Elmentél❗️clifford •Befejezett•

0.hét

Megígértem, hogy sietek haza hozzá. Reggel nyöszörögve kért, hogy maradjak otthon. Nem tehettem, a főnök szemében így is egy taknyos gyerek vagyok, akinek az egyetemen a helye, nem a boltjában. Az élet így alakult.

Valakinek a gimi után az egyetem jut, míg nekem egy csodálatos, szeretett teljes lány maradt. Minden nap otthon vár a meleg, ölelő karjaival.

- Clifford! – szólított meg a főnököm közben megállt előttem.

- Igen, Mr. McCallister? – könyökeimet megtámasztottam a pulton, így néztem az arcára.

- Tovább kéne bent maradnod – húzta el a száját.

- Lehetetlen – kezdtem el tiltakozni. – Megígértem Odett-nek, hogy hamarabb hazaérek.

- A kis barátnőd túl fogja élni, hogy két órával később mész haza – szemeit megforgatta, tekintetét a plafonra emelte.

- Más nem tud bent maradni?

- Mindenki mást haza engedtem.

- Mi az, hogy mindenki mást haza engedett? Tudja mit?! Csessze meg magát a hülye boltjával, nekem haza kell mennem!

Bőrkabátomat leemeltem a fogasról, rohantam ki a forgalmas utcára. Futva viharoztam haza, nem érdekeltek az emberek, akik szidva morgolódtak mellettem.

Sietned kell!

Már reggel is furcsálltam Odett viselkedését, nem volt önmaga. Így, hát megígértem neki, hogy sietek haza. Soha nem akarta, hogy otthon maradjak, tudta, hogy a munka fontos, mindkettőnknek szüksége van a pénzre... Nem is kicsit.

A panelházunk előtt bepötyögtem a négyjegyű kódot, majd kettesével véve a lépcsőket rohantam fel. Az ajtó előtt a kulccsal szerencsétlenkedtem egy ideig, majd azt kinyitva 3 hatalmas bőrönd bukkant fel a kicsiny nappaliba.

- Mike – Odett meghökkent hangja beleégett a fülembe, valamire készült, és az nem egy hosszú hétvégi kirándulás volt.

- Mit csinálsz, baba?

- El-el kell mennem – tekintett rám könnyes szemekkel.

- Hova? Mégis miért? – fogtam kezembe az arcát. Könnyei patakként száguldottak le.

- Nem- nem mondhatom el, de meg kell értened... Nem maradhatok itt – szorosan magához húzott.

Leblokkoltam. Álltam, mint egy fadarab. Elmegy, és meg el se mondja miért...

Kezébe vette a 3 poggyászt, még egyszer visszanézett rám, szomorú mosolyra húzta száját, majd azt mondta:

- Sajnálom, Michael! De el kell mennem.

Tádááá! 🤗❤️

Na, hogyan tetszik? 😁 Érdemes tovább vinni? 😄