Only One

Nyolcadik rész

"Én.. én nem bulizok" folytatnám,de Emily megszakít, nem figyelve arra,hogy mondani akartam valamit,

"Legalább ismeri őt? Ismered őt?" Szegezi rám tekintetét,de választ sem adhatok rá,mivel Jayden közbeszól,

"Téged miért érdekel,ha ismeri őt vagy nem? Ha nem ismernélek,azt hinném,hogy féltékeny vagy rá"

"Én nem vagyok féltékeny!"

"Igen,látom" mondja közömbös hangon,majd felém fordul Jayden, "Ne törődj vele Faith,nem éri meg" meglepetésemre Emily feláll és elmegy. Félek,hogy mérges vagy megbántódott,legszivesebben utána mennék és megkérdezném, mi a baja, "Az utóbbi időben ilyen,ne vedd számba" nyugtat Jay,aki úgy vélem az egyetlen ember,akit barátomnak nézhetek,

"Nem gond,úgy sem megyek"

"Tessék? Miért nem? Nem kell félned,minden jó lesz!"

"Nem félek,csak nem vagyok az a bulizos típus.." nem lenne hozzá nagyon kedvem és apám sem engedne,ahogy ismerem őt, "ne haragudj,tényleg nem szeretnék menni bulizni"

"Rendben" elmosolyog,ami egy megértő mosolynak néz ki,majd folytatjuk az evést és közben az iskoláról, filmekről és az én kedvemért könyvekről beszélgetünk.

***

Az órák hamar letelnek. Az utolsó órám végezetekor gyorsan az iskola kijáratához indulok,ahol édesapám vár,

"Faith" kiállt utánam Emily "Várj!" Úgy teszek,ahogy mondja,

"Szia!" Köszöntöm,ezt ő egy mosollyal viszonozza. Mióta kiment az ebédlőből,nem láttam egyik szüneten sem,így meglep,hogy most előttem áll,

"Akkor ma jössz a.." kérdi,de én félbeszakítom,

"Nem! Nem megyek,nyugodt lehetsz,mert úgysem mentem volna"

"Engem,nem zavarna,ha jönnél,csak meglepett Jay viselkedése" nem értem miért lephette meg a viselkedése,nekem kicsit sem tűnt úgy,hogy furcsán viselkedik,de Emily sokkal jobban ismeri őt,szóval biztos igaza van,

"Nekem most mennem kell,majd találkozunk holnap"

"Igen,majd holnap" mosolyog rám és én is úgy teszek.

A parkolóban már vár apa. Mikor hazaérünk ő a nappaliban marad,én a szobámba indulok,

"Faith,nekem ma mennem kell valahova,te jól megleszel?" Kérdi. Csak egy igennel válaszolok.

A szobámba érve átöltözök és tanulni kezdek a holnapi napra. Miután végzek lefekszek az ágyamba és gondolkozok. Eltöprengek a régi szobámon,a régi házon és a régi életemen. Annyira megváltozott minden. Gondolataimat könyvolvasással próbálom elzavarni.

Hamar beesteledik és úgy döntök lemegyek vacsorázni. Senki sincs a konyhában,sem a nappaliban. Biztos apa elment arra a helyre,ahova menni akart. A rövid vacsorám palacsintából áll és miután végzek nyolc óra van. Felmegyek a fürdőbe,leveszem a ruháimat és megfürdök. Fürdés közben azon gondolkozok,hogy hova mehetett apám. Lehet,hogy a munkája miatt kellett elmenjen,ebben biztos vagyok,szóval ezen nem is gondolkodok többet. Hamar végzek,megmosom a fogam és az arcomat,majd elindulok a szobámba. Ott átöltözök és megörvendek a tényen,hogy még van egy fél órám a lefekvés előtt,ezt az időt olvasással töltöm. Próbálok minden nap kilenckor lefeküdni,mivel reggel hamar kelek,de ma nem is jutott több idő egy fél óránál az olvasásra,mert öt perc múlva máris elalszok.

Álmomból egy hang költ fel. Felkelek és egyből megnézem az órát. Tizenegy van. Biztos apa lesz az,más senki sem lehetne. Felkapcsolom a villanyt és gyorsan lemegyek a lépcsőn,de meglepetésemre nem apát látom a lépcső aljánál. Egy nem olyan öreg,de fiatalnak sem mondható férfit látok,

"Ismerem magát?" Hangom gyenge,de tökéletesen kimutatja meglepettségemet,

"Apád barátja vagyok. A nevem David" mondja az idegen férfi. Az ajtón apa jön be,szemében kiváncsiság. Biztos nem gondolta,hogy ilyenkor fent leszek,

"Ömm.. ő itt David"

"Igen,már bemutatkozott" apa nagyon fáradtnak néz ki. Őszintén nem tudom,mit gondoljak most vagy,hogy mit tegyek,

"David még marad egy kicsit, remélem nem zavarunk"

"Dehogy,nem zavartok" mosolygok,beleegyezésem jeléül és az édesapám is viszonozza ezt. Elindulnak a nappali felé,én meg a szobámba. Visszafekszek az ágyba,majd,amig elalszok azon gondolkodok,hogy ki lehet ez a David és,hogy az apám honnan ismeri őt.