Álomjárók( Kim Taehyung)

Prológus

Reszketett. Reszketett a félelemtöl, hiàba ültem mellette. Hiába voltam ott neki, ès hiába adtam màr nemegyszer a tudtára, hogy az ö èlete mèg az enyèmnèl is szàzszor fontosabb. Egyszerüen nem. Nem èrtette meg . 

-Taehuyng nèzz rám.Itt vagyok...erted? Nem eshet bajod, mert nem engedem.

- Nem lehetsz mellettem örökkè..egyszer ùgyis megtalálnak. Ès akkor..

-Nem!! ki ne mondd...ilyen nem törtènhet meg, ès nem is fog..

-De..

-Nincs semmi de. Idefigyelj bármi is lesz èn meg foglak vèdeni. Taehyung. Nem lesz semmi baj, amìg mellettem vagy. Rendben?

-R..rendben...en csak..en nem akarom ezt..mármint meghalni ...fèlek..ès..ès..

-Kèrlek szèpen ne sìrj. Nem áll jól neked.- mondom, miközben lassan felemelem állát, hogy kellökèppen szemügyre vehessem könytöl áztatott szemeit. Majd lassan ajkaira hajolok, de èpphogy csak egy pillanat ereèig.

-Mi..mi ez..

- Tudod hogy mi nem?-vontam fel a szemöldököm.

-Csókh...-sóhajtja.

- Pontosan...mi a baj?

- Èn mèg sosem..

-Sosem csináltad?

-Uhhum...

-Ahhjj..gyere. Ülj közelebb egy kicsit. Segítek ha szeretnèd..

-Uhh..jo.

-Most hunyd be a szemed.

-Mièrt?

-Csak csináld. Így csak az èrzèsre koncentrálsz. Nem szüksèges látnod engem közben. - sóhajtottam, majd ismèt birtokba vettem dùs, mèzèdes ajkait.