Impossible*Blake Gray Fanfiction*

Two

-Szeretnél valamit?-kérdeztem tőle.
-Téged-mondta majd elengedte a kezem.
-Gondolom már a gondolataidban levetkőztettél, szóval most megyek ha nem probléma-mondtam és elindultam az ajtó felé de utánam szólt.
-Azt kérdezed probléma e-mondta mire visszanéztem rá mert tudtam hogy nincs itt vége a mondatának.
-Igen azt kérdezem, és?
-Persze hogy probléma, de menj csak,elvégre holnap is találkozumk.-kacsintott egyet.
-Jah-feleltem majd kilöktem az ajtót és elindultam haza.

A hazafele úton olyan volt mintha követnétek. Percenkét fordultam hátra de senki nem volt mögöttem, ezért nyugodt maradtam.

Elforgattam a zárba a kulcsot majd bementem a lakásba. A táskámat ledobdtam az előszobába és egyenest a konyhába sétáltam.
Kinyitottam a hűtőszekrényt és egy túrórudit vettem ki belőle,majd a szobámba sétálva elfogyasztottam.
Benyomtam a laptopomat, és rámentem a Youtube-ra. Beraktam Jacob Whitesidestől a Not My Type At Allt.
Leültem az ágyamra egy könyvvel. John Green-Csillagainkban a Hiba.
Hatodjára olvasom, de nem tudom megunni.

Miután kiolvastam magam, visszamentem az előszobába a cuccomért, és amikor visszaindultam volna,valaki kopogott az ajtón.
Nem tudtam ki az ezért kinéztem a kukkucskán és legnagyobb meglepetésemre Blake állt az ajtóba.
Kinyitottam.

-Hát te?-èrdeklődtem.
-Követtelek-felelte természetesen.
-Komolyan,mégis miért?-vontam fel a szemöldököm.
-Mert érdekelt hol laksz?-kérdezett vissza egy hatalmas vigyorral az arcán.
-És azt találtad megoldásnak hogy követsz?-kérdeztem.
-Mi mást tehettem volna?-nevetett fel és megtámaszkodott az ajtóba.
-Mondjuk megkérdezed hogy hol lakom.
-Talán elmondtad volna?-kèrdezte mosolyogva.
-Nem-nevettem fel.
-Na behívsz vagy mi lesz?-érdeklődött.
-Eszem ágába sincs behìvni téged, elvégre nem is tudom kivagy.
-A jövőbeli pasid-kaccsintott majd belépett az ajtón.