16

7.4K 372 29
                                    

Gyorsan felmentem az emeltre és mérlegeltem hogy nézek ki. Hajam még normális csak egy picit hullámos ami valószínű annak köszönhető hogy itthon mindig kontyba kötöm. Az arcbőröm nem a legszebb de soha sem tartoztam azok közé a lányok közé akik hibátlan arcbőrrel büszkélkedhetnek. Pár piros pattanás díszelgett az arcomon de azok tényleg a nagyon durva és piros kategóriába tartoznak. Aztán az egészalakos tükörbe végignéztem a testemen. Sosem voltam elégedett az alakommal de nem azért mert teletebb lettem volna. Nem egyeltalán nem. Irtózatosan vékonynak láttam magam. Soványnak akinek minden csontja kint van. Tudtam hogy teljesen normális alakom van de sosem láttam a tükörben azt amivel fejben tisztában voltam. Megráztam a fejem hogy ezek a gondolatok jó messzire elhúzzanak. Most egy koncertre készülök és akárhogy is nézek ki jól fogom magam érezni. A szekrényemhez léptem és elővettem egy magasított derekú fekete rövidnadrágot(nem is tudtam hogy van ilyen nadrágom) és egy rövidujjú haspólót aminek az ujjai és a kis zseb a ball oldalán piros volt és a többi része fehér. A hajamat gyorsan átfésültem de persze így se volt olyan amilyet szeretne az ember lánya. Ahogy belenéztem tükörbe elmosolyodtam. Határozottan jobban állt ha mosolyogtam. Levágtattam az emeltről és az órára pillantottam. Mindjárt hárnegyed és a lányok nincsenek itt. Ahogy ezen gondolkodtam berontottak az ajtón. Tom és én felkaptuk a cipőinket meg a jegyinket amik amúgy ilyen menő nyakba akasztósak voltak. Mindig is akartam egyet mert ilyet csak a fontos emberek nyakába láttam.
Na szóval gyorsan elindultunk Tom kocsijával. Egy tíz perces száguldozás után megéreztünk egy stadion elé. Egy emberként pattantunk ki az autóból és a bejárathoz rohantunk ahol a egy hústorony nem akart beenegedni.
-Sajnálom már nem engedhetek be senkit!-mondta full unottan. Aha sejtem hogy sajnálta.
-Na jó ide figyeljen van még kereken két perc öt óráig és vagy most azonnal beenged vagy esküszöm meg keresem a főnökét!-mondta Jade dühösen. Kissé vicces látvány volt ahogy az alig 170 magas Jade egy legalább 190 magas biztonságival vitatkozik.
-Vicces vagy kislány!-tolta el egy könnyű mozdulattal magától-Na gyerekek mutassátok a jegyeket! Ha egyeltalán vannak!
-Tessék!-mondta és a nyakamban lévő kis kártya szerűséget a kezébe adtam. Ahogy meglátta mintha átfutott volna valami az arcán. Talán meglepődött.
-Rendben sissenek!-mondta ki végül-Vagy várjanak inkább elkísérem magukat!
-Milyen kis buzgó lett valaki!-morogta Jade nekem mire nevetnem kellett. Követtük a nagydarab bácsikát aki sikongató lányok közé vezetett. Nem volt szörnyű hisz én is szoktam sikongatni. Azt hiszem ezt a hangzavart inkább csak Tom viselte nehezen. A biztonsági őr akinek megjegyzem eléggé Paul-os feje volt, az elé a kordon elé kísért minket ami elválasztotta a sikongató csajszikat és a színpadot. Mivel a koncert már ment ezért lecsüccsentünk a földre és úgy néztük ahogy zenélnek. Öt perc elteltével Michael(azt hiszem így hívták) kiszúrt minket én pedig idétlenül kezdtem neki integetni mosolyogva biccenetett egyet és ennyi volta mi csodálatos nagy kommunikációnk. A koncert végéig tulajdonképpen a lányokkal ugrándoztunk táncolás néven a pörgős számoknál. A lassabaknál egyszer Milly el is pityeredett bár hősiesen bevallom az én szemem is könnybe lábadt. Ezt a kis elgyengülésem Tom természetsen kiszúrta és az ölébe húzott úgy hogy a hátam a mellkasának dőlt és átölelt.
