Cameron mentette meg az életem. Az aki a suli legmenőbbje. Az aki mindig lenézett. Az aki megalázott. Nem is egyszer. Lehet hogy csak IQ-ból vagy szánalomból mentett meg? Vagy csak azért hogy ne lássa ahogy egy làny rászúródik egy sziklára? Nem hiszem mivel ő ölte meg előbb azt a kopaszt. Vagy ténylleg segíteni szeretett volna?
Ketten áltunk a hídon. Recsegett, ráadásul a szél is fújt szóval nagyon inbojgott az egész.
-Rohanj mielőtt.....
Nem fejezte be. Mindkedten rohanni kezdtünk. Éppségben értünk a túloldalra.
Mindketten a földön feküdve néztük a naplementét
-Cameron. Köszönöm. Nem tudod mennyire hálás vagyok
-Tara. Két dolgot akarok mondani. 1. Rettentően szerencsétlen vagy. 2. Nagyon menő életet képzeltél el magadnak.
-Nem tudod milyen érzés az amikor úgy érzed hogy vége. Rettentően rémisztő. Senkinek nem kívánom. Lepőrgőtt előttem az életem. A pattanásos tini korszakom kezdete. Patrickel való kapcsolatom. Éreztem a halál illatát. Láttam a fényt.
-Sajnálom hogy nem voltam ott hamarabb.
Erre nem tudtam mit mondani. Rettentően harsgudtam rá emiatt. De rettentően örülök hogy megmentett. Szeretem őt. Igen. Szerelmes vagyok Cameron Dallasba. A sármos 17 éves Dallasba.
-Mire gondolsz most?
-A hasfájásomra. Rettentően kajás vagyok.
-Reggel ez lesz az első. Keresek majd valamit neked.
-Cameron!Én félek.
-Tudom.
Tudtam hogy ő is fél. Nem meri kimutatni. Tudja hogy kell itt egy olyan ember aki merész, aki életét áldozza a másikért. Szó szerint.
*
Felkeltem. Rettentően hasogat a fejem. Kinyitom szemem, és olyat látok hogy azta. Egy madár kopácsol a fejemen. Felülök hátha elszáll. De nem. Kézzel el tudom hesegetni. Nem megy messzire csupán a felettem lévő fára repül. Néz. Engem. Kicsit se furcsa. Cameron a dzsungel közepéről jön kifelé. Tényleg észre se vettem hogy nincs mellettem. Csupa kosz.
-Hát te hogy nézel ki?-röhögtem ki.
-Azt mondtam neked tegnap hogy hozok neked kaját. Hoztam is. Csak másnak is kellett. Egy majomnak.
Majd mindketten röhögve ettük meg a "reggelit". Ami annyiból állt hogy kókuszdió leve, italként, és sok ribizli. Nem volt sok de nagyon büszke voltam rá. Rettentően cuki.
-Nagyon vicces amikor gondolkozol.
-Mondtad már.
-Amúgy mielőtt megmentettelek nem fejeztél be egy mondatot. Elmondod?
-Nem tudom miről beszélsz.
Pedig pontosan tudtam. Arra akart kilyukadni hogy majdnem szerelmet vallottam neki. Nem tudhatja meg hogy mit érzek. Még nem.
-De tudod. Mond el.
A madár aki az előbb még terrorizált leszált elénk. Csak nézett minket üveges tekintettel.
-Mit akar ez a madár. Reggel se hagyott békén.
Cameron próbálta a lábával elhesegetni, de az csak arrébb repült.
-Fura.-suttogta.-Mindegy. Menjünk tovább mielőtt megtalál az elrablónk.
Majd elindultun. Mindenhol ugyan az volt. Fák, bokrok. Unalmas egy hely, viszont bármikor bármilyen vadállat megtámadhat minket. Lehet az bármi. Hisz ez egy dzsungel. Csak említeni lellett. Hirtelen az egyik bokor alatti faág reccsent meg. Kis idő után egy vaddisznó rohant felénk. Cammel kettészéledtünk. Persze utánnam futott a disznó. Utálom ezt a nyaralást. Nem tudtam mit csináljak. Csak futottam és futottam. Az egyik fának lejebb volt az ága mint a többinek. Arra rááltam és följebb másztam. Szerencsére a disznó nem tudott mit kezdeni velem, ígyhát elment. Még vagy 10 percet lehettem a fán. Cameron jött értem.
-Nagyon szeretnek az állatok-röhögött ki-Nah gyere le hercegnő.
Lusta voltam lemászni. Inkább leugrottam. Bár ne tettem volna. Zuhanás közben a lábam megakadt egy ágban és fejjel előre estem továnbb. És a talajt is így értem. Elsötétült minden.
*
Érzem hogy már fölébredtem az ájulásból. Lassan kinyitom a szemem. Cammel találom szembe magamat.
-Tara!Tara hallasz engem?
-Ja-mondtam szemvedve majd felültem.
Amit láttam az több volt a soknál. Patric! Ott állt Pat. Az én Patam. Az nem lehet. Hogy kerül ide? Gyorsan felállok és rohanni kezdek felé. Kezemet kitárom és ölelném meg....de..... átestem rajta. Átestem testén. Mi a..?
-Tara!Te látsz engem?-kérdezi testvérem.
-I...igen.
-Kihez beszélsz?-kérdezi Cam
-Azt hogy?-hüledezik Patric
-Míért? Míért nem tudlak megölelni?
-Tara!Én halott vagyok!
