Viszlát Magyarország!!!

19. Fejezet

Leparkoltunk. Konkrétan kidobott az autóból , de mindegy. Beráncigált a sikátorba. Óriási volt, annyi folyosó , szoba , emelet, hogy képtelenség megjegyezni, hogy az ember honnan jött és hova ment. A harmadik emelet 2. folyosója után már nem is számoltam tovább (ha egyáltalán a 2. Emeleten tártottunk már). Pár percel később megálltunk egy újonnan feketére festet ajtó előtt. Az ajtót belökte, és bementünk rajta. Nagyon ledöbbentem amit akkor ott láttam . Egy kész katonai bázis volt. Mindenhol műszerek , gépek , ( és fegyverek??!). De ami ennél is rémisztőbb volt az az, hogy az ott jelen lévők közül majdnem mindenkit ismertem. Apukám barátai , anyukám nővére , és a férje, a rég nem látott nagypapám, és még rajtuk kívűl
az az 5 ember akiket nem ismertem.