A Lány Az Oviból(Cameron Dallas)

13

Már újra Amerikába vagyunk. Igaz pár nappal később a tervezettnél. Ma péntek van. Röviden elmesélve: a tesóimmal megbeszéltük a dolgokat de végül abba maradtunk hogy a kapcsolatot tartjuk de én mégis úgy éreztem nem is éreztem tudtam hogy nem igazán keresnek majd. Csak én fogom őket zaklatni. Persze ebből egy kívülálló azt szűrné le hogy nem szeretjük egymást. Viszont mi nagyon is szeretjük egymást csupán csak már megszoktuk a távolságot.
Na és az esküvő. Megtörtént. Ráadásul koszorúslány voltam. Egy enyhén szólva kihívó ruhában. Hazudnék ha azt mondanám hogy szörnyű volt viszont azt sem jelenteném ki biztos szívvel hogy remekül éreztem magam. Cameron mint mindig most is feldobott. Azt hiszem szerelmes vagyok belé. Nem tudom hogy ő hogyan érez de remélem legalább egy kicsit hasonlóan.
Most pedig már újra itthon vagyok. Amikor hazaértünk Liza szó szerint a nyakamba ugrott. Sőt ki is jelentette hogy ő ma bizony velem és Tommal fog aludni. Így történt az hogy reggel úgy ébredtem hogy Liza lábai rajtam voltak az egyik karja pedig Tomon. A bátyám mosolyogva nézett rám majd az alvó Lizát tanulmányoznta. Olyan szeretet teljesen nézte hogy én is ösztönösen elmosolyodtam.
Az ébresztőtt gyorsan kinyomtam hogy meg ne szólaljon ezzel felébresztve a békésen szunyókáló hugicám.
Lassan kikeltem az ágyból és nekiláttam készülődni. Igaz hulla voltam de ma már muszáj volt bemenni. Felkaptam egy világoskék csőfarmert és egy bő pólót amit még Tomtól kaptam. Egy piros, fehér, zöld felirat volt rajta. Ami magyarul annyit jelentett ,,Hungarikum vagyok!"
Levágtattam a konyhába ahol anyu már a kajánkat csomagolta. Mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára. Gyorsan belapátoltam a műzlim és már indultam Tommal az oldalamon. Bepattantumk a kocsiba és pár percel később már a suli előtt voltunk. Kiszáltunk és mindenki minket bámult. Tomhoz forudultam és lábujjhegyre állva megpusziltam.
-Okos legyél! Fél háromkor végzek!-mosolyogtam rá majd besiettem a suliba. Már majdnem a szekrényemhez értem amikor valakik rámvetették magukat. Neveteve konstatáltam hogy Milly és Jade fetreng rajtam.
-Olyan szar volt nélkületek minden!-mondta nevetve Milly.
-Hidd el otthon sem volt minden piskóta!-utalatam kb mindenre ami otthon történt. Már éppen belemelededtünk a beszelgetésbe amikor megszólalt a csengő. Gyorsan elsprinteltünka termünkbe ahova még pont a matek tanár előtt értünk. Miután végig ültük az unalmaa dupla óránkat rajz következett.
Már épp neki kezdtem volna a csodálatos portrémnak amikor a hangosba bemondták hogy menjek az igazgatóiba. Fogalmam sem volt miért kellene odamennem. Mindenesetre kapkodtam a lábaimat. Egy suta kopogás után bementem. Bent az diri sugárzó mosolyal várt. Lehuppantam a legkényelmesebb székbe(már annyiszor voltam hogy tudom melyik a legkényelmesebb) és vártam hogy nekikezdjen a dumának.
-Mint tudod bekerültél a suliújságosok közé és most lenne egy interjúd!-mondta izgatottan
-Aha.-bólintottam és közben mérlegeltem magamban a helyzetet-szóval ma nincs suli?
-Igen-bólintott mire én elvigyorodtam-elviszlek titeket!
-Minket?
-Te és Tifany!-sóhajtott egyet. Ahogy elnéztem ő sem igazán bírta.
-Mindegy menjük!-álltam fel. Lényegtelen hogy Tifanyval vagy Tifany nélkül ha nem kell bemennem az óráimra az mindent megér. Az ajtóban már Tifany is ott volt.
Kisétáltunk a diri kocsijához ami meg kell jegyeznem egy egész menő kis BMW volt.
