Only One

Tizedik rész

Átmegyek az öltözőbe,ahol Emily vár. A többiek már mind elmentek,

"Mi történt veled?" Gondolom az arcom elárulta,hogy történt valami,

"Elcsúsztam és egy kicsit megütöttem a kezem,ennyi" leülök a padra és előveszem a ruháimat,aztán elmegyek egy sarokba,ahol nyugodtam átöltőzhetek. A polómat veszem éppen,amikot hallom az ajtót kinyítodni. Gyorsan felhúzom a nadrágomat is és előremennék Emilyhez,de meglátom a lányt,aki az előbb kinevetett,szóval ott maradok,ahol voltam.

"Emily" szólítja meg a lány, "ma lesz még egy buli,remélem eljössz" mosolya és hangja ironikus,

"Már alig várom" Emily hangja is hasonló. A lány észrevesz,de nem mond semmit,csak átöltözik,

"Gyere te is" néz rám,de Emily válaszol helyettem,

"Ő nem jön,nem szokott bulizni"

"Gondoltam" rám néz és szemével alaposan végigmér,aztán elveszi a csomagját és elmegy. Mi is úgy teszünk Emilyvel.

A kocsiban már apa vár.

"Szia!" Köszönök neki és ő is úgy tesz.

"Ma lesz egy esemény a cégnél,mindenki ott lesz. Szeretném,ha te is jönnél"

"Persze!" Apa nagyon fáradtnak tűnik,hangja gyenge,

"Rendben. Van mibe öltőzz? Szépen kell gyere"

"Igen,van egy ruhám"

"Az jó" elindítja az autót. Nekem azon jár az eszem,ha David is ott lesz-e az eseményen,de nem kérdem ezt meg,nem akarom terhelni.

***

"Szép a ruhád!" Dícséri meg apa az öltözékemet,ami egy térdig érő,vékony pántú kék ruhából áll. A hajam hullámos. Apa nagyon elegánsan néz ki,mindig jó benyomást akar kelteni mindenkinek. Ebben rá hasonlítok.

Amikor megérkezünk megcsodálom az óriási épületet. Mindenhol elegánsan kinéző emberek vannak. Bele karolok édesapámba,amikor beljebb megyünk. Az óriási épületben megpillantom apa ismerősét,Davidet. David mellett egy fiú van. Széken ül,így nem láthatom,mennyire magas,hosszú szőke haja van. Ebben a városban divat,ha egy fiúnak hosszú haja van vagy mi?

"Abel! Már vártalak" köszönti David apát és kezet fognak,mint a régen ismert barátok,

"Szia!" Apa nem tűnik épp annyira boldognak,mint David. Elhúzza magától és valamit súg a fülébe,maj felém fordul, "Faith! Mindjárt jövök,intéznem kell valamit"

"Ő itt Hunter, ismerkedjetek össze" mutat be a fiúnak,aki előttem áll,kezével barátságosan a vállamra üt és egyedül maradok az ismerősével,aki még mindig a székén ül. Kék öltönybe van öltőzve,szőke haja szemébe lóg. Igazán jóképű fiú.

"Te Faith vagy!"

"Ismerlek?" Kérdése meglepő. Honnan ismer?

"Vártalak a bulimra" mosolyog, "Johnson vagyok, Hunter Johnson" feláll a fiú és kezét nyújtja nekem,amit én nem utasítok vissza. Magasabb nállam és,amikor belenézek szemébe,észreveszem,hogy kék színe van.

"David a rokonod,nem?" Próbálok felhózni egy témát,amiről beszélhetnénk,de ő még mindig engem néz,mintha nagyon felkeltettem volna a figyelmét.

"Igen,ő.." kezét arcához teszi és a szemébe lógó fürtöket hátrasimítja, "ő a bátyám."

Felajánlom neki,hogy menjünk ki a friss levegőre,amibe ő beleeggyezik. Mikor kiérünk elég hideg van,de jól esik ez a hűvősség. Nagy csend van közöttünk,ami kellemetlen,mert nem jut eszembe semmi sem,amiről beszélhetnénk.

"Te nem ismersz,ugye?" Kérdi őszintén,mintha muszály lenne ismernem őt, "történelem órán a hátad mögött ülök."

Szóval ő az a fiú,aki elkésett,hisz a tanárnő is említette,hogy Johnson a neve,én meg azon gondolkoztam,honnan ismerhet engem. Arcomon látható lehet,hogy felismertem őt,erre ő mosolyog. Mintha mondani akart volna valamit,amikor egy fiú szalad hozzá. Felismerem őt. Ő az a fiú,akinek nekimentem és,akit megláttam a fürdőben.

"Haver,mit keresel itt?" Kérdi a fiú,akivel nem is olyan régen ismerkedtem meg,

"Jönnöd kell. Most!"

"De.." Hunter nem fejezheti be mondatát,mivel Ace félbeszakítja,

"Hunter,baj van!" Mondja komolyan a fiú,Hunter felém fordul és bocsánatot kér,de mennie kell. Mit mondok Davidnek,ha megkérdi,hol van az unokaöccse?

"Hova mész?" Szememben aggodalom van,talán azért,mert nem tudom hova megy,talán,mert nem tudom,mit mondjak Davidnek vagy talán mindkettő miatt. Hunter egy szót sem mond,hanem szavak helyett egy puszit nyom az arcomra. Előre megy társa mellé és készen áll menni,

"De.." szavamat a barátja szakítja félbe. Közelebb lép hozzám,nem tudom mit akar csinálni. Hirtelen azt hiszem ő is megakar puszilni. Behunyom a szememet,amikor észreveszem hogy a kabátját adta rám.

"Hunter mindjárt visszajön. Csak nehogy megint elsírd magad nekem" arcán egy kis mosoly jelenik meg,biztos,mert meglátta meglepettségemet szavain. Sarkon fordul és elmennek az új imserősömmel,én meg csak egyedül állok a nagy épület előtt,majd bemegyek azzal a reménnyel,hogy apáék nem találnak rám,azelőtt,hogy Hunter visszatérne.