Impossible*Blake Gray Fanfiction*

Nine

-Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Bocsánatot szeretnék kérni amiért segfej voltam-mondta.
-Nem voltál az, szóval nem kell bocsánatot kérned-feleltem.
-De igen!
-Miért kéne?
-Mert letámadtalak az érzéseimmel, és a gondolataimmal.-mondta és a szemében megbánást véltem felfedezni.
-Semmi baj-mondtam-Köszi hogy elmagyaráztad a matekot.
-Bármikor...ha kellek itt vagyok-mosolygott.
-Lehetne egy kèrdésem?
-Persze-bólintott.
-Akkor amikor megfogtad a kezem, mit éreztél?-kèrdeztem és az utolsó szót kicsit elharaptam hogy ne follyon ki a könnycsepp.
Blake elmosolyodott és beletúrt szőke hajába.
-Hogy mit éreztem?-kérdezte, mire bólintottam.
-Nem tudom elmondani, mert ilyet még nem éreztem, tudom hogy úgy gondolod hogy alig ismerlek elvégre csak pár napja találkoztunk, de tetszesz Das-mondta ki a szavakat nekem pedig elállt a lélegzetem.
-Mégis mi tetszik bennem?-kèrdeztem.
-A mosolyod, a modorod, az hogy nem adod könnyen magam,minden ami te vagy-mondta mosolyogva.
-Nem adom magam könnyen?-kérdeztem vissza.
-Nem tartozol azok a lányok közé akiknek elég egy sármos mosoly és már velem vannak, hanem te más vagy-mondta-Egy csomó lányt megkaphatnék, hiszen csak egy mosolyomba telne, de nem érdekel más...csak te-fejezte be mondandóját, és ekkor megtörtem.

Azok a szavak melyeket Blake mondott igaznak tűntek. Nem láttam rajta hogy csak kamuzna. És igaza van. Elég lenne egy mosoly és már lányok ezrei lennének vele. De nem. Ő nem ilyen. Hittem neki. Lehet hülyeség , de lehet nem bízom benne.

-Blake erre nem tudok mit mondani-sütöttem le a szemem.
-Nem is kell!-jelentette ki-Egy dolgot kérek tőled-mosolygott.
-Mit?-kèrdeztem és letöröltem egy könnycseppet arcomról.
-Adj egy esélyt, arra hogy megmutassam milyen vagyok, szóval szeretném ha eljönnél velem egy randira-mondta és mintha félt volna a választól.
-Blake!
-Igen?-kérdezte mosolyogva.
-Elmegyek veled randevúra-mosolyogtam rá ő pedig szorosan megölelt.