Elmentél❗️clifford •Befejezett•

6.hét

       

- Mikey?

A hangját hallottam a telefonba, az övé volt. A kezemben lévő telefon egyre lejjebb ereszkedett a fülemtől. Layla felvont szemöldökkel, kérdő tekintettel meredt rám, majd a telefont kikapva a kezemből, beleszólt:

- Odett-tel beszélek, igaz?

- Add vissza a telefont – kezemmel felé kaptam, mire ő csak felállt, engem az asztalnál hagyva.

Mosolyogva beszélt, néhol rám pillantott. A kávézó másik feléhez ment, az egyik boxba le is ült.

Nem hiszem el ezt...

Percekkel később, még mindig a telefonon csüngve visszasétált hozzám. Lassan kihúzta a székét, ahova azonnal le is ült.

- Veled akar beszélni – nyújtotta át a telefont.

- Köszönöm!

- Te vagy az, ugye? – szipogva mondta el a mondatot, kis csend után folytatta. – Mikey, kérlek, mondj valamit.

- Hol vagy? – tettem fel az első kérdést, ami megfogalmazódott a fejembe.

- Nem mondhatom el, így is nehezen jutottam telefonhoz...

- Odett, kérlek, mond el hol vagy, érted megyek.

- Milyen kis aranyos.

Layla a fejét a kezében tartotta, vigyorogva suttogta el a mondatot.

- Nem mondhatom meg – sóhajtott egyet. – Jól vagyok, és jobban is leszek, hidd el nekem.

- Odett...

- Ne mondj semmit. Fogadd el a helyzetet, és érezd jól magad Layla-val, megérdemled a boldogságot.

Az asztaltól felálltam, egy pár méterre elmentem az asztaltól.

Nem akarom Layla előtt megbeszélni az egészet.

- Legalább mond el miért mentél el – sóhajtottam egyet. – Kérlek!

- Nem miattad volt, érezd jól magad... szia, Mikey!

Mielőtt bármit is mondhattam volna, lerakta a telefont. 

Újra itt hagyott...

Rövid lett 😪 ígérem a következő hamarabb lesz, és kicsit hosszabb 😁