Impossible*Blake Gray Fanfiction*

One

Nem kell félned Das-mondta egy hang a fejembe, ám de nem nyugodtam meg.
Olyan ideges voltam mint mèg soha.
Elkezdem a kilencediket ami miatt sok dolog más lesz. Új suli, új osztály új barátok, új ellensègek.

Amikor megpillantottam új sulim elmosolyodtam. Egy hatalmas épülettel találtam magam szembe aminek a táblájára az volt írva hogy.: Üdv minden újoncnak.
Besétáltam az épületbe ahol a portás igazított el az osztályterembe.

-Köszönöm, a kedvességèt-mosolyogtam rá mire bólintott és ott hagyott a terem előtt.

Kezem ráraktam a kilincsre majd óvatosan lenyitottam és kinyitottam az ajtót.
Páran voltak a terembe. Voltakakik padokba ültek de voltak akik már beszélgettek egy-egy emberrel.
Leültem az egyik egy személyes padba ami a középső oszlop negyedik sora volt.
Csengetéskor mindenki bevágodott a terembe és èrezhető volt a feszültség. Persze hogy mindenki ideges volt az első napon.

Egy magas középkorú nő lépett be a terembe.
-Sziasztok-köszöntött minket.
-Jónapot-kántáltuk egyszerre.
-Nos most elmondom a házirendet majd az órarendet ismertetem veletek-mondta majd a táblafelé fordult és elkezdett ìrni.
Már az óra fele eltelt és mi csak körmöltünk amikor hirtelen valaki berontott a terem ajtón.
-Kedves...-kereste a szavakat Mrs. Collins de nem tudta hogy hìvják a gyereket.
-Blake-mondta a fiú hanyagul.
-Kedves Blake megtennéd hogy nem késel el az óráimról, főleg az első nap?-kérdezte mire bólintott- Gyerekek ez egyenest hallatlan.

A fiú leült mögém. Pont mögém. Kicsit zavart ugyanis éreztem hogy engem néz és nem veszi le rólam a tekintetét, ezért hirtelen hátrafordultam és felvontam a szemöldököm, mire gúnyosan elmosolyodott, majd kaccsintott egyett.
Nem tőrödtem vele, ámde nehéz volt ugyanis megkell hagyni írtózatosan helyes volt.
Szőke páwa haja égnek állt, és egy fekete trikót viselt. Nadrágja egy síma szürke darab volt ami szintén jól állt neki.

Óra után, amint kicsengettek és felálltam a helyemről egy kéz pihent meg vállamon.
Reflexből hátrafordultam és megpillantottam Blaket.
Kérdőn néztem rá ugyanis feltűnk hogy végigmér majd megnyalja alsó ajkait.