Pozitív II

10.fejezet

Másnap elmentünk a nőgyógyászhoz aki azt mondta,hogy a 12.héten elvetethetem.

Fantasztikus...Több mint három hónap van addig.Mit csinálok annyi ideig?Annyi idő alatt összehozok

ennyi erővel még egyet.

-Nem baj,kibírod!-biztattam magam gondolatban

Mindeközben felhívtam Brandont és közöltem vele az ítéletet.Mintha örült volna neki.Minek örül?Hogy reggelente hányok?

Én is örülök neki nagyon.Hogyne.Tiszta jó.

-Befejeznéd?-szólt rám Ali

-Mit?-eszméltem fel a bambulásból

-Azt,hogy csúnyán nézel miközben-fogadni mernék rá-,hogy éppen valakit szidsz a fejedben.-mondta

-Ezt hogy...?-kérdeztem

-Ismerlek te buta-ölelt magához

-Ja,tényleg.-öleltem vissza nevetve

-Na gyere menjünk együnk fagyit...már csak egy hónap és elvetetheted.-jutatta eszembe

És én egyből felvidultam.Már egy ideje elfoglalta a méhem ez a kis lényecske.

-Menjünk,úgy is megkívántam.

-Gondoltam-mosolygott

-Olyan kívánós vagyok mostanában...-gondolkodtam hangosan

-Nekem mondod?Tegnap este elkellett mennem a boltba gumicukorért!-emlékeztetett nevetve

-De mikor ettél volna ilyen finom gumicukrot ha nem kérlek meg,hogy hozzál?

-Sose.

-Tudod félek.-vallom be

-Mitől?

-Ettől az egésztől.Az elvetetéstől.Attól amit anya mondott,hogy majd nem tudom elvetetni.

-Figyelj-állít meg-Én itt leszek neked ha megtartod vagy ha elveteted akkor is.Mindig.

A vallomásától könnybe lábad a szemem.

-Már megint sírsz?Megbántottalak?

-Nem,dehogy!Csak ez az átok terhesség!-magyarázom

-Figyelj...Nem akarok beleszólni,de nem szeretnél egy kicsit Brandonnal lenni?-kérdi félénken

-Nem tudom mit mondjak neki.Elvégre lefeküdtünk,terhes vagyok tőle és még csak nem is emlékszem,hog hogyan történt.

-Értem,de ez a lényeg.Ő a gyereked apja.Nem tudsz mit csinálni.

-Tudom.Egyszer muszáj lesz vele beszélnem erről.Mindig felhozza ha felhívom a fejleményekről,de mindig hárítok.

-Ne halogasd sokáig.A végén csak rosszabb lesz.

-Igazad van.Ma felhívom és megbeszélem vele.

-Ne!-vág közbe

-Tessék?Dehát az előbb mondtad!-védekezek

-Nem úgy értem,beszélj vele,de ne telefonon.Sokkal jobb lesz ha látod az arcát.-magyarázza

-Nem biztos,mi van ha olyat látok az arcán ami nem tetszik?Ha valamit nem úgy képzel ahogy én?

-Akkor azt jobb ha tudod!Sőt tudod mit?Hívd fel most!Beszéljétek meg,hogy mikor találkoztok!Ja és még ma legyen!Holnap az enyém vagy!

-Jó,csak a tiéd leszek!Mit csinálunk?

-Jelentkezési lapokat töltünk ki-mondja mintha tök természetes lenne

-Jelentkezési lapokat hova?

-Hát egyetemre te butus!

-Uhh,ja tényleg.Nekem oda is menni kéne!-csapok a fejemre

-Először is ne csapkodd a fejed,árthat a babának és mielőtt megkérdeznéd nem tudom,hogy,de benned van és te magad csapkodod!Másodszor pedig jönnöd kell egyetemre!

-Tudom,de nem tudom hova menjek!Még csak azt sem tudom mi szeretnék lenni.-soroltam a gondjaim

-Nem baj!Van még időd.-próbált vigasztalni

-Könnyű mondanod!Kítűnő tanúló vagy,minden egyetemen szívesen fogadnak!Bezzeg én nem vagyok kítűnő,nincs jó szorgalmam.Nem voltam benne szinte az összes közösségi munkában mint egyesek-itt jelentőségteljesen nézek rá mire elpirul-és még csak nem is vagyok olyan mint te!

-Ezt,hogy érted?

-Én nem mindig tudom,hogy mit mondjak!Te meg mindig mindenkivel elbeszélgetsz még ha akkor látod először!A felvételi beszélgetés kész katasztrófa lesz!Azt sem tudom majd mit mondjak és csak makogok!

-Jó,ne aggódj majd csak lesz valahogy!És mielőtt kibújnál alóla hívd fel Brandont!

-Jó,de majd ha nem tudom mit mondjak mi lesz?-szarkasztikuskodom

-Ne csináld már!Elbeszélgettek majd és ennyi.Én megyek is és nehogy azt hidd,hogy nem tudom meg ha nem hívod fel!

-Honnan tudnád meg?

-Én mindent megtudok előbb-utóbb és ezt te is tudod!

-Jó amint elmész felhívom!-bizonygattam

-Jól teszed!Szia-ölelt magához

-Szia-öleltem vissza

-És ne felejtsd el felhívni!-kiabált vissza a lépcsőröl

-Én?Soha.

-Persze...

A talafonom az ágyon van.Nézem és azon gondolkodom mikor jönne rá ha nem hívnám fel.Vagy mi lenne ha felhívnám,de csak hülyeségekről beszélnék és akkor azt mondhatnám Ali-nek,hogy nem ér rá.

Tökéletes.De úgyis megtudja.Istenem nem halok bele ha beszélek vele!Felhívom.

A telefon csak csöng és csöng és akkor felveszi és beleszól

-Szia...

Szijjasztok!Először is szeretném megköszönni azt az 1K-nyi embert aki időt szán arra,hogy elolvassa a fejemből kipattant sztorit és azt a 96 csillagozást!Nagyon jól esik...De mivel nem túl bő a szókincsem most is csak anniyt tudok mondani,hogy ha tetszett kommentolj^^ vagy votolj!