A holló szíve [Befejezett]

IX.

Keserű volt a csók. A történtek után hogy is lehetett volna édes?

Szili nem viszonozta, ahogy az ölelését sem. Megrendítő volt tapasztalni, hogy Ádám, aki mindig mindent megszerzett, most kudarcot vallott.
Mégis, felszabadította őt ez a csók, egy óriási teher hullott le a válláról.

Mennyire vágyhatott erre Szili éveken át. Ádám nem is értette, hogy lehetett ennyire vak. Hisz a fiú minden tekintetében ott volt a vonzódás, ott volt a perzselő szerelem. Szili dicsőítette és imádta őt egész életében. Még amikor csúnya kövér kisfiú volt, már akkor is szerette őt valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva. Elfogadta őt minden hibájával együtt, soha nem ítélte el semmiért.

Mindent megtett volna érte. Ez viszont megváltozott.

Hát ilyen érzés az elutasítás.

Nem tudta, mit várt. Hogy hirtelen szenvedélyes csókcsatába kezdenek? Most, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy ő tette tönkre Szili egész életét? Hogy miatta halt meg mindenki? Mégis mit képzelt magáról?
Undorodott az egész lényétől, és ahogy Szili szemeibe nézett, megint elkezdte mardosni a torkát a sírás.

Már nem szeret engem.

Ez viszont nem számít többé. Nem sajnálhatja magát. Még ha gyűlöli is őt Szili, nem szabad feladnia. Segítenie kell rajta.

– Ennyi a lényeg – kezdett bele, hangja rekedtes volt a visszafogott sírástól. – Nem akarok tőled már semmit elvenni, hanem pont ellenkezőleg. Vissza akarom adni az életed.

Vissza akarta adni a tönkretett éveket, vissza akarta adni a fiú szemeinek a ragyogását. Ez a kifakult, csontos arc már nem az a srác volt, akit ő ismert. Nem lehetett az, nem hagyhatta, hogy az legyen.
A Szili hasonmás megint kinevette őt.

– Hogy adhatnál vissza valami olyasmit, ami soha nem volt az enyém?

Istenem. Ádám számára még most is hihetetlen volt, hogy valaki ilyen mélyen tudta őt szeretni. Végül is, ha belegondolt, Szili minden döntése körülötte forgott. Valahogy mindig ugyanott kötött ki, ahol ő. Talán az sem volt véletlen, hogy Pestre került, talán az sem volt véletlen, hogy egy laktanyában voltak. Pedig akkor már mennyire gyűlöletes volt vele!

Ezt nem bírom tovább.

– Megszabadítalak magamtól. Örökre – kezdett bele eltökélten.

Igen. Kezdte egyre tisztábban látni isteni feladatát. Neki Szili jövőjében már semmi szerepe. Az volt a feladata, hogy kisegítse ebből a fiút. Ha a gyűlölet nem tudta őket elválasztani, akkor talán a halál igen.

– Nem kínozlak többé. Hazaviszlek téged, és utána kilépek az életedből.

– Haza? – Szili hirtelen felkapta a fejét, arcán őszinte csodálkozás jelent meg. Ádám örült, hogy most nem nevette ki, hogy végre sikerült őt meglepnie.

– Igen. Szerinted hol vagyunk? Tényleg azt gondoltad, hogy elhozlak meghalni a semmi közepére?

Ádám végre egy kis elégtételt érzett. Végre a csalódáson kívül mást is tudott adni a fiúnak. Ha ennek nem fog örülni, akkor semminek.

Szili körbenézett. Eddig annyira el voltak mélyülve az Ádámmal való vitázásban, hogy nem érzékelte a környezetét. Végignézett a távolban lévő lerombolt házakon, a szürkeségen és a hamun. Nem igazán változott az arckifejezése ezek láttán. Mindennapos volt számukra a lerombolt városok képe, mindenhol ezt látták. Ebből sok újat nem tudott leszűrni. Tekintete aztán a folyó vizére tévedt, és minden megváltozott.