- Cs...csak egyel. Vele is akaratomon kívül. - mondtam a végére szégyenemben lehajtott fejjel. - Két éve az egyik kadét társammal...de nem nagyon akarok róla beszélni, csak elfelejteni.
- Szóval már nem vagy szűz. Jól mondom, nem igaz? - kérdezett újra. Egy aprót bólintottam. Szégyenemben, itt helyben elsüllyednék, ha nem tartana az ágy. - És el akarod felejteni....nos, ezen a problémán lehet segíteni.. - húzta gonosz vigyorra a száját, és végigsimított fedetlen combomon. Ijedten, remegő íriszekkel fürkésztem az arcát, ami egyre közeledett. Mindkét keze a combjaimra siklott, és szétrántotta őket, így azok közé fel tudott térdelni az ágyra. Az alkaromon támaszkodva feküdtem alatta. Egyik keze továbbra is a bal combomon pihent,a másik a fejem mellett, én pedig fülig pirultam. Nem is kell mondanom, jót szórakozott rajtam. Hirtelen levette a combomról a kezét, és elkezdte felhúzni vele a pólóm. Egy kaján mosollyal az arcán lenézett fedetlen hasamra,és lehajolt hozzá. Orra hegyét végigsimította rajta, és kezével lejjebb húzta a nadrágom, hogy kilátszódjon a csípőcsontom. Ajkaival rá tapadt, én pedig akaratlanul is löktem rajta egyet. Basszus, mit csinálok? - Gyönyörű testtel áldott meg a sors, mondták már? - nézett vissza a szemembe. Zavartan megráztam a fejem. - Bassza meg...milyen kibaszott aranyos és dögös vagy Nana.... - nyögött fel (Nem értem mitől...) , és másik kezével is megtámaszkodott a fejem mellett. Feje vészesen közeledni kezdett az enyémhez. Mikor már csak pár milliméter választotta el a szánkat egymástól, és megéreztem arcomon a leheletét, a paradicsom színét vette fel a fejem. Egyre több pillangó kezdett el repkedni a hasamban. Lehunytam a szemem, és vártam hogy megtörténjen. Vártam türelmesen, de nem történt semmi. A nyakamnak esett.Összeszorítottam a combom, satuba fogva ezzel a combját, de nem érdekelt. Egy nagy, és elég erotikusan hangzó sóhaj hagyta el a szám, ami nyögésbe végződött.
- Ezt élvezed ugye, Kölyök? - duruzsolta a fülembe és újra nyalni és harapdálni kezdte a vékony bőröm.
- Ri..Rivaille... - nyöszörögtem. - Ne...k...kérlekh..!
- Mikor lettem Rivaille? - emelte el a fejét. - Neked csak Levi, Aranyom! - a becenév furcsán csengett a szájából. És visszatért újra foltokat csinálni a nyakamra.
- Ne..nem sz..szabad! - Pedig nagyon akarom.
- Ha megmondod miért nem, abbahagyom. - jelentette ki, és tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
- M...mert... - elkaptam a tekintetem. - ....ha megtudják, Téged Erwin, engem Mei nyúz meg élve...és a katonád vagyok!
- Rosszul hazudsz. - jelentette ki, és megfogta az állam.
- Te...tessék? - rántottam el a fejem. - Nem hazudok!
- De, hazudsz. Téged nem a többiek aggasztanak, hanem az az Akira gyerek, vagy tudja a faszom mi a neve! - Honnan ismeri?
- H..honnan tudod, hogy Ő volt: - kérdeztem halkan, miközben a fejem oldalra fordítottam.
- Aznap láttam, ahogy megkötöz, és elrángat. Követtelek titeket, és hallgatóztam. - vallotta be, fejét oldalra fordítva. Fekete hajzuhataga eltakarta előlem az arcát.
- L..láttad? - néztem rá. - É...én.... - beharaptam alsó ajkam, könnyek kezdték égetni fekete szemeim. Elkaptam a fejem. - Én ellenkeztem....de lekötözött és...annyira fájt... - mondtam a végét elhaló, sírós hangon.- Szörnyű volt! - szinte ordítva mondtam ki. Zokogni kezdtem. Mindkét kezemmel eltakartam az arcom, ezzel teljesen az ágyra simultam. Hirtelen kihúzta lábát a combjaim közül és leült mellém. Én is felültem mellé, lábaimat maga alá húztam. Éreztem, ahogy két kar fonódik össze a derekam körül. Nem érdekelt mit érzek, és mit nem, közelebb bújtam hozzá, megpróbálva még kisebbre összehúzni magam. Mindkét kezemmel megmarkoltam az ingét, fejem a mellkasába fúrtam.
YOU ARE READING
Card Castle
Fanfiction"Sötét szemek, koromfekete haj, alacsony termet, és vékony testalkat, fehér ruhával borítva....Az arcom kivételével, mindennel meg voltam elégedve! Hogy miért is "problémás" az arcom? Sok mindenki szerint - ami száz emberből százat jelent - , olyan...