A kocsiba a rádió halkan ment és próbált minden erőmmel arra koncentrálni és nem Tifany nyávogására. Most éppenséggel az volt a problémája hogy mért nem mondom el hogy hol lakunk. Na persze majd egy esős éjszaka febukkan és szépen kinyír. Nem tudom mért fontos az eső de az olyan misztikus. Na jó megint elkalandoztam.
Egy negyed óra kocsikázás után megerkeztünk egy studió szerűség elé. Az igazgató kirakott minket és sok sikert kívánt. Bementünk de Tifany még bent is rágta a fülem hogy mondjam el hogy hol lakunk. Épp egy forgalmas aula szerűséfen haladtunk végig.
-Az istenét fogd már be azt a csini kis szád! Nem mondom el hogy hol lakok!-mondtam a kelletenél kicsit hangosabban így jópár ember odakapta a tekintetét.
-De meg akarom lepni!-nyivákolt. Már kezdett igazán irritálni.
-Tudod mivel lepnédeg igazán?-fordultam felé miközbe teljesen úgy tettem mintha segíteni szeretnék
-Mivel?-csillantak fek a szemei.
-Ha befognád!-mondtam gorombán. Néhányan nevettek körülöttünk de én csak felhúzott szemöldökkel bámultam rá.
-Sziasztok lányok!-lépett oda hozzán egy kedves mosolygós negyvenes éveibe járó nő.-az interjúra jötettek ugye?
-Igen-viszonoztam a mosolyát. Elvezetett minket egy terembe ahol már négy huszas éveik elején járó srác ült.
-Sziasztok!-mosolyogtak ránk.
-Sziasztok! Zoe vagyok!-nyúhtottam a kezem feléjük de abban a szent pillanatban Tifany egy erőset taszított rajtam így én a szőke srácra estem aki nevetve tűrte a tettem-én is szeretlek te kis cukorborsó-morogtam de szerencsére csak a szőke srác hallotta viszont ő hangos nevetésbe kezdett.
Feltámaszkodtam az öleből.
-Niall vagyok!-mondta még mindig nevetve.
-Harry-mosolygott a hosszú göndör hajú srác.
-Tök jó a hajad-mondta miközbe a hajkoronáját vizsgálgattam. Mosolyogva megköszönte.
-Liam-mutatkozott be a kalapos
-Louis!-mosolygott a negyedik tag. Neki nem volt semmi különös ismertetőjegye.
-Tifany vagyok!-kezdett bele még szókásosabbnál is nyávergósabb hangon.-Zoeval ne fogalkozzatok. Egy igazi lúzer. Csak azért van itt mert írt egy novellát az iskolai hiearhiáról!
-Tudod abba is vannak különböző klikkek. Ne tudom te elolvastad de úgy látom nem. Pedig te aztán eléggé szar klikbe tartozol!-vigyorogtam rá erőltetten majd helyet foglaltam a kanapén.
-Akkor mond meg én melyik csoportba tartozok?
-Kurvák!-mondtam miközbe köhintettem egyet.
-Te pedig a ,,tesóm egy adonisz én meg egy nagy rakás szar" klikkbe tartozol!
-Hmmm ezen még nem gondolkodtam!-mondtam nevetve. Majd a táskámba keztem kutakodni hátha van benne valami kaja. Hát persze hogy nem volt. Idegesen dobtam le a táskát magam mellé.
-Mivan dühkitöréseid vannak-vigyorgott rám gúnyosan Tifany.
-Nem csupán az ,,adonisz" tesóm megette a kajám én pedig éhes vagyok-mondtam durcásan-keresek valami boltot! Majd jövök!
-Zoe nem mehetsz el! Suli idő van!
-Akkor keresek valami automatát!
-Nem baj legalább addig se zavarsz!
-Hozzak nektek valamit?-forduktam a négy srác felé akik kissé megszeppenve nézték a jelenetet. Mindegyikőjük megrázta a fejét.
