Álomjárók( Kim Taehyung)

Bangtan Boys?

V pov.:

A következő dolog amire feleszméltem, az volt, hogy egy rozoga, dohos szagú ház folyosóján állok, és meredten nézek magam elé. Mindössze ennyit tudtam kivenni a sötétben, de láttam még ajtókat is. Rengeteget. Ijedten kapkodtam a fejem jobbra-balra, tekintetemmel folyamatosan Mint kerestem, de hiába pásztáztam végig a hotel minden egyes pontját, egyszerűen sehol se találtam, és ez egy idő után kezdett aggasztani. Halkan sóhajtottam egyet, majd úgy döntöttem jobb lesz, ha körül nézek egy kicsit.

Próbáltam a lehető leghalkabban végig sétálni a vörös, néhol különböző foltokkal díszített szőnyegeken. Úgy éreztem, hogy minden egyes lélegzetvételemet figyelik, így már azt is csak akkor vettem, ha muszáj volt.  A következő fordulónál, egyenesen földbe gyökerezett a lábam, mikor megláttam a számomra legfontosabb személyt, egy székhez kikötözve. Ruháját tetőtől talpig vér borította, s feje hanyagul lógott lefelé.

-Úr isten...-suttogtam magam elé, majd azonnal odarohantam Minhez, hogy kikötözhessem, és megpróbáljam elállítani a vérzést. -Csak meg ne halj nekem....egyáltalán, hogy kerültünk ide?- tettem fel magamnak a kérdést, amire hiába vártam, nem érkezett válasz. A következő pillanatban pedig hangos robajjal csapódott ki az egyik közelben levő ajtó, s hat fekete bőrszerkós, fegyveres srác toppant be rajta.

-Nem megmondtam, hogy itt lesznek?-kérdezte, az egyik számomra ismeretlen fiú, akinek tűzvörös színben pompázott a hajkoronája.

-Jól van..értettük. Jár a keksz Jimin.-szólalt meg egy viszonylag magas srác, aki Jiminnel ellentétben ében fekete színnel volt megáldva.

-És most?-lépett előrébb egy menta zöld hajú. Tekintete komoly volt, és úgy éreztem vele nem szívesen húznék ujjat. Csendben figyeltem őket, miközben az ájult Mint még  mindig a kezemben tartottam. -Ezek meg kicsodák?-kérdeztem alig hallhatóan, de pechemre mind a hat felém fordította a fejét.

-Mi vagyunk a B.T.S -válaszolt egyetlen olyan, akinek ruhája színe eltért a többiekétől.

-Mi lennénk az erősítés.-mosolyodott el a legalacsonyabb.

-Szóval..nem tervezitek a halálom?-könnyebbültem meg. Nyilván ők is a szervezet tagjai.

-Éppen ellenkezőleg. Azért vagyunk, hogy életben tartsunk.- nevetett fel hangosan a fekete hajú.

-Ez remek. Akkor mi lenne ha segítenétek?- vonom fel a szemöldököm, mire végre kapcsolnak és lassan átveszik tőlem Mint.

Így sétáltunk még egy ideig, mikor végre elérkeztünk az állítólagos kijárathoz. De engem még mindig az foglalkoztatott, hogy hogyan kerültem ide, és miért küldött a szervezet erősítést, ráadásul hat, felfegyverzett velem egykorú fiút. Mit is mondtak, kik ők...Bangtan boys?