A repülőút

213 8 1
                                    

Kétségbe estem az ajtó zárva volt a repülőgép pedig sehol!!! Hirtelen meglátott minket az egyik ott dolgozó és utánunk szólt: Jaj hát végre itt vannak jöjjenek, mindjárt indul a repülőgép-, és kinyitotta az egyik ajtót ami kivezetett minkent a kifutóra. A gép már készenlétben állt. Felmásztunk egy lépcsőn és beszáltunk a gép ajtaján. Eközben egy ott dolgozó kivette Tappancsot a kezemből és azt mondta: ne aggódj vigyázni fogok rá - aztán elment. Nem foglalkoztam nagyon vele mert rögtön utánam kiabáltak hogy menjek már. Leültünk a székünkre és abban a pillanatban már indultunk is. Amint felszálltunk rögtön kértem magamnak egy szendvicset és egy italt a stewardesstől. Evés közben zenét hallgattam. Amint végeztem elkezdtem unatkozni úgyhogy úgy döntöttem nézek valami filmet. Az IPadomon rengeteg film volt alig bírtam választani először a Beavatottat akartam nézni, de utána észrevettem hogy megvan a Harry Potter is ezért inkább ezt választottam. Miután megnéztem az első két részét átkellett szálnunk egy másik gépre. Nem volt sok idő leszálltunk a csomagjainkkal a gépről vártunk pár percet és már mehettünk is. Felszállt a gép és folytattam a film nézést. Miután befelyeztem a 3. részt elkezdtem olvasni. ( a Csontvárost) Nagyon jó kis könyv. Egyszer csak arra ébredtem hogy valaki elkezd rázni , hogy keljek fel. Biztos elaludtam, nem emlékszem semmire csak arra hogy elkezdtem olvasni. Anyu mégegyszer megrázott hogy keljek már fel mert mindjárt tovább indul a gép. Gyorsan felpattantam levettem a csomagomat és anyával együtt leszálltam a gépről. Apu már lent állt és várt ránk. Amikor odaértünk együtt tovább indultunk, hogy megkeressük Tappancsot.
Először elmentünk a csomagkiadóhoz, de aztán rájöttünk, hogy itt biztos, hogy nem 
fogjuk megtalálni. Elmentünk az állatokkal foglalkozó stewardess- hez ő azt mondta berakta az állat megörzőbe, ezután elmentünk oda , de még mindig nem találtuk. Megkerestük a kamerás pultot ahol nem nagyon akartak nekünk segíteni de azért rávettük a bácsit hogy nézze meg a kamerákat. Láttuk ahogy az állatos bácsi berakja a kutyánkat a megörzőbe- és ennyi semmi több.
Hirtelen felkiált ( természetesen angolul) nézzék mutatott a képernyőre ahol egy pici kutyus sétál ki az épületből. Ő az kiáltottam fel. Ne aggódj megtaláljuk szólt apu és kimentünk az utcára ahol már egy jó ideje vártak ránk. Gyere mennünk kell mondta anyu- és elráncigált a kocsihoz. Titeket nem is érdekel Tappancs - mondtam és elkezdtem sírni az utca kellős közepén.
Ne sírj már szólt apu - majd meg találjuk csak most mennünk kell. Beszáltam a kocsiba. Úgy tűnik mintha őket egyáltalán nem érdekelné a kutyusunk mintha egy senki lenne , nem is foglalkoznak vele- gondoltam. Rövidesen megérkeztünk az új házhoz. Remélem megtaláljuk gondoltam és kiszálltam a kocsiból.

Hát röviden így telt az utam Amerikába.

Viszlát Magyarország!!!Where stories live. Discover now