"Sötét szemek, koromfekete haj, alacsony termet, és vékony testalkat, fehér ruhával borítva....Az arcom kivételével, mindennel meg voltam elégedve! Hogy miért is "problémás" az arcom? Sok mindenki szerint - ami száz emberből százat jelent - , olyan...
Már lassan öt hónapja gondolkodok azon, hogy mivel lehetne "megbüntetni" Levi-t, mert elrángatott apámhoz, akaratom ellenére.Mondjuk, miatta "kaptam vissza", de na...akkor is!
És a bosszúmat akkor sem ússza meg, hogy együtt karácsonyoztunk, és ünnepeltük meg az újévet. Már csak egy baj volt ezzel is, mégpedig hogy ilyen téren nagyon nem vagyok kreatív.
Aztán eszembe jutott!Levi-t nagyon, nagyon, naaaaagyon idegesíti Hanji-san, már csak a jelenlétével is. Arról meg ne is beszéljünk, ha megszólal!Miután ez így beugrott, kezdett összeállni a tervem, a tökéletes bosszúállásomhoz.
Egy kicsit még álmosan, és másnaposan -vagy inkább az-naposan- totyogtam az ebédlő felé, el-elnyomva egy ásítást. Az ajtó elé érve, felkészültem a hatféle helyről jövő lebaszást, hogy hogy a fenébe gondoltam azt, hogy nekem vedelni kell. Ugyan, cseppet sem voltam rosszul, nem is ittam annyit, hogy lerészegedjek, de azért egy kis mennyiség volt bennem. De, egyszer élünk, és ez volt az első alkalom, hogy nem a kis öt fős csapatommal voltam - vagy csak Mei-jel, aki rendesen ráizgult, hogy nem a bátyját fogja követni, hanem velem jön. És meg kell hagyni, élveztem a leginkább fiúkból álló társaságot.
Szóval, átgondoltam a dolgokat, és felkészültem, majd benyitottam. Hát, nem az várt, amire számítottam. Mei ült bent, a reggeli kávéját iszogatva, vele szemben Eren, aki elmélyülten bámulta az asztalt, és Reiner, aki összevont szemöldökkel, fél kézzel az orrnyergét masszírozta.
- Jó reggelt! - mondtam halkan. Azért, legyek egy kicsit tapintatos velük, tegnap - vagy hajnalban- elég szép mennyiségben ittak. Esküszöm, még nem láttam Mei-t úgy vedelni, mint akkor!
- Neked is.. - morogta Reiner.
- Nana, Te emlékszel valamire ebből az egészből? - nézett fel rám Eren. Bólintottam egyet, és elfoglaltam a helyem, Levi mellett, aki még nem volt lent. Azt mondta, aludni szeretne, és hogy ne igen menjek be hozzá reggel. Tartottam a szavam, és hagytam pihenni. Meg is értem, Ő sem volt a legjózanabb éjfél felé.
- Lényegében, mindenki ivott, és azon röhögött, hogy Sasha mit össze szerencsétlenkedik, hogy feljusson a lépcsőn, egyedül. Aztán Mei elkezdett kiparodizálni mindenkit. Nagy nehezen felmentünk a szobáinkba, és ennyi. - magyaráztam halkan. A barna hajú fiú bólintott egyet, hogy megértette, és visszafordult az asztalhoz. Nem szólalt meg senki sem, így Én is inkább az ablakon kezdtem el kifelé bámulni. Gondolkodni keztem. Gondolkodni, azon, hogy vonjam bele a tervembe Hanji-san-t. Aért, csak nem kérhetem meg, hogy szálljon rá egy pár órára, míg el nem kezd könyörögni,hogy szedjem le róla, mert előbb-utóbb úgyis elkotyogná. Most pedig alszik, szóval lehetetlen lenne.
Megvan!Rá kell beszélnem Hanji-san-t, hogy had aludjon nála Levi!Amennyit beszél, biztos hogy nem fogja aludni hagyni!És ezúttal nem fogja kimagyarázni magát, hogy "papírmunka"!
Gonosz vigyor ült ki az arcomra, mikor hirtelen levágódott mellém az "emlegetett"személy.
- Min vigyorogsz? - kérdezte, felhúzva az egyik szemöldökét. Megráztam a fejem, és előre fordultam.
-Semmin.Csak... - fordultam felé újra. - ...tudod,lebeszéltem Hanji-san-nal, hogy ma nála alszol! - mosolyogtam rá. Lefagyva, elkerekedett szemekkel nézett rám.
- MIT CSINÁLTÁL?! - ugrott fel egyből, úgy, hogy még a széke is felborult.
- Odarángattál apához! - néztem fel rá, ártatlan arcot vágva.
- És kibékültetek. Nem? - kérdezett vissza.
- Ez igaz de...akaratom ellenére hurcoltál oda!És még csak rendes ruha sem volt rajtam! - fordultam teljesen felé. - Már lebeszéltem Hanji-san-nal, ezen már nincs mit változtatni!Ott alszol, és kész! - álltam fel Én is, és összefontam magam előtt a karom.
- Öhm...Hadnagy..? - szólalt fel halkan Eren, melyre gőzölgő fejjel a fiú felé fordult. - Sz-szerintem nem k-kéne egy lánnyal v-vitába szállnia.... - dadogta.
- Nanának lesz igaza!Mindig a nőknek van igazuk, kivéve ha nem! - folytatta Jean.Levi megadóan sóhajtott egyet, és két kézzel megtámaszkodott az asztalon, majd lehajtotta a fejét. Majd felém fordult.
- Egy feltétellel. - mondta halkan, és nyugodtan. Felvontam az egyik szemöldököm. - Ha Te pedig Erwinnél töltöd az éjszakát! - először lefagytam. Csak bámultam az arcára, melyen halvány mosoly ült. Helyet foglaltam, összefontam magam előtt a karjaim, lehunytam a szemeim és oldalra biccentettem a fejem. Egy elégedett, mégis gúnyos mosolyt kanyarítottam az arcomra, majd kinyitottam a szemeim. Szemem sarkából ránéztem, majd vállat vontam.
- Heh, nem nagy ügy!Áll az alku!
Nnnya, szevasztok Kaktucikáim!
Elég sokat kellett a részre várni, de halálosan őszinte leszek. Egész szünet alatt, most vetettem bele magam komolyabban az írásba. Egyrészt, ötletem sem volt, másrészt próbáltam behozni az anime nézéssel való lemaradásom. Egy ideig megint nem leszek, ennek egy oka van: a felvételi. Kedd-szerda előkészítő, a csütörtököm megtoldották a hét órám mellé a rajz gyakorlást (ilyenkor elgondolkozok, miért pont grafika szakra szeretnék menni...). És e mellé még rohadt gyorsan javítanom kell köbö mindenből. Amint túl leszek a felvételin, kezdem hozogatni a részeket is, de aztán februárban megint nekikezdek a rajzhoz, mert abból is felvételiznem kell...nna, majd ha ezen is túl leszek, megpróbálok minél több részt hozni!Mondjuk,ez is elég rövidre sikeredett, mindenesetre kitartás!
Így utólag, Boldog Karácsonyt és Újévet! :*
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
(Így a végére még beszúrok egy random képet, ami a hátterem, és nagyon büszke vagyok rá, mert Én csináltam!Véleményt azért kérek róla, még nagyon kezdő vagyok ilyen téren >< XD)
