Viszlát Magyarország!!!

Zűrös reggel

Az életem elkövetkezendő pár hónapja elég zűrzavaros volt:

Először is egy átlagos napon a szüleim bejelentették hogy költözünk. ( 1 hónap múlva )
Másodszor ami a legdurvább az egészben hogy nem itt helyileg ( mármint Magyarországon belül)
hanem külföldre Amerikába.
Ezektől a hírektöl egy kicsit ideges lettem. Nem akarok elköltözni innen itt vannak a barátaim az iskolám és minden egyéb más , és ami számomra a legnagyobb durranás az hogy most fejeztem be a 10.-et és még mindig nem tudok angolul.
Egész idő alatt csak németet tanultam és most tettem le a felsőfokúmat és most készülök az anyanyelvi vizsgámra. Úgyhogy nagyon jó hogy úgy kezdem a 11.-et hogy semmit se tudok az alap Yes No szavakon kívül ( és ebben még az is furcsa hogy nem fogok kint évet ismételni hanem rögtön tovább megyek)

Kb. 3 héttel később becsomagoltunk mindent és apu cége 1 héttel az utazásunk előtt elvitte a cuccainkat. Csak annyi maradt nálunk ami belefér egy kézi poggyászba és elég durván egy hétre, na meg persze Tappancs a kiskutyánk.

Az indulás napja:

Reggel felkeltem ( csak egy matracon aludtam amit amúgy ott is hagyunk , de ez nem lényeges)
kimentem a fürdőbe felöltöztem, fogat mostam. Lementem a lépcsőn és meglepetésemre anyu és apu ott ált és várt az ajtónál. Hát ti mit csináltok csomaggal a kezetekben? Hát rád várunk- mondták a szüleim egyszerre. Gyere gyorsan a repülőgép hamarabb indul úgyhogy sietnünk kell- mondta anyu. De mért nem montátok hamarabb? Azért mert mi is most tudtuk meg!!! - szólt apu
Na akkor nyomás!!!
Kimentünk beszáltunk a kocsiba és már indultunk is. Elég gyorsan mentünk úgyhogy gondoltam megkérdezem mikor is indul pontosan a repülő. 15 perc múlva- szólt anyu
15 PERC múlva úr isten de hát
akkor biztos hogy nem fogjuk elérni a gépet még legalább 15 perc kell ahhoz hogy eggyáltalán kiérjünk a reptérre. Meg még meg kell keresnünk a repülőt meg ilyesmi az legalább még öt perc.
Tudom, tudom de azt mondták hogy még +5 percet még tudnak várni ránk- mondja apu. Nemsokára meg is érkeztünk a reptérre apu egy zárt garázsba leparkolt ( a kocsit később át fogják hozni hozzánk Amerikába) és már rohantunk is felkaptuk a csomagjainkat bezártuk az autót és
már el is indultunk. Hirtelen eszembe jutott Tappancs aki szegény még mindig ott ül a kocsiba és várja hogy valaki kivegye. Apu után kiabáltam aki rögtön kinyitotta a kocsit. Visszamentem kivettem a kutyaketrecet becsaptam az ajtót és már rohantam is. Elég jól nézhetem ki mert akik mellett elfutottam úgy néztek rám mint egy marslakóra- de ez nem is számít.
Nem sokára beértünk az èpületbe.
Végig futottunk a folyosón.Nem sokár megláttam a repülőgépünkhöz fezető ajtót- csak egy gond volt az ajtó ZÁRVA VOLT.