-Nincs semmi gond!-kiabálta a fülembe mivel a zene marha hangos volt.
-Tudom!-bólintottam mosolyt erőltetve magamra. Már szinte erőlködnöm sem kellett nagyon. Szinte rutinból ment ez a mosoly erőltetés.
-Ne mosolyogj! Tudom hogy nem vagy rendben! Otthon beszélünk!-jenetette ki én pedig egy óriásit sóhajtottam. Igaza volt. Volt miről beszélnünk de most nem olyan könnyed dolgokról. Ez pedig egy kicsit aggasztott. Nem olyan problémák voltak amik életbevágóan fontosak lennének. Egyszerűen muszály kibeszélni valakinek és mivel nekem Tom az egyik legjobb barátom akivel lelkiznék ezért természtes volt hogy vele majd jól megtárgyalom. Egy jó másfél talán két óra elteltével a négy srác elbúcsúzott az enyhén szólva népes közönségétől.
Már majdnem mentünk volna el mi is amikor egy alakalmazott tájékoztatott hogy nekünk VIP jegyünk van. Ami azt jelenti hogy találkozhatunk a fiúkkal. Ígyhát elkezdtünk keveregni a folyósókon és persze négyen négy irányba mentünk volna. Egy negyed óra kevergés után megérkeztünk hangosan énekelgetve mivek út közben Jade elindította az egyik lejátszási listáját mert ,,a zene oldja majd ezt a kis stresszt" Igaza volt mivel egy idő után már csak énekelve bolyongtunk nem figyelve az útvonalra de végül is idetaláltunk. Éppen Shakira-tól a Waka Wakat énekeltünk halandzsázva. Komolyan abból a dalból valaki ért valamit azon kívül hogy Afrika? Az ajtó előtt megtorpantunk de egy kis mérleglés után benyitottam.
-Sziasztok!-köszöntem mosolyogva.
-Hello!-köszöntek full egyszerre. Mindenki bejött én pedig levágódtam egy kanapéra amint Ash és Calum üldögélt. A lányok egy egy széken fogalaltak helyet Tom kezében pedig máris egy pohár sör volt és épp boldogan koccintott Lukeal. Gyorsan fölpattantam és mielőtt a szájához ért volna a pohár kikaptam a kezéből. Szegény meglepve és felháborodva pillantott rám a szemeivel szinte sugallta hogy magyarázatot követel.
-Egyrészt drágám te vagy a sofőr és rajtad kívül egyikünknek sincs jogsija. Másrészt pedig ha nekem se eneged hogy igyak akkor te sem iszol-mondtam akár egy anyuka.
-Akkor engedem hogy igyál!-próbálkozott.
-Ohh köszi!-kortyoltam bele a sörbe amit megdöbbenve figyeltek.
-Még nem vagy nagykorú!-próbálkozott a tesókám továbbra is.
-Ohha arről ne beszéljünk hogy amikor 16 voltál mennyiszer vakartalak ki a saját hányásodból! Pedig egy normális 14 éves kiscsajnak nem igazán ez lett volna a feladata!-vágtam a fejéhez.
-Jól van idd meg!-legyintett megadóan én pedig egy győztes vigyor kíséretében kortyoltam bele a poharamba. Nem szokásom inni sőt tényleg ritkán szoktam de most megkívántam és egy sörbe még senki se halt bele.
-Nem fog ez megártani neki?-kérdezte aggódva Ash.
-Ahh ő az egyetlen emeber akit ismerek és soha de soha nem részeg akármennyit iszik!-rázta a fejét hitetlenül Tom. Lehetséges hogy ezt a képességet magának szeretné.-ugyanannyit és ugyanazt issza mint mi és míg mi már a félholtan fetrengünk Zoe ugyan olyan mint ha nem is ivott volna semmit!
-Csak betartom az alapvető szabályokat! Tudod sörre bor mindenkor, borra sör meggyötör-vigyorogtam rá.
-De ez lehetetlen!-mondta hüledezve Calum-Én is akarok ilyen képességet.
