A Szüzek Köre

Tizennyolcadik

A V E R Y
____________________

Szombathoz híven itthon ücsörögtem egész nap a tévét bámulva. A kanapén vackoltam be magamat, és az üzeneteimet olvasgattam. A háromnegyede Samtől jött, kettő Corintól és egy Anyától, miszerint csak hétfőn este érnek megint haza. Mióta Apát felvették ugyan ahhoz a céghez, ahol Anyu is dolgozik, szinte állandóan üzleti úton vannak.

Sóhajtottam egyet és előredőltem, belefejelve az egyik párnába. Lassan kezdem úgy érezni, hogy csak nyaralni járnak haza, én meg itt dekkolok állandóan egyedül.

Mintha csak gondolatolvasó lett volna, a kezemben szorongatott telefonom képernyőjén Nora neve villant fel.

A múltkor - miután Sam elment - nagyon jót beszélgettünk, ezért is gyorsan válaszoltam.

- Szia Avery, aranyom! - szólt bele a telefonba Nora, a hangján hallani lehetett, hogy mosolyog. - Ráérsz ma?

- Persze - bólintottam, holott tudtam, hogy nem láthat.

- Képzeld el, csináltam azt a finom csokis kekszet.

- Már megyek is - nevettem fel.

- Várlak!

- Húsz perc és ott vagyok! - fejeztem be a hívást.

Letúrtam magamról a pokrócot, amivel a lábaimat melegítettem, és felpattantam a kanapé kényelméből. Gyorsan felkaptam a távkapcsolót a dohányzóasztalról és kikapcsoltam a tévét. A telefonomat út közben a melegítőnadrágom zsebébe süllyesztettem, az előszobai tükörben pedig vetettem egy pillantást magamra: kicsit otthonias, de jó lesz. Megigazítottam a copfomat, felvettem a bakancsomat és a kabátomat, aztán a bejárati ajtót bezárva már indultam is.

Odakint most egész enyhe volt az idő, talán olyan nyolc-kilenc fok is lehetett. Egyedüli negatívum benne az enyhén szitáló eső és a nagyon gyorsan lefelé igyekező nap volt. Gyorsítottam a lépteimen, tíz percen belül pedig már meg is érkeztem a Jones-ház elé. Szinte mindenhol sötétség uralkodott, csak az előszobában láttam a lámpák fényét.

Most senki sem nyitott ajtót, gondolom Nora a konyhában tevékenykedhetett. Viszont nem csak Samuel tanulta meg a kaput nyitó kódunkat, hanem én is az övéket. Könnyű szerrel ütöttem be a hatjegyű számsort, aztán már sprinteltem is az ajtóhoz, hogy beengedjem magamat.

Igazam volt, az egész ház sötétbe borult, csak a lépcsőn és az előtérben égtek a lámpák. Lerúgtam a bakancsomat és levettem a kabátomat, aztán gyorsan bepillantottam a konyhába, hátha ott lesz.

- Nora?

A szavaim süket fülekre találtak, sehol sem találtam senkit. Egy pillanatnyi gondolkozás után felsprinteltem az emeletre, ahol az egyik szobából fény szűrődött ki.

- Nora, itt vagy? - kérdeztem, mikor közelebb értem. Újra semmi válasz.

Besétáltam a szobába, ahonnan a fény jött, de itt sem találtam senkit. A szomszédban viszont halk beszélgetést hallottam, így gondoltam átnézek akkor oda.

Már majdnem lenyomtam a kilincset, amikor rájöttem, kié is a helység.

Sam szobája.

Óvatosan benyitottam, és megpillantottam a fiút, kezében a telefonjával. Most is éppen olyan jól nézett ki, mint mindíg: haja enyhén kócosan állt, fehér pólója alul összegyűrődve lógott a melegítője felett.

Hát, legalább nem csak én vagyok ilyen lazán.

- Aves?

A szívem a hangjára kihagyott egy ütemet, és fájdalom járta át a testemet.