Halál helyett

5. fejezet

Bocsi az előbbi miatt, valamiért a kb tízzel előbbi verziót rakta ki :(
Legközelebb csak gépről csinálom majd, csak most költözöm át a másik laptopról és teljes káosz uralkodik mindenhol

Lassan már egy hónapja unatkoztam a kórházban. A karmolásaim lassan gyógyultak, nem tudtak annyira hamar kiengedni, mint szerettek volna. De végül csak eljött a szabadulásom órája. Egy nagy táskába pakoltam azt a sok szart, ami bent kellett, mialatt anyám intézte a papírjaimat. Persze megkaptam a beosztást is, hogy mikor kell mennem kontrollra. Ahogy elnéztem, megállapítottam, hogy anyám nem fog mindig ráérni, szóval jöhetek majd Alice-szel néha. Aláírtam azt amit nekem kellett, majd a nagyjából egy hónapos kórházi szobafogság után végre szabad területre léptem. Bedobtam a cuccom hátra, majd beültem az anyósülésre. Még az utcát se hagytuk el, de én már elaludtam. Mit ne mondjak, a lábadozás is lehet kimerítő.

-Ébresztő, itthon vagy - szólalt meg halkan az ajtó túloldaláról Dan. Egy halk sikolyt eresztettem el, majd csúnyán ránéztem.

-Sérültet nem ijesztgetünk! - szóltam rá, de igazából már nem is haragudtam rá. Bebattyogtam a szobámba, kipakoltam a cuccom, majd bedőltem az ágyba és aludtam hajnalig.

Nafelkeltekor ébredtem arra, hogy valaki hatalmas csörömpöléssel elejt valamit. Fél másodperc múlva jött utána a káromkodás is természetesen. Az ablakon kinézve megláttam egy nagyjából korombeli srácot, aki épp egy talicska trágyát vitt hátra, csak az egyik gödörben kiesett a rakomány egy része. Erről eszembe jutott Csillag, akit a baleset óta nem láttam. Gyorsan felvettem a pizsimre egy pulcsit, majd leszaladtam a földszintre. Az ajtóban belebújtam a gumicsizmámba és már ki is léptem az ajtón... Átmásztam a legelő kerítése alatt, majd odahívtam magamhoz a lovamat. Könnyekkel a szememben öleltem magamhoz.

-Felülsz? - kérdezte.

-Ereszkedj le! Nem tudok most felugrani rád.

Ekkor Csillag lefeküdt a földre, a háta fölé álltam, majd lassan felállt. Lépésben szép kényelmesen átmentünk a boxokhoz. Kinyitottam az ajtót, majd bementünk. Ott leszálltam, majd befeküdtem a szalmába mellé. Meleg orrát a fejemhez érintette, az egyenletes szuszogására pillanatok alatt el is aludtam.

-Mit csináljak vele? - hallottam elmosódva a fejem fölül egy férfihangot.

-Hagyd aludni! - válaszolta Csillag. Ebből persze átlagember nem ért egy szót se, én viszont igen és sajna erre már felébredtem. Nagy nyújtózkodással ültem fel, a szememet az éles fény miatt csukva tartva. Mikor már jobb lett résnyire kinyitottam és ránéztem álmom tönkretevőjére. Anyám, azt a tökéletes kinézetet! Lentről néztem felfelé, így szép lassan végigstíröltem először az izmos lábát farmerbe bújtatva, majd feljebb érve a fehér pólóján átsejlő izmait is. A fejéhez érve aztán elállt a lélegzetem. Kócos barna haj, ismerős mélykék szemek, szemtelen vigyor, emiatt látszanak a tökéletes, hófehér fogai is... Azt hiszem még mindig álmodom.

-Nem akarom elrontani a kedved - szólt, - de ide idegeneknek tilos a belépés.

-Idegen a jó édes anyád, már a saját lovamhoz se mehetek be? - fakadtam ki.

-Nem úgy nézel ki, mint akinek sok köze lenne bármilyen állathoz a táskakutyán kívül!

Ja igen. Azt a pulcsimat még Alice-től kaptam, nagyon cuksimuksi ribancos, az egyetlen oka, amiért még nem a kukában van, hogy döbbenetesen masszív. Minden hülyeséggel összekentem már, szögesdrót között mászkáltam vele és egyszer még a lovak patái alá is betettem. Ennek ellenére továbbra is hófehér és az összes ragasztott csillámos szívecske is rajta van. Ezek után persze, hogy nem érzett idevalónak.

-Ha nem vagyok idevaló, akkor szerinted megcsinálhatnám ezt? - kérdezem, azzal beültem Csillag mellső lábai mögé. Igen, a hasa alá. A két kezemet feltettem a tarkómra,hátradőltem, a lábaim pedig keresztbe rakva végignyújtottam a földön.

-Baszki, te nem vagy százas! Gyere ki onnan de rohadtgyorsan! Ez a pszchihopata már három lovászt a gyengélkedőre küldött a héten!

Erre csak nevetni tudtam. 

-Csillag az én lovam. Akkor se rúgna föl, ha megkérném.

-Tied ez a vadállat? - esett le végre neki.

Mikor meghallottam, hogy hívta, azonnal felpattantam.

-Ezt szívd vissza!

-Azt, hogy kimondtam az igazságot?

-Mire alapozod?

-Mondjuk, hogy ha nyereggel közelítesz felé, átvált habzó szájú ördöggé. El kéne altatni.

Ezzel áthágott minden korlátot. A kezem ökölbe szorult és gyönyörű ívben mozdulva telibe vágta az orrát. A lendületet tovább vive megfordultam és elindultam kifele. Még az ajtóban hallottam ahogy leribancozott.