-Nem olyan jó ám. Soha se tudom elengedni magam!-ráztam a fejem keserűen mosolyogva.
-Tényleg hugi! Nem is nagyon ittál mostanába!-mondta elképedve Tom. Na nem azért mert én amúgy marhára alkohol függő lennék. Egyeltalán nincs ilyenről szó. Csupán csak régen előfordult hogy megittam egy sört vagy ilyenek ha társaságba voltam.
-Legutoljára otthon ittam! Adrival meg Márkal. Istenem azok úgy egymásnak estek az utca közepén hogy már én éreztem magam rosszul!-nevettem el magam az emlék hatására. Istenem de hiányzoznak ők is.-ez az első amerikai söröm!
-Nekem is az lett volna!-durcizott az én egyetlen cukiságom.
-Édesem neked már kb a huszadik lett volna!-vigyorogtam rá.
-Te ezt honann tudod?
-Ohh Tom! Több pletyka kering rólad mint az egész focicsaptról!-nézett unottan rá Jade én és Milly pedig hevesen bólogattunk.
-Ami azt illeti a mellméretetekről is sok pletyka kering!-vigyorgott szemtelenül.
-Tom!-kiáltottunk egyszerre de a srácok csak nevettek.
-De Zoe méretit tudják!-nevetett ördögien.
-Tamás!-kiáltottam és miután a söröm Ash kezébe adtam hogy vigyázzon rá, szó szerint rá vetettem magam Tomra. Szeremcsére sikerült felül maradnom és két vállra fektetni.
-Ugye nem akarnád hogy véletlen elterjedjen hogy leköpött egy láma vagy esetleg hogy egyszer karácsonyra egy hercegnő ruhát kértél és mivel nem kaptad két napig hisztiztél?-húztam fel a szemöldököm ördögien.
-Na és ugye te se szeretnéd hogy elterjedjen hogy a kis Zoe belecsüccsent egy öreg néni ölében a buszon?-próbált vissza vágni.
-Ohh drágám! Nyugodtan kürtöld világgá de akkor minden cikis dolgot elmondok én is!
-Szeretlek!-jelenetett ki morcosan
-Én is szeretem magamat meg téged is!-nyomtam egy puszit az arcára majd kászálódtam volna fel de kihasználva hogy nem nehezkedek rá egyszerűen leborított magáról én pedig egy hangos koppanással értem földet.
-Nőket bántalmazol!-nyögtem fájaldalmasan.
-Nem egészen. Te a testvérem vagy!-rántotta meg a vállát. Már éppen szóltam volna vissza de a telefonom csörögni kezdett. Ismeretlen szám. Remek. Ezeknél mindig kicsit beparázok hátha egy bérgyilkos bár nem tudom hogyan tudna telefonon keresztül megölni.
-Igen?-vettem föl.
-Ohh Zoe szia! Az igazgató vagyok!-szólt bele az ismerős kissé összeszedetlen hangján.
-Diri bá?-szóltam bele elképedten. Mégis miért hívhat-bármi is volt semmi közöm sincs hozzá!
-Most kívételesen semmi ilyenről nincs szó! Hallottam hogy ma van azon a koncerten és Tifany is ott van úgyhogy kérlek csináljatok egy interjút velük! Köszönöm!-mondta majd mielőtt még ellenkezhezhettem volna lerakta.
-Szerintetek melyik a rosszabb? Az hogy tudja a diri a számom vagy hogy mindjárt itt lesz Tifany?-tettem fel a költői kérdést.
-Uram atyám most nem elég erős az idegrendszerem hogy Tifanyt halgassam!-kapott a fejéhez Milly amin muszály elmosolyodnom.
-A nevem hallottam!-csapódott ki az ajtó és Tifany bevágtatott rajta.-Ohh Tom! Hát te is itt?
-Ohh Tifany te is itt?-kérdezte kissé viszolyogva Tom. Jó testvérhez méltó módon vigyorogva visszaültem immáron Ash és Michael közé és belekortyoltam a sörömbe.
-Uram atyám! Zoe te meg a francot iszol?-sikította.
-Sört?
