A Szüzek Köre

Nyolcadik

A V E R Y
____________________

Másnap reggel hét óra ötvenegykor is még a kapunk előtt szobroztam. A buszom már legalább húsz perce elment, én pedig rohadtul el fogok késni Sam miatt. Megölöm a srácot, annyi szent.

Idegesen fújtam ki a levegőt, közben pedig zsebre dugtam a kesztyűs kezeimet, mert kezdtem megfagyni. Az utca végéről hangos motorzúgás hallatszott, aztán már meg is érkezett a tékozló fiú. Nagy valószínűséggel legalább tízszer átlépte a sebességhatárt és a gumikat sem kímélte az előttem való lefékezéssel. Sam áthajolt az anyósülésen és kinyitotta előttem az ajtót.

- Pattanj be! - mosolyodott el és visszadőlt a kormány elé.

- Sam, figyelj. Tudom, hogy utálod, amikor hárpiáskodom, de MI A JÓ BÜDÖS FRANCÉRT NEM JÖTTÉL IDŐBEN?!

- Hű, nyugi, Aves! Kicsit elaludtam - vonta meg a vállát és rátaposott a gázra. Komolyan olyan érzésem volt, mintha belesüllyedtem volna az ülésbe. Rémülten markoltam meg az egyik kezemmel a biztonsági övet, a másikkal pedig a táskámat.

- Tudtam, hogy ez lesz! - sóhajtottam, mikor végre kaptam levegőt. Mire észbe kaptam már a suli utcájának elején jártunk, mert Sam ráfeküdt a gázpedálra.

- Micsoda? Jöttem, nem? - vonta fel az egyik szemöldökét. Csak most tűnt fel, hogy otthon hagyta a napszemüvegét és a szeme körül már nem lilásfekete, hanem sárgás színű volt a bőre.

- Van fogalmad arról, hogy mi lesz, ha elkésünk Mrs. Beaux órájáról?!

- Késtem már többször is, és még élek - bökött a mellkasára, aztán bekormányozta a terepjárót a parkolóba.

07:58.
Hogy a francba értünk ide ilyen gyorsan?

- Már nem sokáig fogsz - néztem rá csúnyán és kipattantam a járműből, aztán szaladni kezdtem be az épületbe, abban reménykedve, hogy még a csengetés előtt elérem a termünket.

Kemény öt másodpercen múlott. Még pont sikerült levágódni a helyemre, amikor megszólalt a csengő és a franciatanárunk beviharzott a terembe. Drótkeretes szemüvegét igazgatva kémlelte végig az osztályt a hiányzókat keresve.

Sarah végre hajlandó volt suliba jönni, és ezt csak akkor vettem észre, mikor gyengéden meglökte a karomat. Gyorsan felé fordultam, majdnem kiütve a szemét a lófarokba kötött hajammal.

- Ó, szia! - köszöntem, mint valami idióta.

- Mi van veled, Avery? Sosem szoktál késni! - szögezte rögtön nekem a kérdést. Ekkor kinyílt a terem ajtaja és Sam lépdelt be rajta, az egyik kezében az én táskámmal.

- Bonjour, Madame Beaux! - mosolygott a tanárnőre, aki már írta is be neki az öt perc késést.

- Samuel, látom nem sokáig tartott, hogy időben ideértél az órámra - sóhajtott Mrs. Beaux és becsukta a noteszét. - Ülj le, indíts!

Sam csak bólintott és a padok között szlalomozva megállt mellettem, aztán lerakta a táskámat az asztalomra.

- Ezt nálam hagytad - kacsintott, majd tovább ment pár lépést és ledobta magát mögém.

Sarah elképedve pillantott rám, én pedig éreztem, hogy a vér az arcomba tódul és vörösebb színt vált, mint egy nagy tál eper.

És úgy képzeld el, hogy a tál is piros!

A nagy sietségben ottfelejtettem azt a szerencsétlen táskát a kocsiban, most pedig várhatom a pillanatot, mikor indul majd be az emberek fantáziája, hogy összekombinálják Sam előző mondatát, a táskámat és engem.