A Lány Az Oviból(Cameron Dallas)

15.

-Mama!-kiáltottam boldogan Cameron és Sierra megdöbbenve néztek rám de jelen helyzetbe cseppet sem érdekelt.
-Istenem Kincsem!-nevette el magát vele együtt én is de a könnyeim ugyanúgy potyogtak.
-Mama emlékszel arra a levélre? Az utolsó levélre?-kérdeztem miközbe az arcom törölgettem
-Persze!-szipogott-azt írtam hogy nagyon szeretlek és hívj fel ha boldog vagy!
-Boldog vagyok!-mondtam mosolyogva.
-Hét évig nem voltál boldog?-kérdette elképedve.
-Hét évig. Nagyon hiányoztok! Papával mi van?-kérdezte lelkesen.
-Papa már nem a kanapén fetreng meccset nézve-mondta szomorkásan de hallottam a hangján egy kis mosolyt azért megejtett.
-Ohh-ennyi volt a reakcióm. Igaz arra számitott hogy már Mama sem él de akkor is szörnyű érzés szembesülni.
-Merre vagy?-kérdezte mosolyogva
-Amerikába-jelentettem ki miközbe Cameronra mosolyogtam.
-Jól érzed magad?
-Jól. -jelentettem ki nevetve
-Jajj ez a szerelmes kacaj volt!-nevett fel jóízűen.
-Azt sem tudod milyen a szerelmes kacajom!-vádoltam meg durcásan.
-Mostmár tudom! Na ki a szerencsés aki elnyerte az én unokám szívét?-kérdezte vidáman.
-Cameron Dallas a neve és Mama kockahasa van!-kiáltottam nevetve. Régen a strandon folyton azt néztük hogy kinek milyen a hasa csak elrontotta a képet Papa óriási pocija.
-Ohh szerencsés vagy!-nevetett fel
-Te hol vagy?
-Messze mindenkitől!-sóhajtott egy óriásit.
-És az merre van?
-Ausztrália.
-Akkor ez jó drága telefon-röhögtem fel.
-Az. Kincsem mennem kell! Szia! Szeretlek!-mondta zavartan.
-Én is! Szia Mama!-sóhajtottam majd kinyomtam a hívást.
-Ki volt az?-kérdezte Cameron
-A nagymamám. Él! Nem halt meg!-ugrottam a nyakába hirtelen felindulásból.
-És mért hívtad fel?-tolt el egy ici picit magától.
-Azt mondta hogy hívjam fel ha boldog vagyok. Most az voltam!-rántottam meg a vállam.
-Mért eddig nem voltál boldog?-kérdezte kicsit talán aggódva.
-Nem láttad az előző hét évem!-mosolyogtam rá majd hozzátettem-Szerencsére! De ne beszéljünk ilyen lényegtelen dolgokról!
-Lényegtelen-ízlelgette a szót. Láttam rajta hogy nem ért egyet de szerencsémre nem feszegette a témát.
-Éhes vagyok!-jelentette ki Sierra majd amikor Cam nem látta rám kacsintott. Aha szóval direkt terelte a témát. Minden köszönötem az övé.
-Egyél!-tárta szét a karjait Cam.
-Ne gorombáskodj!-mondtam szigorúan de úgy látszik még nem az igazi a szigorú arcom mert ahogy elnéztem eléggé nehezére esett visszatartani a nevetését.
-Igen Cameron! Viselkedj!-tette színpadiasab csípőre a kezit Sierra.
-Csöndet asszonyok!-jelentette ki majd felviharzott az emeletre. Nevetve néztük a kis kirohanását.
-Azt hiszem én is megyek!-mosolyogtam rá-Jó éjt!
-Jó éjt! Aztán nem akarok nagynéni lenni!-mondta vigyorogva. Mosolyogva megforgattam a szemem és felmentem az emeletre. Lényegtelen hogy majdnem hasra estem. Ez az apróka részlet inkább legyen titok úgyse látta senki. Amint beértem a szobába egy kissé érdekes kép tárult elém. Cameron a köldökébe turkált miközbe valakivel Skypolt. Összeráncolt szemöldökkel bámultam rá.
-Ohh Zoe!-rakta le zavartan a kezét és kínosan vigyorgott rám.
-Ohh Cameron!-nevettem fel majd odamentem és befeküdtem mellé az ágyba.
-Cameron muti már a barátnőd! Ne szivass már!-halottam egy hangot-uhh látom a hátát!
