Kilencedik rész

14 1 3
                                    

Reggel,amikor felkelek apa nincs otthon,amit már megszoktam. Megfürdök, megmosom az arcom és a fogamat. Úgy döntök,hogy ma egyenesen hagyom a hajamat,aztán átmegyek a szobámba és átöltözök,majd elindulok az iskolába.

Utközben belépek a kávézóba és megint egy narancslevet iszok és melléje veszek egy tésztát is.

Az iskolában ma is segítek Jaydennek,aki Mrs. Grahamnak kell segítsen,közben pedig beszélgetünk. Jay elmeséli a tegnapi bulit és,hogy mennyire megtetszett neki egy lány,akit Elizabethnek hívnak,

"Emilyvel beszéltél a tegnap?" Kérdem Jaydent

"Igen,szerencsére" mondja ironikus módon "annyira furcsa"

"Hogy érted,hogy furcsa?"

"Hát furcsán viselkedik,úgy,mint még soha. Hamar megharagszik,olyan dolgokat tesz,amiket sosem akart volna. Például van egy fiú, Ace,akivel kavar,ami engem nem zavar, de az már igen,hogy csak kihasználják és ő ezt tökéletesen tudja. Mintha nem érdekelné semmi sem,pedig ő nem volt ilyen" nem tudom megállapítani,hogy szomorú vagy mérges,de azt hiszem mindkettő,ezért úgy döntök,hogy elterelem a témát valami másra.

***

Az első órám angol. Mr. Fitzgerald ma nem késik,

"Rendben osztály,mától a témánk Jane Austen lesz és az ő művei. A hónap végére minden csoporttól kérek egy beszámolót róla. A csoportok a következők: Peterson és Smith, Walker és Woods, Wallace és Orrell, Ayers és Brown.." ránézek a lányra,akit a tanár választott nekem. Hosszú göndör haja van és aranyos arca. Azt osztály végében ül,int nekem és én is visszaintek "Na,szóval Jane Austen egy női író volt,akinek sok remek műve van,köztük a 'Bűszkeség es Balítélet'. Most kiosztok mindenkinek egy kötetet,amit a hónapi beszámolóval visszakérek"

Az óra végezetekor úgy döntök,elmegyek a szekrényemhez,hogy letegyem a könyvet,amit Mr. Fitzgerald adott. Felállok és az osztály kijáratához indulok,

"Szia" állít meg a lány,akivel a beszámolót kell írnom. Én is köszönök neki, "A nevem Khloe,örvendek,hogy veled lehetek" a hangja lágy,kedves lánynak tűnik. Elmondom neki,hogy én is örvendek,hogy vele lehetek és a könyvről beszélünk,miközben elkisér engem a szekrényemig, "Akkor találkozunk még" köszön el Khloe,én pedig a következő órámra sietek.

Az órának hamar vége lesz, az egészet ismerkedéssel töltöttük. Az ebédlő felé indulok és Jayden mellé ülök,de Emily helyett ma egy fiú a társaságunk,

"Szia csajszi" eléggé furcsa,hogy Jay 'csajszinak' nevez,de azt hiszem kis idő után majd hozzá fogok szokni, "Ő itt Adam,ő is ott volt a tegnapi bulin" mutat be a fiúnak,aki mesél nekem a tegnapi buliról és arról,hogy mennyire jó volt. Megkérdem közben Jaydent,hogy Emily hol van és ő elmeséli,hogy ma nem volt jó kedvében és,hogy nem akart senkivel sem beszélni,szóval most nem tudja,hogy hol van,

"Lehet,hogy történt vele valami" próbálok egy lehetséges magyarázatot adni Jaynek,de ő ezt letagadja,

"Arról tudnák. Megváltozott,ez van vele" a szemembe néz,úgy,mintha biztosra tudná,amit mond, "hagyjuk,nem érdekes"

Az ebédelés után a következő órámra megyek,ami kémia,aztán következik a matematika és utána a torna.

A kémia és matek órát azzal töltöttük,hogy a tanárok elmagyarázták,mit várnak a diákoktól erre az évre. Mindkét óra hamar eltelt. Elmegyek a szekrényemig,hogy vegyem el a tornaruhámat,amikor meglátom Emilyt.

"Emily! Szia!" Szaladok hozzá. Nagyon boldog vagyok,hogy végre találkoztam vele,

"Szia!" Mosolyog,de ez a mosoly nem tűnik igazinak,szomorúnak néz ki, "együtt vagyunk tornán"

"Igazán?" Bólint.

Elindulunk az öltöző felé,ami sok lánnyal van tele. Elég nagy zaj van a nevetéstől és beszélgetéstől.

"Látod azt a lányt?" Mutat egy lányra,akit még láttam,de nem emlékszem,hogy hol, "Vigyázz vele! Ez az angyali tekintet alatt egy ördög van.A neve Christina Wallace" a lánynak szőke rövid haja van,benne egy vörös tincs.

"Az öltözéke eléggé.."

"Ringyós" vág közbe Emily,

"Hiányos" javítom ki őt. Christina egy szoros nadrágban van,blúza pedig elég mély dekoltázsú, "honnan ismered őt?" kérdem Emilyt,

"Őt mindenki ismeri"

***

"Jó voltál Faith" dícsér meg egy lány,amibe Emily is beleegyezik. Régebb jártam röplabdázni,de abbahagytam,amikor a szüleim kapcsolata megromlott.

"Találkozunk az öltözőben,megyek fürdeni" szólok Emilynek,majd felsietek a fürdőbe. A lányoknak és fiúknak külön fürdőjük és öltözőjük van. A fürdő nagy,de minden zuhanyzót csak egy függöny választ el. Beállok a zuhany alá és elindítom a vízet,ami langyos és nagyon jól esik a bőrömön. Közben elgondolkozok azon,hogy miért lehet olyan szomorú Emily és mi történt a közte és Jayden közötti kapcsolattal. Mivel a ruháimat nem tudtam behozni,megvárom,amìg a többiek végeznek. Beterítem a testemet a törölközővel és elindulok. A zuhanyzóktól nem lehet látni a bejáratot így későn veszem észre,hogy nem vagyok egyedül. Egy lány és egy fiú van előttem. A fiún csak egy törölköző van,de a lányon nincs semmi. Testét a fiú tetovált teste takarja el,mivel egymást csókolják. Hogy is jöhetett ő ide be? Szerencsémre nem veszik észre,hogy itt vagyok, nem hagyják abba azt,amit csinálnak így folytatom az utam az ajtó felé,de megcsúszok és a földön kapom magam,

"Te meg mit csinálsz?" Rámnéz a lány és a fiú,akiket felismerek. A fiú Ace és a lány Christina. A lány eltakarja a testét egy törölközővel,amit a földről vett fel. Szóval azért volt olyan ismerős,mert az ebédlőben is vele láttam Emily 'barátját'.

"Akarsz csatlakózni?" Néz rám a fiú egy komoly arccal,de a hangja ironukis, tökéletesen érthetődő,hogy csak viccel és nem gondolja komolyan,

"Azt hiszed pont egy ilyen szűz lány fog valaha valamit is csinálni?" néz rám,tekintete lenéző. Úgy érzem valamit mondanom kell,

"Igazad van,ilyen emberekkel soha semmit sem tennék" védem meg magam. A lány csak nevet ezen,de a fiú nem kacag,nem is mond semmit csak néz. Mintha nem érezne semmit,sem fájdalmat,sem boldogságot. Mintha nem érdekelné semmi. Felállok, elrendezem magamon a törölközőt és végleg kimegyek.

Only One Where stories live. Discover now