-Még porbafingó vagy! Na add ide!-mondta mint egy kutyának. Mielőtt odaért volna hozzám gyorsan lehúztam az utolsó kortyot majd a kezébe adtam az üres poharat egy szemtelen vigyor kíséretében. Tom hangosan vihongni kezdett amit Tifany nem éppen nézett jó szemmel de ahogy elnéztem őt egy cseppet sem érdekelte.
-Na jó csináljuk meg azt az interjút!-fújtatott idegesen Tifany.
-Az interjút be kell jelenteni a menedzserünknek!-mondta fontoskodva Luke.
-Most komolyan egy középiskolásoknak szóló suliújságnak nem adhattok interjút?-húztam fel a szemöldököm mosolyogva.
-Lehet egyszer tehetünk kivételt-mondta Ash mosolyogva.
-Na Tifany kérdezz!-mondtam neki mert nekem semmi ötletem nem volt hogy mégis mi érdekelheti az elvetemült középiskolásokat. Komolyan néha már úgy érzem hogy én nem is vagyok egy elvetemült gimis ha mellettük vagyok.
-Te is szerkesztő vagy!-tette csípőre a kezét. Teljesen úgy nézett ki mint anyu.
-Nem igazán. Én csupán csak annak vagyok az áldozata hogy valakik beadták a novellám! Ugye Jade és Milly?-néztem a lányokra akik nagyba lapítottak.
-Na hugi az egy tök jó novella volt!-karolt át Tom. -Azt írtad hogy én vagyok az eggyik menő a suliba akit mindenki ismer!
-Azt is odaírtam hogy eszetlenek idióták és perverzek ezek az emeberek!
-Jajj mókuskám te soha nem mondanál ilyet a bátyádra!-csipkedte meg az arcom amit nevetve tűrtem.
-Jajj ha nekem is lenne tesóm mi is ilyen cukik lennénk!-sóhajtott egy színpadiasat Milly.
-Addig örülj míg nincs!-mondta morcosan Jade. Szegénynek szörnyű a kapcsolata a mostoha bátyjával illetve a mostoha nővérével.
-Azok nem is az igazi tesóid! Csak mostoha! A mostoha tesójával mindenki rosszba van!-jelentette ki Milly mintha olyan nagy tapasztalata lenne benne.
-Mi jóba vagyunk a Lizával!-mondta Tom mosolyogva.
-Mert ti egy családi idillben éltek! Minden jó mindenki szeret mindenkit kedves mostoha apa stb!-mutogatott össze vissza Jade. -Ja. Kedves mostoha apa!-fújtattam. Méghogy Joe kedves!
-Családi idill!-nevetett Tom keserűen.
-Mért ott van anyuci apuci, tesókák! Mindenki-gúnyolódott Tifany azon a nyavajgós hangján.
-Ja. Anyuci igen. Mostoha apuci. Testvérek meg? Egyedül Zoe van itt meg Liza aki szintén nem vérszerinti!-mondta higgadtan Tom. Igaz nyugodt volt de aki ismeri az tudja hogy ez az a állapot amikor bármikor robbanhat.
-Jajj egyem a szívetek! Mi van apucival?-kérdezte nevetve az aljas nőszemély.
-Az van vele hogy hozzáment egy marha fiatal nőhöz aki olyan katergória mint te! Az van vele hogy a annyira nem reméli hogy hazamegy a lánya hogy a szobáját álakítja gardróbbá! Ja és haza megy a lánya és egy akkora szobában alszik hogy épp csak egy ágy fér bele! Az van hogy a saját apukánk olyan mint egy idegen! Az összes családi képről levágták Zoet!-állt fel idegesen Tom bár a hangját még mindig nem emelte meg. Ahogy ezeket mondta rájöttem hogy neki is ugyan úgy fájt mint nekem.
-Na és a drágaláos bátyuskák Zoe?-kérdezte még mindig ugyan olyan stílusba Tifany. Nem igaz hogy nem veszi észre hogy egy fájó sebet tép fel.