-Mindenki látja te igen ész!-oltotta le valaki más. Elnevettem magam és gyorsan megfordultam Cameron karjai között és így pont a mellkasán feküdtem.
-Uhh Jó csaj!-mondta az egyik srác de ott volt mellette egy másik szinte ugyanúgy nézett ki. Vagy már kettőt látok?
-Sziasztok!-mosolyogtam-nem akarok bunkó lenni de ikrek vagytok vagy Cameron kevert valamit a narancslevembe?
-Ikrek vagyunk!-nevett az egyik-bár ki tudja lehet hogy Cameron is hozzátett valamit és elrabol!
-Áhh! Tisztában van vele ha megpróbálná a tesókáim megtalálnak és valószínű még a tökfőzeleket is infúzión kapná!-nevettem el magam
-Kemény gyerek ez a Cameron!
-Három bátyám van. Az egyik katona-jelentettem ki fapofával mire ők olyan arcot vágtak hogy akarva akaratlanul is nevetnem kelett.
-Hát akkor ne csessz el semmit se!-mosolygott az egyik Camre. Igazábol szerintem ha tudnám a nevüket akkor se tudnám megkülönböztetni őket.
-Nem fogok!-nézett le rám mosolygott rám Cameron majd egy puszit nyomott a számra.
-Pfujj de nyálas!-sikított a másik.
-Bocsánat!-néztem rá vigyorogva.
Aztán persze hogy nem beszégethettem velük mert drágalátos telefonom csörögni kezdett. Gyorsan felvettem anélkül hogy megnéztem volna ki az.
-Buuuuu-ordított bele Tom mire én ilyedtemben eldobtam a telefont. Gyorsan felvettem a földről és elkezdtem szidni.
-Tamás! Ne csinálj ilyeneket! Komolyan mondom egyszer szívrohamot fogok kapni!-mondtam dühösen de ő csak megállás nélkül vihogott.
-Szeretlek Zoe!-hallottam Nash(?) hangját.
-Én is szererlek Nash!-nevettem el magam mire Cameron furcsán nézett rám-téged is szeretlek Cam!
-Engem is szeretsz?-kérdezze kislányos hangon Tom.
-Téged imádlak Tom-nevettem el magam-de azt kell mondanom drágám ha mégegyszer így megilyesztesz akkor hasznosítom minden karatés tudásom!
-Értsem ez alatt?
-Úgy tökön rúglak hogy jó ha lesz gyereked!-mondtam ördögien mire elsikította magát de marha magas hangon. Gyorsan kinyomtam és visszafeküdtem Cam mellé aki időközben befejezte a beszélgetést az ikerpárral.
-Tényleg szeretsz?-kérdezte pimaszul miközbe fölém kerkedett és az egyik kezével a fejem melett támaszkodott.
-Meglehet.-mosolyogtam el.
-Ez nem válasz!-mondta durcásan. Sejtettem hogy nem erre a válaszra vár de nem terveztem szerelmet vallani. Én bizony olyan régivágású vagyok hogy szerintem a fiúnak kell szerelmet vallani. Igen valószínű ezért nem vagyok olyan népszerű a fiúk körében. De hát most istenem inkább legyen kettő
,,pasim" minthogy én legyek Kalifornia riherongya.
-Szerintem ez egy teljesen kielégítő válasz Dallas!-vigyorogtam rá
-Igazán?-hajolt közelebb a szája súrolta az enyémet ahogy beszélt. Én pedig jóformán elolvadtam.
-Teljesen biztos vagyok benne!-vettem végül erőt magamon és a lehető leghatározottabban mondtam ki. Láttam rajta egy kicsit hogy nem erre a válaszra számított aztán szinte egyből megszüntette a szánk közti távolságot. Enyhén szólva belerültünk a dolgokba de végül eltoltam magamtól amikor már benyúlta pólóm alá és az oldalamat simogatta. Kissé értetlenül nézett rám.
-Csak hogy tudd! Megvannak az erkölcseim és nem az a típus vagyok aki egyből lefekszik akárkivel is!-jelentettem ki komolyan.
-Tudom!-kuncogott fel majd egy puszit nyomott az orromra és elgördült fölüllem. Amikor elhelyezkedett közelebb csúsztam hozzá. Egészen addig férkőztem közel hozzá míg a karjába nem ütköztem. Kicsit megbököttem a kezét de nem kapcsolt. Így megemeltem a karját és befeküdtem alá és a fejemet a mellkasára raktam. Ezen a kisebb akciómon csak halkan nevetett.
