TrueLoveStory (Completed)

Prológus

    A csoportommal egész nap csak bujdostunk. Én nem erre vágytam az életem során. Kalandra vágytam, ahol az életemet is veszélyeztetem. Persze ezt mindenki őrültségnek tartotta, mondván: 
-Egyből meghalnál. Ezekre én mindig csak legyintettem. Új búvóhelyet kellett keresnünk, mert az éjszaka lényei kiszimatolták ezt a helyet. Régóta sétáltunk már, de semmit sem találtunk. Az éjszaka sötétsége világította meg az erdőt, és farkas vonyítást lehetett hallani. Mindenki egymásba kapaszkodva ment. Én egyedül mentem hátul.

  Mellettem megrezdült a bokor, ezért felvettem egy vastag és erős botot, és a bokor felé tartottam. Kilépett a bokorból egy közép termetű farkas, ez csak Silver. Silver-re még 1 éve találtam rá. Éhezett az erdőbe, és én odaadtam neki a kajám felét, még ha az sem volt valami sok. Azóta osztozunk a kaján. Eléggé hozzám nőtt. Azért lett Silver a neve, mert az ezüst folyónál találtam rá. A csapat többi tagja nem tudott róla, mert még azt hinnék én is Közéjük tartozok. Tovább mentem, amikor is sikítást hallottam a banda legelejéről. Előre rohantam és élőhalottakkal találtam magamat szemben. 2 szintre lehetne őket osztani. Vannak a gyengébbek és vannak a kemény bőrűek. Fogtam a hatalmas tuskót amit megláttam a földön, és hozzávágtam az egyik kemény bőrűhöz. Ezzel sajna magamra tereltem a figyelmét. Felém közeledett, én behunytam a szememet és vártam a végzetemet. Tudni illik nem igazán lehet ellenük harcolni és nincs is mivel. A szemhéjamon keresztül láttam valami fényt. Kipattantak a szemeim és egy fiút láttam sötét ruhában. A kezében valami pálca féleség volt, amiből, egy-egy méteres hosszúságú elektromos sugár jött ki. Szelte a hallottakat. Mindenki kezébe dobott egyet, így az én kezembe is került egy. Elindultam az egyik ilyen ocsmányság felé. A baj csak annyi volt hogy megint egy kemény bőrűvel találtam szembe magamat. Ah, hogy még milyen szerencse. Az elektromos sugár nem szelte át a testét. Nem volt választásom, mert mindenki el volt foglalva, így hát elfutottam. Egyenesen a farkasok barlangjához vettem a célt. Az élőhalottak félnek a farkasoktól. Amikor odaértem egy lélek sem volt a barlangnál. Vagy mégis? A bokorból előugrott Silver és vicsorogni kezdett rám. Később kiderült hogy a kemény bőrűre. Elmenekült az ocsmányság. Én Silver-el bementem a barlangba. 

  Hamar elnyomott az álom. Álmomban egy jóslat volt, miszerint az erőmet fel kell ébreszteni. Képszakadás és megjelent az a fiú aki segített nekünk. Megállt az idő, így odamentem hozzá hogy jobban megnézzem. Gyönyörű barna szeme volt, szőkés haja édesen a szemébe lógott. 
A szeme megmozdult és azt suttogta hogy vigyázzak, majd megint képszakadás és egy szürke farkas tekintetét láttam.

Sikítva keltem fel. Valamiért attól a tekintet miatt megrémültem, de ezzel együtt vonzódtam is ahhoz a tekintethez. Silver bújt oda hozzám.

-Semmi bajom. Csak egy rossz álom -simogattam Silver-t.