Pozitív II

12.fejezet

A szobámba való utat sikeresen megtettük,nem estünk újabb kotonháborúba.Éljen!A szobába belépve Brandon alaposan szétnézett amit mosolyogva fogadtam.

-Végeztél?-kérdeztem mosolyogva

-Öhm...bocsánat-jött zavarba

-Ne kérj bocsánatot!Én is ezt csináltam volna!-nyugtattam

-Oké..Mit szerettél volna megbeszélni?

-Öhm..-hirtelen el is felejtettem,hogy miért hívtam át.Te jó ég!Mért van itt?-hát most vagyok a 9.hétben és még 3 hét

és elvetethetem,a 12.héttől lehet elvetetni.-mondtam el azt amit már egyszer elmondtam neki

-Jó.És hogy lesz?-kérdezte

-Azt mondtad ott szeretnél lenni,nem?-bizonytalanodtam el

-De,persze,hogy ott szeretnék lenni!-helyeselt

-Akkor oké,anyáék azt mondták oda nem jönnek.Ott csak ketten leszünk.Meg az orvos.-nevettem zavartan

-Biztos el akarod vetetni?

-Persze!Nem szeretnék 17 évesen gyereket!

-Tudom,de tényleg megölnéd azt ami lényegében te vagy?

-Én...nem tudom,oké?Teljesen kétségbe estem!Megszeretném tartani,de félek,hogy nem leszek jó anya.Mi van ha valamit elrontok és ezzel az egész életét elrontom?Az egész az én hibám lesz.Elég ha az én életemet elrontom,nem szeretném még az övét is!

-Figyelj,ha mégis megtartanád én itt leszek,hogy segítsek!Nem hagyrak magadra,de ezt már mondtam.Akár megtartod akár nem én itt leszek.-mondta

Ezektől a szavaktól olyan nyugalom szállt meg mint még soha.Egyszerűen tudtam,hogy akármi van ő itt lesz és nemhagy magamra az első akadálynál.Megbíztam benne.

Nem tudom,hogy a terhesség miatt vagy mi szállt meg,de valósággal letepertem,úgy öleltem.Első másodpercben meglepődött,de hamar a derekamra fonta karját majd ha ez lehetséges még jobban magához húzott.Így maradtunk hosszú percekig majd az ajtóról származó kopogtatás zavart meg bennünket.Amint a kopogtatást meghallotuk magdermedtünk majd úgy rebbentünk szét mintha valami nagyon rosszat csináltunk volna.

-Gyere!-szóltam ki

-Nem akarok zavarnni!-nyitotta ki az ajtót egyik kezével takarva a szemét

-Te meg mit csinálsz?Mért takarod a szemed?-értetlenkedtem

-Azt hittem éppen Adam Jr. ikertestvérét gyártjátok és nem igazán akartam látni-magyarázta

-Amikor itthon vagy?Hogy majd begyere és ehhez hasonló megjegyzéseket tegyél?Kössz,nem!

-Hogy mi?-értetlenkedett-szóval ha nem lennék itthon akkor már egymásnak estetek volna?

-Igen,de itthon vagy és most is bejöttél szóval azt se bírnád ki ha éppen egmásnak estünk volna.

-Brandon manjél haza!-utasította bátyjám

-Tessék?Nem küldheted el!-akadtam ki teljesen

-Már mért ne küldhetném el?A testvéred vagyok!

-És?Mégse küldök el semmilyen üresfejű szőke libát aki betette ide a lábát a te kielégítésedre!-emlékeztettem a tömérdek szőkére

-Mi bajod velük?Rendesek voltak?

-Meg műk!Mindegyikről a szilikon jutott eszembe!-vágtam a fejéhez

-Nem akarok beleszólni,de nekem tényleg mennem kéne-mondta Brandon majd mielőtt kilépett volna a szobámból egy puszit nyomott a homlokomra.És elment.

-Látod elment!Mehetsz te is!

-Mit akarsz csinálni?

-Fürdeni,majd lefeküdni.Tudod kifáradtam rendesen!

-Jézus,fújj!

Miután Adamtől is megszabadultam elindultam fürdeni,majd hajat mostam.

Félálomban arra a szexi,udvarias fiúra gondoltam.

-Minden az ő hibája.Minden a Brandon hibája.-gondoltam magamban,majd álmos mosoly terült el az arcomon.

Szijjasztok!Nagy sokára meghoztam a részt,de ez nekem most kimondottan tetszik.Szóval ha tetszett jelezd egy csillaggal vagy egy komival.Mindkettőt köszönöm.