-Mostmár kényelmes?-kérdezte mosolygós hangon.
-Tökéletes-motyogtam már becsuktam volna a szemem amikor érzékeltem hogy ég a villany.-Cam a lámpa!
-Máris!-nevette el magát majd gyorsan kimászott az ágyból lekapcslta a villanyt és visszafeküdt mellém. Egy ideig helyezkedtem majd megtaláltam a tökéltes pózt.
-Tudod hogy még csak tíz óra múlt?-kérdezte csodálkozva.
-Én még gyerek vagyok szügségem van az alvásra-motyogtam a mellkasába.
-Tényleg ha sexelnék veled akkor tulajdonképpen akkor megbüntethetnének mivel még kiskorú vagy?
-Ez egy értelmes kérdés!-nevettem el magam-de Cam nem büntetnének meg ha csak nem erőszakolsz meg!
-Remek!-mondta boldogan-Akkor akár...
-Még mindig nem fekszem le veled!-néztem a szemébe de az újra felcsillant így gondolkodnom kell hogy mégis mire gondolt de aztán beugrott és valószínű eléggé vicces fejet vághattam mert elnevette magát. -Maradjunk annyiban, hogy semmi intim dolgot nem csinálok veled!-mondtam majd durcásan a másik oldalamra fordultam. Pár pillanat múlva éreztem hogy hátulról hozzám simul és a nyakamba puszil. Próbáltam magamon uralkodni de egy kis sóhaj így is kitört belőlem meg persze tiszta libabőr lettem. Éreztem ahogy elvigyorodik és összekukcsolja a kezeinket.
-Szép álmokat Kutyuskám!-mondta. Kutyuskám? Komolyan lemondok arról hogy valaha nekem rendes becenevet adnak.
-Neked is Malackám!-motyogtam félálomba és szerintem abba a pillanatba be is ájultam.
Valami elkepesztően szörnyűt álmodtam. Ha igaz ez az
,,álomok egyszer valóra válnak" dolog akkor jól megszívta az emberiség. Mivel azt álmodtam hogy Mrs. Williams (a drágalátos töritanárom) bikiniben kergette a gyerekeket. Még álomnak is szörnyű.
Reggel Cameron kelt fel előbb és a tudatlan megpróbált felkelteni. Kevés dolog van amivel engem szombaton fel lehetne kelteni tíz óra előtt de úgy látszik Cam pontosan ezek közé dolgok közé tartozik. Mivel puszilgatott és aranyos dolgokat suttogott a fülembe. Miután kilustálkodtuk magunkat (a lustálkodásunk kb abból állt hogy míg én Cameron kockáit tanulmányoztam addig ő hajammal szórakozott) én kimentem a fürdőbe a telefonom társaságába. A telefonom tulajdonképpen fogalmam sincs miért vittem magammal. A mosdókagylóhoz leraktam miközbe az arcom mostam. Na de mégis mekkora jósnő vagyok hogy pont csörgött a telefonom. Gyorsan megtöröltem a kezem és felvettem. Jade volt az.
-Jó reggelt szombatok királynője! Remélem sikerült felébresztenem!-mondta mosolyogos hangon. Határozottan jó kedve volt. Jade tipikusan az a barátnő aki nem azt mondja hogy ,,jajj remélem nem ébreszettelek fel" Ahh ő inkább direket korán hív hogy felébreszthessen. Imádom őt de a szombat a szent ezt ő is tudja úgyhogy nem értem hogy miért hívott.
-Sajnos nem sikerült teljesíteni az életcélod! Már fenn vagyok!-mondtam nevetve miközbe visszaindultam Cameron szobájába.
-Na mindegy megyek hozzátok tíz másodperc és ott vagyok!
-Jade én most...-akartam mondani de meghallottam az én barátnőm meglepődött hangját.
-Láttam a tesód félmeztelenül!-suttogta a telefonba majd rendes hanerőn szólalt meg újra-Szia Tom!
-Helló Jade!-hallottaam a tesóm mosolygós hangját.
-Figyi elindulok egy 20/25 perc és ott vagyok! Nézd meg a lányokat, keltsd fel őket és ott vagyok!-túrtam a hajamba hátha egy kicsit nornálisabban áll.
-Ok siess!-mondta és egyből ki is nyomta.
