Cam mellett ébrettem. Támadzkodott az ágyon és féoldalt feküdt. Nézett. Farkasszemeztünk. Szerinte... Ok. -Jó reggelt hercegnő. Mit szólnál ha reggeli fürdésként kimennénk a vìzbe?- nézett rám kócos hajjal, álmos szemekkel. Majd kimentünk. Pizsistől a vízbe. Elszméletlenül jó volt. Cameron állandóan csak mosolygott. Élvezi. Élvezi Hawaiin a könymallyal való "nyaralását". Tavasszal, de mindegy. Kirohantam a vízből mivel egy óriási hullám közeledett. Cam nem jött ki hátat fordított a hullámoknak és úgy várta találkozásukat. Szerencse hogy le tudtam fotózni.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Nagyon jól nézett ki. Most hogy jobban megismertem, vagyis megismertem a gyengéd oldalát is, sokkal szimpatikusabb. Be indultam menni még hozzá. Félúton jártam mikor egy kinyílt kagylóra léptem. Összeestem a fájdalomtól. Cam még mindig a kibaszott hullámokkal játszott. Körülöttem a víz vörösödni kezdett. A vér. Már sikítottam a fájdalomtól ami a lábamon éreztem. Cameron ölébe kapott és úgy vitt ki a partra. Lerakott majd beszaladt a bozótosba, vagyis inkább dzsungelbe. -A "Tarzan akarok lenni" pillanatodat későbbre halaszd. Segíts. -mondtam mert a lábam még mindig vérzett. Cameron egy nagyon nagy levéllel tért vissza. Ketté hajtotta, majd körbetekerte vele a lábamat. -Minden oké lesz hercegnőm-mondta, majd megpuszilt. Járni sajnos nem bírtam. Csak mankóval. Ami Cam volt. Sütött nekem palacsintát reggelire. Nagyon gondoskodó,és figyelmes volt. -Cam. Köszönöm.-mondtam mélyen a szemébe nézve. -Érted bármit. Majd közeledni kezdett. Ajkaink súrolták egymást. De tartotta magát. Szájonpuszilt. Pedig... Mindegy. Felöltöztem rendes ruhába, majd elindultam anyáékhoz. Nagyon rendesek voltak mondhatom. Nem jöttek elém. 6 km-t gyalogoltam. 6-ot. -Szerbusz Lányom. -Sziasztok. -Fontos bejelenteni valónk van. Apádal elválunk. Ő Californiába megy én Párizsba. A házunkat eladtuk hogy el tudjunk költözni. Davidnak ez nem fontos, úgyis sulin van. Ti meg oldjátok meg. 17 évesek vagytok. -Anya. Hogy tehetitek ezt? Nem is érdekel mi lesz a gyerekeiddel? -Titeket nem is akartunk. Véletlen volt. És itt tört el bennem a mécses. Leszartam a világot. Futottam vissza. Nem érdekelt hogy elfáradtam. Annál jobban nyomtam. Mikor a házhoz értem leültem a lépcsőre, majd zokogtam. Nem is akrtak minket. Véletlen volt. Hajléktalanok vagyunk. Vagyok. Pat meg tudja oldani. Hisz népszerű. Rengeteg barátja van. Meg ott van neki Lisa. Ő nálluk is el lehet. De én. Maradjak Hawaiin egyedül? Vagy menjek a híd alá? -Hercegnő!Mi a gond? Majd hosszasan elmeséltem az érzéseim. Kiöntöttem neki a lelkem. -Érted már? Nem maradt senkim. -Dehogynem. Én mindig itt leszek neked. MINDIG. -Cam én....semmi Nem. Nem. Nem. Nem lehetek szerelmes Cameron Dallasba. Az nem lehet. -Mondtam már hogy hülye fejet vágsz amikor gondolkozol? -Aham -Ne gondolkozz. Cselekedj. Majd adott egy puszit a számra és berohant a vízbe. Este a szobánkban beszélgettünk. Nagyon vicces Cameron. Mesélt a haverjairól, és arról hogy egyszer elvisz egy 1D koncertre. Nagyon happy voltam. Mint egy rossz tini. Jaaa upsz. Az vagyok. Kinéztem az ablakon megnézni a naplementét. -Cameron. Bezártad a bejárati ajtót?-kérdeztem suttogva? -Nem. Míért? -Van kint valaki. Puskával...
