Hogy mivan? Mi az hogy meghalt? Akkor hogy látom? Nem hiszem el.
-Ne hülyéskedjél velem Patric.
-Tara. Te kivel beszélsz?- értetllenkedett Cameron.
-Te nem látod?
-Mit?
-Tara. Ez nem normális hogy látsz.
-Hogy haltál meg?
-Gruchean megölt.
-Ki az a Gruchean? Hogy néz ki?
-Öregebb. Szakállas. Téged is meg akar ölni.
Nee. Aki elrabolt? Cameron úgy nézett rám mint mèg soha.
-Tara. Te fejjel estél le. Lehet hogy sérült az agyad.
-Ez az Cam. Leestem ezáltal látom a halottakat.
-Nem túl messze mögötted is van egy halott. Őt is látod?
-Hol?-fordultam hátra
-Akkor csak engem látsz.
-Tara. Nincs itt senki.-emelte fel a hangját Cam.-Ha igen akkor Patric csinálj valamit.
Majd Patric átment Cameronon. Hirtelen a fiú a fejéhez kapott.
-A fejem. Patric tényleg itt van?
Majd elindultunk tovább mielőtt Gruchean megtalál minket. Már vagy fél órája gyalogolunk mikor kiérünk a vizhez. Ekkor vettem észre hogy Patric nincsen itt. Miért csak én láttam őt? Olvastam már ilyenről de sohasem gondoltam volna hogy ez velem is meg fog történni. Valami olyasmi volt benne hogy az illető lelke addig marad a világon amig véghez nem viszi küldetését. De mi lenne a küldetése? Mindenen át tud nyulni. Nem tud semmit csinálni. Cameronnal berohantunk a vizbe és megmostuk koszos testünket. A viz langyos volt. Csiklandozta a hullám a bőrömet. Kellett ez már.
*MÁSNAP*
Cameron mellett ébredtem. Halkan szuszogott mellettem. Sajnos mivel tegnap nem mehettünk haza,(és nem is tudtunk volna) ezért itt éjszakáztunk a tengerparton. Szerencsére meleg éjszakánk volt és nem lett semmi bajunk sem.
Mikor feleszméltem csak akkor láttam hogy Patric is itt van. Mikor észrevette hogy felkeltem oldalra biccentett a fejével. Feláltam majd sétálni keztünk. Ketten...
-Mi ez az egész Patric? Mi történik velünk?
-Nem tudom Tara...Nem tudom..
-Mi lett veled?
-Gruchean betört a házunkba... semmit nem hallottam ebből....leszúrt.
Csendben sétáltunk a parton a gondolatainkba merülve. Volt is mibe...
Hogy láthatom Patricot? Miért akar megölni minket az a fogyatékos állat. Vajon már tudja hogy megszöktünk?
Ezer meg ezer kérdést zúgott a fejembe és egyikre sem kaptam válasz.
Futást hallottam magam mögül. Meg se fordultam és mondtam:
-Jó reggelt Csipkerózsika.
-Szia...sztok.-mondta miután beért.-Itt van?
-Itt vagyok.-mondta szegénykém.
Cameron kérdésére csak bólintottam és úgy mentünk tovább.
-Én ezt az egészet nem értem...én miért nem látom őt...
Cameront félbeszakítva szólaltam fel: -Nézzétek...
A távolba fények jelentek meg, tudatva velünk hogy nem tévedtünk el annyira....remélem.
Futásnak eredtünk és meg sem álltunk míg meg nem láttuk hova is érkeztünk. Ez Honululu. Isten velünk van.
Oké ez a mostani helyzetemhez képest elég bizarr.
-Még megmenekülhetünk-lelkesedett fel Cam.-Csak felszállunk egy gépre és húzunk is.
-Ez mind szép és jó..de honnan lesz pénzed repjegyre drága?
Majd a város felé kezdtünk el sétálni. Valahonnan pénzt kell szereznünk. Be kéne ide állni az árusokhoz esetleg segíteni. De addigra lehet kicsúszunk az időből és Gruchean megtalál...
KÉRLEK OLVASD EL!!!!!
Úristen gyerekek. Nagyon sírok😭. 2 dolog miatt is. Nagyon sajnálom hogy rengeteg de tényleg brutálisan sok idő eltelet. Szoftverfrissítés volt a telefonomon és minden letörlődött. Én meg olyan okos vagyok hogy sehogy nem jöttem rá utánna a Wp jelszavamra. Úgy gondoltam ez az egész veszett úgy..
Új fiókot csináltam és ma ráakadtam a könyvemre...a Hope Dies Lastra. Kijelentkeztem és 2 órát ültem itt a próbálkozásokkal. Úgy visitottam mint egy őrült. Ne akard tudni.
Másodszor pedig óriási köszönetet szeretnék mondani mindenkinek mivel az olvasók létszáma rettentően megnőtt.
Mint a könyvem címe is megmondja:
Hope Dies Last - A remény hal meg utóljára
