Viszlát Magyarország!!!

8. Fejezet

1 órával később már mindent összepakoltunk. (Egy szót sem szóltunk egymáshoz.)  Jött egy autó és elvitte a legfontosabb dolgainkat a rendőrségre , a többi holmit , ruhákat bútorokat amit tudtunk bezártunk egy szobába. Este lett és mi elmentünk az örsre. Kaptunk külön szobát, és még a cuccaink is ott voltak. Az egyik rendőr bejött és egy pillanatra ellvitte anyát. Gondolom beszélgetni mentek, de hirtelen kiabálásokát hallottam. Berohantam a szobába ahol anyuék voltak, de semmi, mindenki eltűnt. Nagyon megijedtem talán csak egy rossz álom. Hirtelen a sötétből megszólalt egy hang. Szia Dóra. Ki az?- kiáltottam. És próbáltam megkeresni a hang forrását. Hát nem ismersz meg lépett be az ajtón egy férfi. Ahogy egyre közelebb ért a lámpafényben
már tisztán láttam az arcát, de nem tudtam hogy ki volt, fogalmam se volt. Nem - feleltem határozottan. Akkor jó mosolyodott el. Nem is kell tudnod- mondta tovább, de közbeszóltam.  Mit akarsz  és még is ki vagy te? - kérdeztem egy kicsit határozottabban hátha megmondja. Hol van az anyukám? - jutott hirtelen az eszembe mert sehol sem láttam. Nyugodj meg, nincs jól.- mondta vigyorogva. Mi???? Hogy , hogy?Mi történt vele? - kérdeztem már egy cseppet sem határozottan.
Ááá szóval nem is tudod - vigyorgott tovább. Csak nem megint rákos??? -szaladt ki a számon és a sírás kerülgetett. Anyukám régen kétszer is rákos volt. Nagyon nehéz időszakokat éltünk át, és reméltük, hogy soha többé nem lesz ilyen. És honnan tudjam hogy igazat mond? -kèrdeztem a férfitól.
Majd meglátod- mondta titokzatosan , és folytatta.
Az a lényeg, hogy megmenthetem az anyukád , de csak akkor ha nekem cserébe ellopsz valamit. (Viszont ha nem akkor nem mentem meg anyukád életét.- tette hozzá.)
Mit kéne ellopnom? - kérdeztem egy kicsit furcsálva a helyzetet kezdtem azt hinni hogy ez csak egy buta tréfa. Egy tárgyat egy fiútól- mondta. Milyen tárgyat , milyen fiútól?- mondtam kiabálva mert elggé ideges lettem ettől a nevetséges titokzatoskodástól. Te döntesz, anyád élete a te kezedbe van.- mondta és egy szempillantás alatt eltűnt.
Felébredtem. Ugyan abba a rendőrségi szobába voltam az ágyon feküdtem betakarva. Hirtelen eszembe jutottak az előbb hallottak vajon csak álmodtam vagy tényleg  igaz amit a férfi mondott ? Milyen fiút ès milyen tárgyat kellene megtalálnom, olyan titokzatos volt. Az is lehet hogy a férfinek köze van a betöréshez? Kezdtem nagyon ideges lenni. Körbenéztem a szobába , láttam hogy anyukám ott alszik a másik ágyon .
Egy kicsit megnyugodtam nem tűnt el itt van és él. Mosolyogva feküdtem vissza az ágyba. Hirtelen kinyitottam a szemem és újra anyukámra néztem néztem és néztem. Nem lélegzet.