5.fejezet

7.6K 319 5
                                    


  Miközben sírtam Ali próbált nyugtatni,nem sok sikerrel.

-Ne...Nekhem ez nem megy-mondtam két sírásroham között

-Még nem is biztos,hogy az vagy.Ezek a tesztek nem tévedhetetlenek.-nyugtatott

-De hát az vagyok!A tünetek is megvannak!Minden arra utal,hogy terhes vagyok!-hisztiztem

-Jó akkor terhes vagy,de az egész családod megért majd és segít.

-És,hogy mondom el nekik?Kiállok eléjük a vacsoránál és az mondom,Terhes vagyok!Biztos örülnének.

-Nem erre gondoltam.Arra,hogy leültök és elmondod nekik akkor biztos segítenek és nem raknak ki otthonról.-mondta sértődötten

-Annyira sajnálom!Igazad van,nem kéne így viselkednem.Nem tudom mi ütött belém.

-Semmi baj...-mondta békülékenyen

-Akkor most mi lesz?

-Most?Most kérlek lemegyünk és elmondjuk,hogy mi történt.Aztán kerestek egy orvost és elmész hozzá.

-Ennyi?

-Egyenlőre.Ja és szólni kéne az apjának is.

-Az nem fog menni.

-Már hogy ne menne?

-Nem tudom ki az apa...-suttogtam

-Hogy mi?-akadt ki

-Mondom,hogy nem tudom!Azt se tudom mi történt azután,hogy elájultam.Arra emlékszem,hogy reggel felkelek és itthon vagyok.

-Ennyi?

-Hát...van még valami.

-Micsoda?

-Valamikor felkeltem és volt velem valaki...

-És ki volt az?-vágott közbe

-Ez az,hogy nem tudom!Nem néztem meg...

-Oké.Akkor most tisztázzuk.Terhes vagy és még csak azt sem tudod kitől?

-Sejtéseim vannak,de semmi pontos és a sejtések se biztosak.

-Te jó ég!

-Ezzel nem sokat segítesz!-kértem ki magamnak.

-Na akkor induljunk és mondjuk el a családodnak,hogy mi van...

Oké,akkor induljunk a kivégzésemre.És ejtsük kétségbe a családomat,hagy csalódjanak bennem.

Szijjasztok!Nagy sokára meghoztam a részt.Ha tetszik nyomj egy votot vagy komizz.

Pozitív IIWhere stories live. Discover now