Álomjárók( Kim Taehyung)

Rejtett érzelmek

Taehyung ködös tekintettel, nagyot sóhajtva fordult be a következő utcába, de tudta semmi értelme hiszen egy kicsit sem volt neki ismerős. A korom sötétben, lassan de biztosan összemosódtak szemei előtt a házszámok, de sietnie kellett, mert nem akarta, hogy Min ismételten leszedje a fejét. Mivel nem ez volt az első alkalom, hogy szó nélkül elment otthonról. Tudta, hogy mennyire veszélyes az ha egyedül megy bárhova is, azonban hajtotta a kíváncsiság és a mindennapos bezártság. Már kezdett elege lenni abból, hogy folyamatosan be van zárva egy kis panelházba ahol még csak a televízió se működött rendesen. Ő pedig mindennél jobban vágyott egy kis szabadságra, és ennek néha az volt az ára, hogy elszökött. Olyankor nem érzett bűntudatod, egészen addig míg rá nem jött, hogy máshoz sem ért, mint megszegni mindent. Ez pedig valamilyen szinten elszomorította. Valójában nem ilyen volt, és ezt társa is nagyon jól tudta. Ezalatt a néhány év alatt, amíg együtt éltek, és menekültek, egészen jól megismerték a másikat. Emellett Taehyung még mindig rejtélyes maradt. Voltak dolgok amiket nem mondott el senkinek, mert megfogadta magának. Nem akart sebezhetőnek látszani, habár nagyon is az volt, de ezt sohasem mutatta ki.

Megint megállt egy pillanatra, hogy körülnézzen, de még mindig semmi. Kezdte feladni a keresgélést, amikor megpillantott egy számára meglehetősen ismerős játszóteret a közelben. Azonnal sietősebbre vette e a tempót és mikor realizálta, hogy ismerős környékre tévedt, magában nagyot ugrott. Rettenetesen elfáradt, és semmi kedve se volt végighallgatni Young Min szokásos monológját, hogy mekkora felelőtlenséget csinált. Megint. De mikor sikeresen belépett a kis panelház ajtaján, kellemes meglepetés fogadta. A fiatal lány nemhogy leszidta, hanem egyenesen a nyakába ugrott, szorosan ölelve a sokkos állapotba került Taehyungot.

– Héé Min..mond csak minden rendben? -kérdezte Tae miközben hatalmasat nyelt. Még sosem mutatta ki neki ennyire senki az érzéseit. Most pedig szavak nélkül is pontosan tudta, hogy Min mennyire aggódott érte.

– Nem Kim Taehyung. Semmi sincs rendben. A frászt hoztad rám, remélem tudod.

– Tudom, és sajnálom.

– Ne sajnálj semmit, tudom, hogy nem könnyű neked. De ha legközelebb az éjszaka közepén támad kedved egy kis sétára, legalább szólj nekem és akkor elkísérlek. Tae tudod, hogy nekem kell vigyáznom rád, és ha bármi bajod esik, akkor mint mondok a tanácsnak?- vette egyre szaporábban a levegőt. Maga sem gondolta, hogy majd így a fiú nyakába ugrik, de talán az is közre játszott, hogy egy kicsit jobban megszerette Taehyungot a kelleténél. A szabályzat, ami Minre is ugyanúgy vonatkozott, viszont mindezt tiltotta. Nem szabadott beleszeretnie, mert a szerelem elvakíthatja és akkor nem tud kellő képpen koncentrálni a feladatára. Ezért ezt az érzést muszáj volt elfojtania. Viszont egyéb tényezők , mint például, hogy Taeval élt és aludt, eléggé megnehezítették a dolgát, de ilyenkor csak arra tudott gondolni, hogy ezt mind Taehyungért teszi, muszáj kitartania mellette és bármi is történik, nem szerethet bele még jobban.

– Így lesz.- suttogta Taehyung. Valamiért nagyon jól esett neki Min közelsége és úgy szorította magához, minta az élete múlna rajta, bár ez jelen esetben így is volt.

– Remek. Akkor gyere egyél valamit aztán irány az ágy... De előtte. Vedd le a pólód.- mosolyodott el Min.

– Mi??- Tae szemei a kétszeresére nőttek.

– Jól hallottad. Meg kell, hogy vizsgáljalak. Úgyhogy vedd le.

- Ahhjj.. rendben..-mondta a félholt állapotban levő fiú. Legszívesebben már az igazak álmát aludta volna a jó meleg, puha ágyában. Teljesen kiment a fejéből, hogy ha elmegy valahova, Minnek muszáj lesz megvizsgálnia, nehogy összeszedjen valami betegséget ami esetleg halálos is lehet rá nézve.

Így tehát fogta és a lehető leggyorsabban vetette le a pólóját.

Minnek a lélegzete is elakadt a látványtól. Már nemegyszer látta Taet póló nélkül, hiszen sokszor vizsgálta meg, de minden alkalommal így reagált rá, amire nem talált normális magyarázatot. Taehyung kifejezetten izmos volt, és felsőteste is tökéletesen nézett ki. Tipikusan olyan pasi volt, akiről minden lány álmodik. Ezért Young Min meglehetősen szerencsésnek mondhatta magát.

- Nagyszerű..-szedte össze magát a lány. - Most fordulj meg.

A vizsgálatot viszonylag hamar be is fejezték. És már mehettek is aludni. Taehyung úgy dőlt be az ágyba, mint akit lelőttek, és percekkel később már mélyen aludt, vagy mégsem? Min óvatosan bújt be mellé az ágyba, amin ketten osztoztak.

– Mihez kezdenék nélküled.- sóhajtotta a lány és egy egészen aprócska puszit nyomott az alvó fiú homlokára. - Jó éjt Taehyung.

– Neked is Min.- Szólalt meg hirtelen Tae, mire Minben még az ütő is megállt, és arca villámgyorsan váltott át egy másik színbe.

Most már az lesz. Gondolta magában a lány és Taehyungal szinte egyszerre léptek át az álmok országába.