Már egy jó ideje a folyosókon bolyongtam amikor végre megpilantottam egy automatatát. Gyorsan bedobtam az aprót de természetesen az a hülye kaja megakadt. Egy finom és nőies ütés után viszont kiszabadult. Fő az elegancia! Gyorsan körbenéztem hogy valaki látta-e. Egy srác és egy csaj(akik feltételezésem szerint egy párt alkottak) kissé megszeppenve néztek rám. Villantottam rájuk egy mosolyt majd egy kínos nevetést megejtve elhagytam a helyszínt. A csipszemet és a nápolyimat szorosan magamhoz fogtam. Amikor beléptem egy elég vicces kép tárult elém:a négy srác full unott fejjel ült miközbe Tifany lelkesen ült a göndör(ha jól emlékszem Harry) ölében aki furcsán méregette a csajt. Küldtem felé egy bíztaó mosolyt majd lehuppantam a másik kanapéra.
-Zoe elfogsz hízni!-rikácsolt Tifany-mondjuk nem baj legalább a focisták majd értem lesznek oda nem érted!
-Egy nem különösebben érdekel az hogy három dekával több leszek kettő a te véleményedre éppen pont nem adok három a focistákat meg meghagyom neked mert ugye bár nekem éppen udvarolnak-nyújtottam rá ki nyelvem. A négy srác kuncogva nézett minket. Vagyis nem kuncogva inkább próbálták visszatartani a nevetésüket.
-Ma már nem szoktak udvarolni!
-Én ilyen régivágású vagyok. Nekem nem elég a ,,jó a melled dugunk"-nevettem el magam
-Istenem-forgatta a szemét.
-Tudod mit egyezzünk meg valamibe: te abba hagyod az alázásom én pedig idehívom Tomot és hazavisz-sóhajtottam megadóan. Szegény Tomikám. Nem baj ennyi jár neki.
-Ok de te nem jösz-egyezkedett csillogó szemekkel.
-Jó-nyújtottam a kezem amit vigyorogva elfogadott
-Na akkor hívd! Hallani akarom!
-Ok. Bocsi srácok ezt lerendezzük és kezdhetjük-sóhajtottam
-Ohh nyugi marha szórakaztató ahigy veszekedtek!-nevetett Niall mire nekem is kellett. Tipikusan olyan nevetése volt ami magával ragadta az embert. Mosolyogva hívtam Tomot és kötelező voltam kihangosítani. Bár nem értem mi értelme volt hisz valószínű magyarul beszélünk.
-Szia Zoziikám!-kiáltott bele angolul. Ahj akkor muszály lesz angolul beszélnünk.
-Heló én egyetlen, cuki...-kezdtem hízelegni
-Mi kell?-vágott közbe és szinte éreztem hogy a szemét forgatja.
-Eljönnél értem?
-Suliba vagyok!
-Mikor is volt ez probléma?-kérdeztem nevetve mire ő is elnevette magát.-amúgy mikor végzel?
-Negyed óra-hallotatm a hangján hogy gondolkodik
-Te figyu akkor nem órád van?-kérdeztem gyanakodva. Nem mintha annyira komolyan érintett volna a dolog.
-De. Viszont bevetettem bájaimat a matektanárnőnél-hallottam a csábítós hangját.
-Istenem Tamás!-sóhajtottam fáradtan-nem értem hogy jöhettünk ugyanabból az anyaméhből!
-Én se. Na puszillak! Fél óra és indulok! Küld el sms-ben hogy hova menjek!-nevette el magát
-Imádlak!-nyomtam ki. Majd várakozóan Tifanyra néztem.
-Mért nem mondtad el neki hogy értem kell jönni?-kérdezte. Na jó ez a csaj hülye?
-Azért mert nem hogy nem jönne értem még sokkot is kapna! Na drágám akkor megbeszéltük! Csináld az interjúd!
-Neked is kell segíteni!
-Ahogy gondolod-sóhajtottam majd megnyitottam az e-mailt amit a diri küldött hogy mégis milyen kérdéseket tegyek fel.-na jó ezek tiszta hülyeségek! Akkor kérdezek magamtól! Akkor ha jól olvastam ti vagytok a One Direction. Gondolom nem valami kellemes dolog híresnek lenni vagy rosszul gondolom?
-Hát egy részről marha jó érzés meg minden de nem tudunk olyanokat csinálni mint mondjuk te. Például nem mehetek ki az utcára valami álca nélkül-válaszolt mosolyogva Harry
-Meg ha te hazamész neked otthon van a családod de mi van hogy hónapokig nem látjuk őket-mondta Louis.
