A Szüzek Köre

Tizenhatodik

A V E R Y
____________________

Mikor Adam leállt beszélgetni velem a buliban, még messze sem gondoltam azt, hogy talán igazat mondott. Oké, volt némi gyanúm, de az idő, amit Sammel töltöttem sokkal többet jelentett a szavainál. Viszont muszáj volt rákérdeznem a dolgokra a fiúnál, már csak azért is, hogy rácáfolhasson Adam kijelentésére. Sajnos viszont nem így történt.

Igaz.

Egy szó. Egyetlen szó, és mégis, mennyi fájdalmat képes okozni. Mert fájt. Az a három hónap, amit együtt töltöttünk, nem jelentett neki semmit? Csak engem is az ágyában akart tudni, aztán otthagyni, mint a többieket? Jól, hazudott, annyi szent. Az ujja köré csavart még engem is.

Aztán összetört, mint minden lányt, aki kapcsolatban volt vele.

Vajon akkor is másokkal járkált össze, amikor már a kapcsolatunk több volt barátságnál?

Letöröltem a könnyeket az arcomról, majd újra egy nagy sóhajjal hátradőltem az ágyamon. Két napja, hogy nem beszéltem azzal a seggfejjel és máris unalmassá vált az életem. Mióta Corinnal összevesztünk, egy szót sem szóltam hozzá, de ugyan úgy ő sem keresett engem. Egészen máig, mikor is kaptam tőle egy üzenetet.

Corin: Megmondtam, nem? :'( Tíz perc múlva nálatok vagyok.

Ezt olyan öt perce küldhette, úgyhogy nagy valószínűséggel a kocsifeljárón baktathat felfelé.

Igazam volt, másodpercek múlva már hallottam a lépteit felfelé a lépcsőn. Az ajtóm résnyire nyílt és a barátnőm sötét, frufrus feje jelent meg. Arcára halvány mosoly rajzolódott, mikor meglátott engem, összekuporodva az ágyamon, feldagadt és kisírt szemekkel, kócos hajjal és életkedv nélkül.

- Avery, Jézusom, hallottam, hogy szarul vagy, de hogy ennyire! - szaladt oda hozzám és ledobta magát az ágyamra, pont mellém. Mindenkire számítottam, de arra, hogy ő átjön, egyáltalán nem.

- Corin, mit keresel itt? - a hangom rekedt volt, halk és gyenge. Mint a szívem jelenlegi állapota.

- Tudod, hamarabb kellett volna jönnöm. Bocsánatot kellett volna kérnem tőled - megsimogatta a vállamat és az ölelésébe húzott. - Sajnálom, Aves. Mindent amit mondtam, meg azt is, amit ez a seggfej csinált veled.

- Már arra sem emlékszem, min kaptam fel a vizet. Megbocsátok neked, csak ne hívj Avesnek, kérlek - szipogtam. A könnyeim újra kezdtek előtörni.

- Jajj, Avery, aranyom - simogatta meg a hátamat. - Rendben leszel, oké? - engedett el egy kicsit később és a szemembe nézett. Halványan elmosolyodott és a kezembe nyomott egy zsepit.

- O-Oké - motyogtam és elfogadtam tőle a zsebkendőt.

- Na, de nem azért jöttem, hogy kisírd nekem itt a szemed, amit mellesleg már hamarabb megtettél, hanem azért, hogy feldobjalak egy kicsit. Szóval most játszani fogunk - csapta össze a tenyereit.

- A Barbie babáimat negyedikben felvitettem a padlásra.

- Nem úgy, te bolond! Idefelé végig azon gondolkoztam, hogy mit kéne csinálnunk. Anyukádék itthon vannak?

- Nem, elmentek a nagyiékhoz, úgyhogy estig nem is érnek haza - Csak Anya tudott Samről, mert jobbnak találtuk nem felidegesíteni Apát. Viszont muszáj volt elutazniuk és így ismét egyedül maradtam.

- Csodás, na gyerünk, kelj fel! - ragadta meg a csuklómat és felsegített a puha ágyamból. - Most állj ide - állított az ablak mellé, aztán kihúzta a sötétítő függönyeimet; a délelőtti napfény bevilágította az egész szobát.