Csak mentünk és mentünk. Eszembe jutottak a férfi szavai.
Az anyukád élete a te kezedbe van.
Közben a mentősök próbálták újraéleszteni. Mégegyszer mondta a mentős. Mégegyszer, mégegyszer ...-ennyit értettem.
Hirtelen mondtak valamit , és leültek. Nem sikerült meghalt. - mondták. Na ezt valahogy tisztán értettem. Elkezdtem sírni . Sírtam és sírtam.Gondolkodtam És csak úgy próba szerencse alapon elkiáltottam magam ( természetes magyarul tehát senkise értette és csak bámultak) : Bármit megteszek csak ne hagyd meghalni. Ebben a pillanatban az anyukám szíve újra elkezdett verni . Élt. A monitorok is jelezték. Varázslatos és egyben nagyon furcsa, nem tudtam erre észszerű magyarázatot mondani. Egy kicsit megijedtem. Kicsit fáztam ezért bedugtam a kezem a pulcsim zsebébe. Valami volt benne kihúztam és két képet találtam ami esküszöm eddig nem volt ott. Az egyiken egy piros pendrive volt a másikon pedig arról a fiúról egy kép aki visszahozta a kutyámat. Mégegyszer belenyúltam a zsebembe és egy órát húztam elő. Az óra nem az időt mutatta. Egy szempillantás alatt összeállt a kép. Az óra a hátra lévő időt mutatja ( vagyis amennyi ideje van még anyukámnak hátra) a pendrive amit meg kell szereznem a fiú pedig akitől meg kell szereznem. Tehát ezek szerint nyolc hónapom van még hátra.
Remélem tetszik eddig a történet. Próbàlok minél jobbat írni. Ha elolvastátok ne felejtsetek el véleményeket írni. Nemsokára jön a kövi rész.😉
Sziasztok 😊
😊😊😊
YOU ARE READING
Viszlát Magyarország!!!
Science FictionKerepesi Dóra élete gyökeresen megváltozik miután szülei bejelentik hogy külföldre költöznek Amerikába. Los Angeles- be egy új élet vár rá rengeteg kalandal és persze sok új baráttal.