-Hát nálam ez nem épp így van de lényegtelen-mosolyogtam kínosan majd érdekesbbnek találtam a kezeimet nézegetni
-Mert?-kérdezte Liam
-Nem úgy van hogy én kérdezek?- emeltem fel a tekintem rájuk amibe pár könny csillogott
-Ahj tudjátok Zoeka apja félre dugott...-kezdett bele Tifany
-Ilyenről szó sincs és jobban tennéd ha nem szólnál egy szót se a családomról-fordultam dühösen felé. Azért mindennek van határa vagy nem?
-Na nekünk elmondhatod!-mosolygott Niall
-Ok de csak azért hogy hanyagoljuk ezt a témát-sóhajtottam egy óriásit és mesélni kezdtem-kezdjük úgy hogy Magyarországról származom. Egészen tíz évesen egy családi idillben éltem. Én a szüleim és a három bátyám. Aztán egyik nap hazajöttem a suliból és anyu a kezembe nyomott egy táskát majd a legfiatalabb bátyám én és anyu beültünk az autóba és az ország másik felébe költöztünk. Pár hónappal később már Joe is csatlakozott hozzánk és a kislánya Liza. Tipikus volt köztem és Joe között az ellentét. Ki nem állhattuk egymást. Egyrészt azért mert én nem akartam angolul beszélni másrészt mert helyetesíteni akarta az apukám. A családom másik fele után hiába erőlködtem nem tudtam meg semmit. Kb most egy fél háromnegyed évvel később kiköltöztünk Amerikába. Alig beszéltem a nyelvet. Nem akartam itt lenni. De szereztem pár irtózatosan jó barátot. Megismerkedtem a mostani szerelmemmel szóval minden ok. Hét év után újra találkoztam a családom másik felével. Tegnap jöttem haza Magyarországról. Hát kb ennyi az életem története.
-Wow-bámult maga elé Harry-akkor most minden szuper nem? Találkoztál velük ez tök jó!
-Nem éppen. Apa és anyu is újra megházasodott. Mindenki megváltozott. Én is. Életem legrosszabb hét évén vagyok túl és otthon mintha nem is lettem volna. Tudjátok ez egész bizar érzés. Viszont már az egyik bátyám már meg is házasodott és vam egy gyönyörű unokahúgom is. Úgyhogy már büszke nagynéni is vagyok! Szóval most minden ok és próbálok mindenhez pozítivan állni-mosolyogtam rájuk őszintén
-Ez azért nem semmi!-mondta Liam kissé döbbenten
-Figyelj van az enyémnél ezerszer rosszab esetek is. Na de hagyjuk is az életem!-legyintettem majd egy sms-t kaptam amit Tom küldött hogy itt van. Hát ez jó gyors volt.
-Itt van Tom-mondtam Tifanynak de kár volt mivel abban a pillanatban belépett az én tesókám.
-Sziasztok-mosolygott körbe
-Szia én egyetlenem!-síkított Tifany és Tom nyakába ugrott én meg hangos röhögésbe kezdtem. Szegényem meg csak állt.
-Figyi az a helyzet hogy Tifanyt kéne hazavinni nem engem-mondtam Tomnak vigyorogva már láttam hogy kezd ellenkezni de közbe vágtam-ugye nem akarod hogy anyu megtudjon ezt azt?
-Te most zsarolsz?-kérdezte hitetlenül
-Lehet!-vigyorogtam rá mire csak nevetve megrázta a fejét.
-Mégis mit tudnál mondani anyunak?
-Nézz mélyen a szemembe tedd a kezed a farzsebembe hajolj bele a hajamba dúdold velem hogy lamamba-énekeltem vigyorgva. Ez a történet úgy volt hogy Tomika egy időben így csábította a csajokat viszont anyu az ilyeneket enyhén szólva elítéli.
-Nem tennéd!-nézett rám hitetlenül de én sak kihívóan felhúztam a szemöldököm
-Miről van szó!-akadékoskodott Tifany. Tom közben farkas szemet nézett velem.
-Nézz mélyen a szemembe tedd a kezed a farzsebembe hajolj bele a hajamba dúdold velem hogy lamamba-énekeltem vigyorgva miközbe nagyban mutogattam a dalban elhangzó dolgokat.
-Tetszene mi ha Cameron ezt csinálná!-nevett ördögien majd elindult ki miközbe elkapta Tifany kezét és kifelé húzta-megyek és megtanítom magyarul és akkor anyu nem fogja bírni! Ja meg akkor már kezdek valamit Tifanyval is. Úgyis régen voltam csajjal!
