Viszlát Magyarország!!!

11.Fejezet

Anyukám jól van. Bár az orvosok szerint nem lehet túl sok ideje hátra mert a rák egyre gyorsabban terjed a testében. Apukám már holnap kijöhet a kórházból. A házba nem törtek be minden ugyan ott volt ahol volt. A kamerákat is megnéztük azért , de semmisem látszott rajta. Közben jöttek az építészek ( szerelők) és elkezdték
kicserélni az ablakokat . Ezeken kívűl még pár dolgot  meg kellet szerelniük. ( Szerencse hogy volt biztosításunk.) Amíg apukám a kórházban volt én a rendőrörsön ültem és vártam. Vajon ki lehet az a Jason akiről még a nővér beszélt, és az a különös férfi az álmomból? Talán ugyan az a két férfi? És miért kellene neki egy pendrive főleg egy fiútól? Na és a betörés?  Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le aludni. Másnap korán keltem . Egy táskába beraktam magamnak pár ruhát és elindultam. (A többi cuccot majd később átviszik a házba.) Felszálltam a buszra és vettem buszjegyet. Sajnos nem volt szabad hely ezért várnom kellett. A következő megállónál csak egy férfi szállt le úgyhogy sietnem kellett hogy még időben mások előtt el tudjam foglalni a szabad helyet. Lehuppantam a székre. Ránéztem a mellettem ülő fiúra és teljesen lefagytam. Az a fiú volt aki visszahozta a kutyámat és aki a képen szerepel. Szerintem észrevehette hogy bámulom mert felém fordul. Rögtön felismert és elkezdett beszélni. Nem nagyon értettem amit mondott és  ezt észre is vette. Elővette a telfonját megnyitott egy alkalmazást és újra elkezdett beszélni. Most már értettem amit mondott mivel a telefon forított. Megkérdezte hogy mi újság, és hogy hogy telik a nyár. Szinte mindent elmeséltem neki kivéve az álmomat meg hogy elméletileg tőle kell ellopnom egy pendrivét. Jó sokáig beszélgettünk . Azt is megkérdezte hogy kiderült-e már hova fogok járni. Ennél a kérdésénél elővettem a telefonomat megnyitottam az e-mail- jeimet és félètartottam. Kivette a kezemből elolvasta és széles mosolyra húzta a szályát. Először nem értettem hogy miért de aztán kiderült, hogy azért mert ő is pont ebbe az iskolába jár és pont ebbe az osztályba. Milyen meglepő - gondoltam magamban.
Aztán megállt a busz  én pedig leszálltam. Ő szerencsére tovább ment mert ment a mamájához. Amúgy Jasonnek hívják. Hát nem furcsa???- gondoltam magamban.

Sziasztok!
Tudom (egy kicsit) gyenge lett a rész mert nagyon siettem , de azért remélem hogy tetszik.
😊😊😊