Only One

Hetedik rész

A táskám a földön van,velem és néhány könyvemmel együtt. Csak nekem lehet ekkora szerencsém,hogy az első nap az új iskolában nekimenjek valakinek. A folyosón már alig vannak,amikor rájövök,hogy mindjárt elkések az óramról,
"Jaj! Ne,ne,ne. Elkések" mondom halkan,miközben próbálom összeszedni a könyveimet. Mi van,ha elkések? Rossz benyomást szerzek majd. Ne! Még sosem késtem el. A könnyek csak úgy gyülekeznek a szememben.

"Ne haragudj,az én hibám," próbálok bocsánatot kérni,de a hangom megint cserbenhagy.

"Te sírsz?" Nézek fel a fiúra,akinek nekimentem. Karját tetoválás borítja,ajkán piercing van,de mégis,olyan szelíden néz rám,mintha képes lenne minden fájdalmat megszűntetni.

Erősen megfogja a karomat,hogy felsegítsen. Szemében a szelídség hamar eltűnik és egy olyan érzelem helyettesíti,amit nem tudok megmagyarázni,majd megfordul és elmegy,aztán pedig én is úgy teszek,mint ő.

***

Szerencsére,amikor megérkezek az osztályba a tanár még nincs ott. Én leülök az első padba és,amig a tanár megérkezik egy Kathy nevű lánnyal beszélgetek.

A tanár egész után 20 perccel jön be.

"Elnézést osztály. A nevem Eric Fitzgerald és én vagyok az új angol tanár. Most kérlek nyissátok a könyveiteket a 25. oldalra" Mr. Fitzgerald egy magas,szakállas férfi. Ingben van és nyakkendőmen,nem tűnik annyira idősnek,a tekintete pedig tiszteletet parancsoló,

"Mr. Fitzgerald, mi történt a régi tanárral?" kérdi egy fiú az osztály végében levő padból,

"Mr. Smith beteg,ezért én helyettesítem őt,szóval én a te helyedben most kinyitnám a könyvet a 25. oldalra" a fiú kinyitja a könyvét,majd a tanár belekezd az órába.

Miután letelik az óra ebédelni készülök,de azelőtt elmegyek az igazgatóiba,hogy megmutassák az új szekrényemet,ahova végre letehetem a könyveimet.

Útban az ebédlő felé,meglátok egy plakátot,amin egy 'könyvklubbot' hirdetnek. Úgy gondolom jó lenne kimozdulni majd valahová,ahol elmesélheted az élményeidet,amiket egy könyv olvasása közben tapasztaltál,úgyhogy felíratkozok,majd folytatom az utat.

Az ebédlő óriási,telis-tele van tanulókkal. A sok ember között meglátom Jaydent,aki int nekem,hogy menjek oda hozzájuk így elindulok.

"Szia csajszi! Ülj le ide" mutat a mellette levő székre és én úgy teszek,ahogy mondja. Rajtunk kívűl még csak Emily van az asztalnál,aki most is Jaydennel nevet. Annyira illenek egymáshoz, Emily szemei csak úgy felcsillannak,amikor Jaydennel van.

"Aranyosak vagytok ti ketten" vallom be nekik,de meglepetésemre ők kacagni kezdenek. Csak kacagnak,és valószínűleg rajtam. Talán nem járnak?

"Te azt hitted,hogy mi járunk? Én és ő?" mondja Emily kacagva. Ránéz Jayre és ő is úgy tesz,mint ő. Nem tudom,mi annyira vicces ezen, nagyon is úgy viselkedtek,mint a szerelmesek,vagy csak én láttam így őket?

"Ne haragudjatok,én.." próbálok elnézést kérni,de Jay félbeszakít,

"Kérlek,te ne haragudj!" Megfogja a kezemet,mosolyog,majd feláll "Mindjárt jövök. Ti jól lesztek ugye?"

"Persze!" Válaszol Emily,majd Jay elmegy az asztaltól.

Kis ideig mély csend van köztünk,majd nagyon hálás vagyok,amikor Emily megszólal,
"Tudod,Jaydent már nagyon régóta ismerem. Ő olyan nekem,mint a kisöcsém,ezért lenne furcsa,ha mi járnánk" mondja,miközben a villájával az ételben matat, "Ő mindig ott volt velem,amikor szükségem volt rá. Sosem hagyott el,főleg,amikor egy nagyon nehéz időszakon mentem át,ő ott volt és ezért nagyon szeretem"

"És biztos vagyok,hogy ő is szeret téged" bíztatom őt,

"Igen,tudom." Sóhajt egyet,majd próbál erőltetni egy mosolyt. Úgy gondolom,most nem kérdem meg,hogy mi is volt az a 'nehéz időszak' az életében, jobb lenne,ha majd egyszer önszántából mondaná el nekem.

"Úgyis van valakim" változtatja meg a témát

"Ki?" rámnézek ő pedig rám,

"Látod őt?" Mutat az ebédlő másik oldalában egy asztalra, "A göndör hajú" veszem észre a fiút,akinek ma nekimentem. Emily vele járna? Rajta kívűl az asztalnál még elég sok tetoválással teli fiú van és talán kétszer annyi lány. Az egyik éppen a fiú ölében van,akinek a keze lassan a lány szoknyája alá közeledik, "Ő Ace. Ace Edler" visszanézek Emilyre,

"Mióta jártok?"

"Én és Ace nem járunk" mondja a lány,aki most elmosolyodik, "Ő nem jár senkivel,csak,tudod,kavar a lányokkal. Nem hisz a párkapcsolatokban,szerinte az egész hülyeség. Vele csak az olyan lányok vannak,akik nem akarnak semmit sem érezni. Többször összejönnek,aztán nem lesz belőle semmi. És én egyike vagyok azoknak a lányoknak,akik nem akarnak érezni semmit" megint próbál mosolyogni,de most nem sikerül,nagyon nem.

"Ez..szörnyű" nem kapom a megfelelő szavakat,hogy leírjam ezt,

"De ne ez alapján ítéld meg. Ace csak törött,egy ember,aki túl sokan ment át,akivel rossz dolgot történtek. De persze erről senkinek sem beszél,csak én jöttem rá"

Egy kis pillanatra ránézek a fiúra és arra gondolok,hogy Emilynek igaza van. Talán tényleg Ace csak törött és arra vár,hogy valaki megjavítsa.

A következő pillanatban pedig a figyelmemet Jay rabolja el,

"Te meg hol voltál?" Jay nagyon boldognak tűnik és Emily ezen nevetni kezd.

"Az nem számít,hogy én hol voltam,hanem az,hogy mi hova megyünk ma"

"Hova?" Kérdi Emily. Jayden leül mellé, ő pedig jatékosan összeborzólja a haját,

"Johnsonhoz bulizni" Emily szószerint kiakad, Jayden kacag és nekem is mosolyognom kell ezen. Ez a Johnson valaki olyan lehet,akihez nagyon népszerűnek kell lenned,hogy vele 'lógjál'.

"Faith,Johnson téged is meghívott" néz rám Jayden és úgy gondolom éppen annyira meglepettnek nézhetek ki,mint amennyire Emily néz ràm.