-Mért pasival voltál együtt?-nevettem hangosan
-Idióta!-kiáltott nevetve
-Amúgy anyu oda meg vissza van Cameronért!-kiáltottam utána még egy utolsót.
-Ki az a Cameron?-szegezte nekem Harry a kérdést de kb olyan fejjel mintha az apám lenne
-Hát nem tudom mi van köztünk mert mondta egyszer hogy ,,mi nem foghatom meg a barátnőm seggét?" erre mondtam neki hogy meg sem kért hogy legyek a barátnője úgyhogy fogalmam sincs mi van-mondtam egy szégyenlős mosolyal.
-Mért nem engetted neki hogy megfogja a segged?-szegezte nekem a következő kérdést.
-Mert nekem csak ne fogdossa a seggem. Vannak erkölcseim.-mondtam majd elgondolkodva de mégis egy kis felháborodással
-Volt már pasid?-kérdezte Louis
-Ja. Viszont mivel nem bújtam vele ágyba meg is csalt. De hát 16 éves voltam-tártam szét a karom. -Hmm-vágott elgondolkodó fejet Niall-Érdekes.
-Nem tartom annak de én kérdezek-néztem rájuk morcosan-vannak tesóitok?
-Ja mindkinek van tesója-bólintott Liam
-Na és ti is amerikaiak vagytok?
-Ohh dehogy. Nem hallod az akcentudonkon?-kérdezte mosolyogva Niall
-Hogy őszinte legyek szerintem nekem van világon legnevetségesebb akcentusom. Az otthoni tanárom britt angol volt itt meg az amerikait próbálom utánozni és megszületett a ,,Zoe akcentus" -nevettem el magam
-Amúgy Angliaiak vagyunk csak Niall jött íroszágból-mosolygott kedvesen Louis
-De nem is vörös a hajad. De még nem is vagy szeplős. Sőt még egy manóra sem hasonlítasz-mérgettem komolyan. A fiúk de még Niall is nevetni kezdett.-Na de figyeljrtek előveszem a brit akcentusom. ,,Ohh I'm so exciting"
-Nem is így mondjuk hogy exciting-ismételte meg pont ugyanolyan kiejtéssel Liam mire nevetni kezdtünk.
-Pont így mondjátok. Na de siessünk a kérdésekkel mert szerintem nektek is van jobb dolgotok nekem meg le kell csesznem a tesóm.-mondtam miközbe a telefonok kutakodtam azok között a kérdések között amiket a diri küldött-úgy őszintén ki a francot érdekel hogy ki a barátnőtök?
-Mindenkit?-kérdezett vissza Harry
-Hát engem ugyan nem érdekel. Istenem ezek hülyeségek!-sóhajtottam és eldovtama telefonom a kanapé másik felébe
-Mért lenne hülyeség megkérdezni hogy ki a barátnőm?-kérdezte szemöldök ráncolva Liam.
-Mert ez mindenkinek a személyes tere. Ez egy olyan dolog amit elmondasz anyukádnak a barátaidnak tesódnak de nem egy vadidegennek!-mondtam el a véleményem de aztán kipattant egy csodás kérdés a fejemből(irónia). -amúgy szoktatok táncolni?
-Nem-vágták rá egyszerre
-Mindenki szokott! Na gyertek táncolni!-pattantan fel és idétlenül forogni kezdtem de ők csak megrökönyödve bámultak rám-uram isten de gátlásosak vagytok!
-Nem vagyunk már tizenévesek!-tárta szét a karját Louis
-Épp ez az huszonévesek vagytok! Ez az élet egyik legjobb része! Egyetem bár nem hiszem hogy mentek egyetemre első összeköltözés, önállóság és az élmények megszerzése amiket majd öreg korodban elmesélsz!-mondtam állmodozva de őket csak úgy bámultak rám mintha hülye lennék-mért mit fogsz mesélni a gyerekednek? Hogy nem mertem táncolni? Vagy hogy egész nap otthon voltam de képzeld egyik nap leütöttem egy pókot?