-Látod! Itt van Tom! Ha azt akarod tudni mi van Krisszel és Domival akkor tájékoztatlak minden rendbe van velük. Élik az életük úgy ahogy eddig! Nélkülünk! Már hét éve. Gondolom tudni akarod mért? Na drágalatos Tifany azért mert tulajdonképpen közölték velem hogy már nem vagyok az életük része!-kiáltottam rá dühösen. Természetesen a könnyeim már folytak. Bár már megszokhattam volna. Mérhetetlen dühöt és csalódottságot éreztem ezért folytattam a kiáltozást-Remélem örülsz hogy látsz sírni! Tudod milyen hét éven vagyok túl? Áh fogalmad sem lehet róla úgyhogy tájékozatatlak. Egy ideig minden nap álomba sírtam magam! Foggalmam sem volt mért nem lehetek velük. Mért nem válszolnak a leveleimre egyeltalán mért kellett eljönnöm! Mosolyogtam hogy senki se lássa azt hogy hogyan is érzek igazából! A saját anyukámmal hiettem el hogy minden rendben van és észre sem vette mert túlságosan el volt foglalva az új pasijával! Egyedül Tom vette észre. Neki is fájt de egyszer sem gyengült el. Engem vigasztalt. Egy 12 éves srác nem a barátaival volt. Nem ő a 10 éves hugát vigasztalta. Mind a mai napig nem veszi észre senki hogy nem őszinte a mosolyom csak ő! És tudod Tifany tegnap ki mertem jelenteni hét év után hogy boldog vagyok de te újra felkavarsz mindent! Tudod nem vagyok utálkozós ember és nem jelentem ki hogy utálnálak mert nem szeretnék a szintetdre süllyedni ezért csak azt mondom nézz magadba!-ahogy befejeztem a kicsinek nem mondható monológom felpattantam és kiviharoztam. Végig rohantam a folyósokon de amikor már tudtam hogy teljesen eltévedtem lerogytam egy sarokba és amennyire tudtam össze húztam magam. Abban a pillanatban mindent megadtan volna azért hogy otthon lehessek a meleg ágyamba és elmondhassam minden panaszom a plüsseimnek és a kutyámnak.
Csöndben ültem és szipogtam amikor lépéseket hallottam. Lehetetlen hogy megtaláljanak ebben a sötét sarokban. Gondoltam ha lehajtom a fejem és még összébb húzom magam akkor nem veszenek észre. Gyerekes dolog de vannak figyelmetlen emberek. A léptek egyre hangosadtak majd éreztem hogy valaki leül mellém. Nem néztem fel. Nem akartam tudni ki az. Hirtelen a mellettem csücsülő illettő a hátamra tette a kezét. Lassan felemeltem a fejem és megláttam Ashtont.
-Hát te?-kérdeztem szipogva.
-Mindenki téged keres.-mondta kedvesen mosolyogva.
-És te megtaláltál-jelentetem ki miközbe az arcom törölgettem.
-Zoe tudom hogy alig ismerlek de kérlek ne tettesd hogy jobban vagy!-nézett rám aggodalmasan.
-Már megszoktam Ashton. Most elhietetem mindenkivel hogy jól vagyok aztán haza megyek bedőlök az ágyamba és mint egy kisgyerek bőgök.
-De ez nem jó neked!
-De mindenki másnak igen!-döntöttem a fejem a falnak így a folyosót tanulmányoztam-olyan szörnyű ember vagyok. Most is mindent elrontottam. Fogalmam sincs mit csináljak! Nem szeretnék folyton Tom nyakán lenni de nem tudok nélküle meglenni!
-Ahogy elnéztem neki is ugyan úgy szüksége van rád!-mosolygott kedvesen.-Esküszöm sosem láttam még ilyen összetartást és szeretetet testvérek között akik annyi idősek lettek volna mint ti. Ez tiszteletre méltó! Én szinte folyton távol vagyok a testvéreimtől és nem tudod magam elégszer hibáztatni az miatt hogy nem töltöttem velük elég időt.
-Szerintem te nagyon jó testvér vagy!-mosolyogta rá halványan majd a gondolotaimba merültem. Egy kis idő múlva elvigyorodtam-Ilyenkor olyan szívesen lerészegednék! Csak elfelejtenék mindent és mindenkit! Csak jól érezném magam!
