Ha már az állásomból kirúgattam magam, ideje keresni egy újat. Egész délelőtt az újságokat bújtam, de sehol semmi.
Semmire nem megyek egy sima érettségivel.
A legtöbb helyen elvárnak egy diplomát. 4 évet kellene lehúznom hozzá a padokban, ennyi idő alatt a lakásom elveszne, nem lenne pénzem kifizetni a lakbért.
- Itt vagy, ember?
- Mi? Mit mondtál? – fejemet megráztam.
Felnéztem a mellettem terpeszkedő Calumra, kezében egy tál pattogatott kukorica. Honnan szerezte azt?
- Nem mondtam semmit – sóhajtott fel. – Elbambultál.
- Lehet.
- Nehogy azt mond, hogy még a mai napig depressziós vagy miatta!
Sóhajtva kikapcsolta a tv-t, az előtte helyezkedő asztalra rárakta a tálat, végül rám nézett.
- Semmi köze nincs hozzá. Egyszerűen nem találok munkát.
- Ezen vagy fenn akadva?
Bólintottam.
- Szólhattál volna hamarabb is... Apámék recepcióst keresnek.
- Fogadok, kell hozzá diploma – forgattam meg a szemeim.
- Először engem akart berakni, akkor gondolom nem szükséges.
- Te a fia vagy, Cal. Úgy mindegy mid van – dőltem hátra az apró kanapén.
- Menj be holnap az irodába, kérdezd meg.
- Az lesz...
°°°
Szakad az eső, az utak hatalmas dugókban. Jobban nem is kezdődhetne ez a nap.
Az a pár ember, aki kimerészkedett az utcára, hatalmas esernyőket tartanak a fejük felett. Míg az autósok az előttük lévőt szidják, esetleg dudálnak rájuk.
Az út másik oldalán egy ismerős piros kabát jelent meg. Feje felett a fekete pöttyös esernyője. Szőke haja néhol kilógott a kapucnija alól.
Layla.
Néztem, ahogyan az forgalmat figyelve átcikázott a járművek között. Combja hozzáért egy sáros tragacs elejéhez, amihez egy pár szép szót fűzhetett hozzá. Végül átért. Behúzódott a társas ház előtti tetős részhez, a kapucsengőt megnyomta, nekem pedig megcsörrent az. Mosolyogva odasiettem hozzá, felengedve őt.
Két perc múlva kopogott az ajtón. Vizes esernyőjét a folyosón lefektette. Amint úgy döntött jó lesz, dühös arccal rám meredt.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mit tettem?
- Soha többé nem indulok el ilyen időben sehova!
- Neked is szia, Layla – mosolyodtam el.
- Ne jó pofizz itt nekem! – lábával dobbantott egyet. – Tegnap mostam hajat, ma meg úgy néz ki, mint egy elázott puli kutya. És a kabátom is teljesen átázott!
- Nyugi, túléled ezeket a dolgokat.
- Te nem érted meg ezeket.
- Hidd el nekem is ázott már el mind a hajam, mind a kabátom.
- De az senkit se érdekel te, hogy nézel ki – kezeit csípőre tette, majd kigombolta a piros dzsekit, amit dühösen felrakott a fogasra.
- Oh, köszönöm – fintorodtam el.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Most nézd meg ezt a borzalmat – állt meg a tükör előtt, kezeivel átfésülte a haját.
- Ugyan úgy néz ki, mint mindig.
- Szóval mindig borzalmasan néz ki? – fordult felém. – Remek!
- Nem úgy értettem. Remekül nézel ki ma is, mint mindig.
- Te viszont borzalmasan – mosolyodott el. – Tudod, hogy szeretlek, gyere!
Vigyorogva magához ölelt. Az egyetlen ember aki igazán megért, itt van velem...