-Fogalmad sincs milyen huszon évesnek lenni!-morogta Harry
-Igazad van! Fogalmam sincs! Viszont van két bátyám aki a huszas éveiben van és egyeltalán nem ilyen már megbocsossátok de befásultak! Egyeltalán szoktatok szórakozni?-hupsz. Lehet egy kicsit bedurvultam de egyszerűen rá kell valahogy ébreszteni őket a dolgokra
-Persze szoktunk menni bulizni klubbokba!-mondta Niall
-Aha szóval nektek az szórakozás hogy isztok?-bámultam rájuk összeráncokt szemöldökkel. Mindannyian bólintottak.-a szórakozás amikor nem stresszelsz! A szórakozáshoz csak akkor kell alkohol ha nem tudod magad elengedni. De hagyjuk. Szánalmas hogy egy kiscsaj pampog itt nektek!
-Nyugodtan pampoghatsz!-nevetett Harry majd felállt-és tudok táncolni!
-Igazán?-mosolyogtam majd elindíttotam a legelső dalt a lejátszási listámond ami történetesen Little mixtől volt a Weird People volt-ismered?
-Aha-húzta el a száját-Te?
-Imádom!-nevettem el magam majd maxra raktam a hangerőt és táncolni kezdtem miközbe a dalszöveget ,,énekeltem". Nevetve figyeltem Harry suta mozdulatait
-Figyelj! Rakd előre a jobb lábad tedd csípőre a kezed és most utánozz!-utasítottam nevetve majd a már jól betanult mozdulatokat csinálatam-Harry ne a seged rázd hanem a csípőd mozgasd!
-Könnyen beszélsz lány vagy!-mondta miközbe mint egy fadarab pakolgatta magát. Nevetve figyeltem az ügyetlenkedését majd a dal véget ért-Hadd válasszak!
-Tessék-adtam a kezébe a telefonom. Pár perc múlva felcsendült az egyik olyan magyar dal amit vagy mosolygva vagy zokogva halgattam végig.
-Asszem ezt most hagyjuk!-nyomtam ki gyorsan. Mert bizony megtalálta a depis lejátszási listát. Nyílt titok hogy szombat esténkén legtöbbször pityeregve alszok el. Sajnos ez olyan ,,visszamerengős" este. Persze nem úgy kell elképzelni hogy taknyom nyálam egybe folyik. Csak pár könnycseppet megejtek. Ennyi. Na és ehhez az estéhez tökéltes ez a lejátszási lista.
-Jujj megnézhetem az üzeneteidet?-lekesedett Harry mint egy kislány sőt még olyan repkedős mozdultatot is csinált a kezével.
-Nyugodtan!-nevettem el magam. Semmi titkos nem volt bennük. Anyuval és Tommal magyarul beszéltem. Millyékkel pedig semmi létfontosságút nem szoktam üzenetekben megbeszélni.
-Uhh ki ez a csaj!-mutatta felém vigyorogva a telefonomat.
-Jade. A barátnőm-mosolyogtam rá ő pedig sokat sejtetően húzogatta a szemöldökét-koma csak 17!
-A kor nem számít!-mondta olyan hangon mint egy szerelmes tinilány.
-Jó akkor vázolom. Neki az izmos férfias hajkoronával rendelkező széles vállú rosszfiúk jönnek be.-mondtam egy kínos mosolyal. A többi srác már szakadt a röhögéstől.
-Vérig lettem sértve!-kiáltott fel színészkedve majd átdobta a haját a válla felett ami újabb nevetést csikart ki belőlünk.
-Sajnálom! Ha adonisz focista Chris lennél más lenne a helyzet de valahogy egyik sem jellemző rád!-mondtam nevetve mire szomorú fejet vágott majd tényleg nem gúnyolódás képpen megszólaltam-de ha szeretnéd a hajad szívesen befonom!
-Hát ezt jól megkaptad!-veregette vállba Louis
-Ebből már egyikőnk se jön ki jól!-nevettem el magam.
Ezek után jó pár lényeges és lényegtelen kérdést tettem fel amire készségesen megválaszoltak. Már kezdtem pakolni a cuccaim amikor Harry csillogó szemmel rámpillantott
-Akkor nem fonod be a hajam?
-De-nevettem fel. Odaült a kanapéra én pedig mögé álltam.
-Kérdezhetek valamit?-kérdezte kissé félénken Liam
-Persze-mosolyogtam ra bíztatóan
-Egyeltalán nem látszik rajtad hogy rosszul lennél amiatt hogy nem találkozol a családoddal meg ilyenek.-ahogy kimondta egy óriásit sóhajtottam.