-Cam haza kell mennem!-mondtam miközbe a zoknim húztam fel mert már nem rég átvettem a ruhám.
-Elviszlek!-pattant fel ő is és magára kapott egy rövidnadrágot meg egy egyszerű fehér pólot. Gyorsan lementünk az emeltről de ott csak a két kuytust találtuk akiket meg simogattunk majd el is mentünk.
Amikor megérkeztünk a házunkhoz kipattantunk és besiettünk.
-Sziasztok!-kiáltottam el magam és mivel nem láttam a lányokat felmentem az emeletre egyenesen Liza szobályába. Ott a békésen szunyokáló Liza és Sky között ott aludt Jade. Halkan felkeltettem a két csöppséget és ismertetem velük a tervet miszerint ha azt mondom hogy három ráugrunk Jadere. Nem szép dolog de kihagyhatatlan lehetőség.
-Három!-kiáltottam majd nevetve rávetettük magunkat a szunyókáló csajszira.-Szép jó reggel!
-Zoe!-morogta dühösen Jade. Mondanom sem kell olyan kis bájos volt.
-Gyertek lányok csinálunk valami kaját!-ragadtam meg a kicsik kezét és lerohantunk a lépcsőn mielőtt még elér. A nappaliba egy tanácstalan Cameronnal találtuk szembe magunkat. Tulajdonképpen azt bámulta ahogy Nash és Tom a kanapén szétterülve aludtak.
-Ébresszétek fel a bátyáitokat!-mosolyogtam le a lányokra akik nevetgélve odamentek a srácokhoz, felmásztak a kanapéra és egy puszit nyomtam a tesóik arcára akik álmosan morcogtak.
-Én kitől kapok puszit?-kérdezte lebiggysztett szájjal Cam. Lábujjhegyre pipiskedtem és nyomtam egy puszit a szájára-csak ennyi?
-Puszit kértél!-nevettem rá mire ő is kicsit elmosodott.
-Pfuuuj de nyálas!-morgott Jade majd ledobta magát a kanapéra.
-Jujj de morcos ma valaki!-csipkedtem meg az arcát.
-Jujj de vicces ma valaki!-nézett rám egy erőltett vigyorral mire elnevettem magam de nem sokkal később ő is csatlakozott hozzám.-apropó mindjárt itt lesz Milly!
-Szupi! Mit szeretnétek reggelizini?-kérdeztem a Lizáéktól.
-Palacsintát!-vágta rá Tom, Nash, Jade és Cameron. Hát igen egyszer sütöttem nekik de azóta is azzal nyaggatnak. Nevetve mentem be a konyhába és gyorsan vettem elő a hozzávalókat. Összeöntöttem őket és tádááá lehetett is őket sütni. Az én receptjeim lényege csak annyi volt hogy soha semmit nem mértem ki. Egyszerűen csak úgy gondolomformán mindent. Ha valaha is szórakoztam ilyenekkel akkor valahogy sosem lett olyan mint amilyet szerettem volna szóval csak úgy csináltam ahogy gondoltam. Egy kettőre kisütöttem a palacsintákat amit fantasztikus gyorsasággal faltak fel. Szerencsére párat sikerült félretennem Millynek de nekem csak Cameron egyik palacsintájának a fele jutott. Nem zavart nem voltam olyan éhes.
-Sziasztok!-rontott be Milly majd egyből el is szontyolodott-Nem hagytatok nekem?
-Nem-mondták bűnbánóan.
-De én raktam félre párat!-hoztam ki a konyhából a tányért. Miután megkajált mindenki Nash és Sky hazament és vitték Lizat is. Utánuk szinte egyből Cam is ment.
Mi négyen pedig elkezdtünk valami nyomi tehetségkutatót nézni ami valami szörnyű volt de nagyon sokat nevettünk.
-Basszus lányok nem ma van az a koncert?-kérdezte lesápadva Milly.
-Milyen koncert?-kérdezte félálomba Tom
-Az a Five Second Of Summer cuccos!
-Basszus! De!-mondta Jade ledöbbenve- Hánykor?
-Öt-mondtam majd az órára néztem. Négy volt.-Ok mindenki hazamegy, gyorsan átöltözik és hozza a jegyét! Fél ötkor itt találkozunk!
-Rendben-mondták majd a csajok el is mentek. Foggalmam sincs hogy egyeltalán odaérünk-e. Istenem hogy lehetünk ilyen hülyék?