-Ja aztán felkelnél full másnaposan!-nevetett fel Ashton. -Igazából ha előző este sok vizet iszol nem olyan szörnyű de van egy amit álltalában Tomnál alkalmazok az az hogy reggel megiszol egy sört és tényleg segít!-mondtam mosolyogva de ő csak fintorgott.
-Ki kivánja másnaposan a sört?
-Senki de ha azt lekűzdöd jobban leszel! Csak egyszer próbáld ki! Csak egy gyógysör és kész!
-Majd egyszer!-mosolygott rám. Egy ideig csendben üldögéltünk ameddig a telefonon nem kezdett csörögni. Anyu volt az.
-Szia!-próbáltam a legtermészetesebb hangon beszélni hogy nem tűnjön fel neki hogy épp most sírtam.
-Hol vagytok kincsem?-kérdezte mosolygós hangon.
-Egy koncerten de mindjárt megyünk haza.
-Az a helyzet hogy Joeval szeretnénk egy kicsit kettesben lenni úgyhogy örülnék ha ma valamelyik barátnődnél aludnál!-mondta mézesmázos hangon.
-Persze. Szia anyu!-mondtam senleges hangon majd gyorsan ki is nyomtam-azt hiszem ideje lene vissza menni!
-Menjünk!-pattant fel majd engem is felhúzott. Lassan elindultunk gondolom visszafelé. -Köszi Ash-mondtam mosolyogva majd megöleltem amin először meglepődött majd nevetve visszaölelt. Miután kellőképpen megszorongattuk egymást visszamentünk abba a szobába ahonann nem is olyan régen kivágtattam. Mindenki úgy bámult rám mintha bármelyik pillanatban újra kiborulnék.
-Nincs is semmi baja!-forgatta a szemeit Tifany.
-Ja. Nincs semmi baj!-szorítottam össze a szám.
-Otthon majd beszélünk!-mondta Tom kedvesen.
-Az a helyzet hogy ma nem megyünk haza.-fordultam felé.
-Miért is?
-Anyu és Joe romantikáznak.
-Aha szóval dugnak.-jelentette ki.
-Tom! Ne mondj ilyeneket!-kiáltottam rá nevetve.
-Te is azt csináltad tegnap Cameronnal!-vigyorgott rám.
-Hát nem éppen-vigyorodtam el.
-Nem akarom tudni!-sikított mint egy kislány-várj mégis akarom tudni mit csinált az a barom veled.
-Semmit. Elmentünk enni utána pedig bemutatta a családját és nála aludtam. Mielőtt elkezdenéd tényleg csak aludtunk!-tettem fel a kezeim védekezés képpen.
-Aha-mondta miközbe méregetett-na és hol alszunk?
-Mész Alexhoz.-jelentettem ki-én meg még nem tudom.
-Gyere hozzánk!-mondta lelkesen Milly de aztán szemmel láthatóan elszomorodott-Nem tudsz hozzánk jönni mert nálunk vannak az unokatesóim.
-Mondanám hogy gyere hozzánk de most én is a Nagyinál csövezek! Egy kicsit összekaptam anyuékkal.-húzta a el a száját Jade.
-Nem baj. Felhívom Cameront!-vettem elő a telefonom majd mosolyogva felhívtam. Igen mostanában elég rá gondolnom máris mosolygok. Vagy vigyorgok?
-Igen?-szólt bele kissé rekedtes hangon.
-Szia! Lehet egy kérésem?-próbálkoztam elővenni a legcukibb hangom
-Persze Kincsem!-hallottam a hangján hogy vigyorog és én is vigyorogtam. Kincsemnek hívott! Azt hiszem előjött a szerelmes énem.
-Anyuék otthon romantikáznak és nincs hol aludnom...
-Gyere hozzánk!-vágott a szavamba. Ő az ember akinél nem leszek ideges ha a szavamba vág. Azt hiszem szeretem. Nagyon szeretem. Úgy érzem hogy boldoggá tesz. Egyszerűen tökéltes.

A Lány Az Oviból(Cameron Dallas)Onde histórias criam vida. Descubra agora