-Tudod a boldogság és a vidámság nem ugyan az. Nem mondhatom el hogy boldog vagyok csupán csak elfogadoma helyzetet. Az meg hogy mosolygok és vidám vagyok tulajdonképpen csak azért van hogy ne érezzék az emberek hogy valami nem teljesen oké-mondtam miközbe Harry hajának szenteltem a figyelmem. -De mért csinálod ezt?-tette fel a kérdést Niall
-Nem csak nekem nehéz ez. Ugyanúgy Tomnak is. Volt egy időszak amikor nagyon gátlásos voltam és érdekelt mások véleménye. Életem legrosszabb időszaka volt és ő akkor tartotta bennem a lelket pedig ő is ugyan azon ment keresztül mint én.-emeltem lassan a tekintetem rájuk-na meg őszintén ha egy depressziós valaki lennék nem hiszem hogy mondjuk most te szívesen beszélgetnél velem.
-Ja az igaz-bólintott eggyetértően
-De ha most voltál otthon akkor mindenkivel találkozhattál nem?-tett fel Louis egy hasonló kérdést mint Harry régebben.
-Találkoztam azzal aki eljött apukám esküvőjére. Sokan azt se tudták hogy ki a franc vagyok. Viszont nem mertem megkérdezni hogy mi van a nagyszüleimmel-mondtam miközbe pár könnycsepp már folydogált le rólam. Nem kaptam rögtön oda hogy letöröljem. Nem zavart hogy előttük sírtam.-egy kérdéstől rettegtem. Féltem az igazságtól pedig aztán nyilvánvaló. Inkább abban a hitben élek hogy élnek.
-Jóba voltál velük?-kérdezte egy keserű mosolyal Liam.
-Mama tett azzá aki vagyok. Ő tanított meg minden olyan dologra ami nagyon szükseges hogy rendes jellem legyél. Ezek mellett ő volt a világ legvidámabb embere. Ő nem volt boldog. Ugyan úgy ahogy én most. Sajnos ő látta hogy megölik a szüleit és az egyik fiát is elvesztette de tudjátok anyira felül tudott kerekedni ezeken a dolgokon hogy az lenyűgöző. Ő a példaképem örökké. A papa amolyan ezermester volt. Segített mindenbe. Amikor momdtam neki hogy én akarok egy faházat a fák tetejére egyből jött és segített. Csak ő tudott róla hogy hova megyek minden délután. Nem mondta el senkinek de néha amikor látta rajtam hogy nincs jó kedvem kijött és felvidított. -meséltem nekik mosolyogva de a könnyeik még mindig folytak-és tudjátok mi volt a legjobb bennük? Az hogy eszméletelnül szerették egymást. Istnem már én is múlt időben beszélek!
-Gyere ide!-tárta szét a karját Harry én pedig nevetve megöleletem őt
-Hihetetlen hogy nevetsz!-rázta a fejét hitetlenül Niall
-A mama sem szeretné hogy szomorkodjak!-vontam meg a vállam-de azt hiszem most megyek mert be kéne ugranom az Lizáért!
-Szia!-mondták egyszerre majd mindegyikőjük megölelt. Gyorsan összekaptam a cuccaimat majd rohantam is el. Már azt utcára ki értem amikor valaki elkapta a kezem. Marhára megijedtem. Hátrakaptam a fejem és megláttam Cameront.
-Ohh Szia!-köszöntem neki nevetve majd fölpipiskedtem és egy puszit nyomtam a szájára
-Szia!-ölelt magához majd az arcomat fürkészte-te sírtál?
-Lehet?-néztem rá egy kínos mosolyal-de mostnár mindem rendben.
-Remélem. Na de gyere elviszlek valahová!-fogta meg a kezem
-De nekem ne jó mert el kell mennem az oviba és úgy volt hogy ma Sky nálunk lesz de anyuék nincsenek otthon és...-de nem tudtam befejezni a hadarást mert Cam megcsókolt majd egy győztes vigyort megejtve húzódott el.
-Mindent elintéztem. Nash megy a kicsikért az oviba és Tommal majd vigyáznak rájuk-húzta ki magát büszkén mire elkuncogtam magam.
-És hova megyünk?-kérdeztem miközbe elindultunk. A kezemet megfogta és az ujjainakat összefűzte mire én lehajtottam a fejem hogy ne lássa azt az idióta vigyorom.
-Titok