Card Castle

Felderítő Egység 1/2

- HÉ!NANA-CHAN! - kalimpált két kézzel Mei-chan, az egyik kadét társam, aki egyben az egyik legjobb barátnőm is volt. Ma fogok csatlakozni a Felderítő Egységhez. Legalábbis, az igen szűk baráti körömből, Én és Mei-chan. És most ezt fogjuk megünnepelni. Mi ketten, egyedüli lányok, és egy csapat - mindössze három fő - fiúval. Ők még nem tudják, hogy MI hová szeretnénk csatlakozni.

Mosolyogva, visszaintettem neki, és gyorsítottam a tempón.Ahogy odaértem ,már beszédre nyitottam a szám, mikor hirtelen valaki nekem ugrott.A rövid, egyenes, sötétlila hajú Mei-chan ugrott a nyakamba.A lány, még nálam is alacsonyabb, pedig Én is csak 150 centi magas vagyok.Megpróbálta kiölelgetni belőlem az összes levegőt (vagy összeroppantani a gerincem és bordáim), melyre én csak nyöszörögni kezdtem.Kezeim és térdeim remegtek, de visszaöleltem. Annyira izgulok, és ideges is vagyok. Mi lesz, ha már az első nap magamra haragítok MINDENKIT?Mi lesz, ha külön osztanak be Mei-chan-tól?Mi lesz, ha nem is abba az osztagba kerülök, melybe katonává válásom óta vágyok?

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, és észre sem vettem,hogy már bent ülünk a bárban.A fiúk, egyből két korsó sörrel indítottak, és ezt folytatták a pálesszel. Én, és Mei-chan csak ültünk, és néztük a vedelő majmokat.

- Mei-chan...-böktem meg a mellettem ülő lány vállát, melyre felém fordult. - Szerintem mi ne igyunk... - hajoltam közelebb hozzá, és halkan mondtam, hogy csak hozzá érjen el az üzenet. - ....plusz pont, ha józan vagy, mikor velük fogsz esetleg beszélni!

- Igazad lehet. - bólintott egy halvány mosoly kíséretében.

- Héééééj Kitagawa!!!! - karolta át az egyik srác Mei-chan vállát. -Hogy-hogy nem iszooool?

- Hagyj már,Akira-san!Tudod hogy iszonyodom a piától! - fogta meg hüvelyk- és mutató ujjával a fiú felsőjének az ujját, és leszedte a válláról.

- Hát jó...ééés te, Kagami?Te miért nem? - hajolt az arcomba.Egyből megcsapta az orrom a sör és pálinka undorító kevert szaga, melytől elfintorodtam. - Naaaaa? - vigyorgott a képembe.

- Én csak.....csak nem, és kész! - adtam az egyszerű választ, és elfordítottam a fejem. - Most pedig, ha megbocsátasz,Kuroni-kun, én megyek.

- De hát csak most jöttünk!Ne csináld már, Kagami! - hajolt ki Kuroni-kun mögül Tachibana-san.

- Igaza van Hiro-nak! - helyeselt Daichi-san is. - Maradj már még egy kicsit, Kagami-san!

- Nekem is mennem kell! - pattant fel mellőlem Mei-chan. - Még át kell öltöznöm, össze kell pakolnom azt a néhány holmimat, felnyergelni Shiro-t és a többi.

- Aaaaajj má' csajok! - csapott két kézzel az asztalra Kuroni-kun. - Nem mindennap lehettek együtt egy istenséggel!És mi sem két ilyen bombázóval, mint ti! - legeltette a szemeit hol Mei-chan mellein, hol az enyémeken.

- Egyrészt, ne szállj el magadtól, másrészt ez egy elég szar bók volt. Amúgy is, nektek is készülni kéne, és egy kicsit befejezni az ivászatot! -tette csípőre a kezét a mellettem álldogáló lány.

- És Nana......veled mi a helyzet?Meggondoltad magad? - hajolt olyan közel hozzám Kuroni-kun, hogy szinte csak pár centi volt köztünk. -Még azután az este után sem szeretnél velem maradni...? - vigyorodott el, melyre én amilyen erősen csak tudtam, felpofoztam.

- Megígérted, hogy nem emlegeted fel, te seggarc! - emeltem meg a hangom és álltam fel én is vele szembe.

- Na de Kagami!Ne mondd, hogy nem élvezted! - húzta perverz vigyorra ajkait. Felkaptam az asztalról a poharát, amit még nem rég kérhetett ki, mivel még tele volt. Amilyen gyorsan felvettem, olyan gyorsan is öntöttem rá a tartalmát.