Darkness ~Cameron Dallas ff. HUN~

3.

Hatalmas csattanást hallottunk a nappali felöl ezért lerohantunk. Nash éppen szevedett, hogy nehogy összetörjön valamit.
-Haver, mondtam, hogy várj meg!
-Bocs azt hittem, hogy sosem jössz nekem meg lassan mennem kell.
-Azért előtte ugye hazadobsz?
-Ömm persze, csak akkor siessünk!
Amint Cameron nekiállt az asztal össze rakásának 5 perc alatt készen lettek. Elköszöntek tőlem és már el is mentek.
Akkor kezdődhet a sorozat maraton.
Elindítottam a kedvenc sorozatomat, ameddig betöltötte csináltam valami vacsorának mondhatót.

1 héttel később
Össze- vissza rohantam a konyhában, mert ma este megint jönnek a fiúk és Alex bulizni. Ilyenkor általában én csinálom a kaját, ők hozzák a piát.
Sosem tudtunk megegyezni olyan normális kajában amit mindenki szeret, ezért normális kaja helyett pizzát szütöttem. Kellene a segítség, mert meg valami sütit is akarok csinálni. Felhívtam Nasht.
-Sziaa Bec.
-Helló. Figyi, valamelyikőtök nem tudna átjönni segíteni?
-Még is mibe??
-Főzés, te idióta!
-Ugye tudod, hogy egyikönk sem tud főzni?
-Tudom, de attól még segíthettek! Csak gyere vagy küldd ide valamelyik fiút!
-Éretettem főnök.
Bontottam a vonalat és főztem tovább. Beraktam a kedvenc lejátszó listám, éppen az Ocean Drive szolt. Ez a kedvencem! Elkezdtem közben táncolni. Mivel maxon volt a hangeő a hi-fin ezért nem hallottam semmit. Így a jó.
-Don't say a word while we danced with the devil
You brought the fire to a world so cold
We're out of time on the highway to never
Hold on (hold on), hold on (hold on)

Éppen fordultam meg és rögtön szívrohamot is kaptam. Cameron ott támaszkodott a konyha egyik falánál amikor megfordultam. A szívroham kerülgetett.
-Te mi a faszt csinálsz itt?!?
-Ömm, állok és nézem ahogy táncolsz?!
-Egyáltalán hogy jutottál be?!- Egy hét alatt többet veszekedtem Cammel, mint bárki mással egy élet alatt. Kezdtem jobban megismerni és voltak olyan pillanatok amikor nagyon aranyo volt, de volt olyan is ahol legszívesebben arcon vágtam volna a legjözelebbi tárggyal ami a kezembe kerül.
-Kopogtam, de nem nyitottál ajtót, így beengedtem magam.
-De mi? Hogy? Hisz az ajtó zárva volt..
-Kökulcs
-Rohadt Nash... Máshol fogom tartani...
-Ott is megtalálom, hidd el.
-Inkább segíts. Hisz ezért jöttél, nem?
-Talán.- Grimaszoltam egyet mire folytatta.- Na és mihez kell a mester szakácsi képességem?
-Vicces. A pizza feltétjét megcsinálod?- Amikor bólintott folytattam.- Oda van minden kirakva. Én addig megcsinálom a muffint.
-Oooké.
Cameron egy szó nélkül megcsinálta amit kértem.
Felmentem a telefonomért és mire visszaértem Camen már nem volt pólo. Megráztam a fejem majd folytattam a sütést. A hi-fiben megszólalt az Into You Ariana Grandetől. Elkezdtem énekelni mit sem törődve, hogy Cameron mit gondolna hangomról. Elkezdtem rázni a csípőmet mire két hatalmas kezet éreztem a derekamon. Hirtelen felugrottam és megfordultam Cam karjaiban. Mivel vagy 20 centivel magasabb volt ezért a mellkasába ütköztem.
-Na mi van hercegnő? Megijedtél?
Felnéztem rá és elvesztem azokban a szemekben. Ő is belenézett az enyémbe. Az egyik újját az állam alá rakta hogy nehogy esélyem legyen megszakítani a szemkontaktust.  Hirtelen fekapott és a pultra ültetett. Így nagyjából egy magasságban voltunk.
-Na most mi lesz hercegnő? Nincs menekvés.
Innen tényleg nem volt. Picit oldalra fordítottam a fejem és megláttam magam mellett a nyers muffin tésztát. Vissza néztem a szemébe és próbáltam észrevétlenül belenyúlni a tálba.
-Azt mondod?- Elővettem a csávítós hangom.
-Azt.
Hirtelen mozdultam és az egész arcát bekentem muffin tésztával.
-Ez nem volt szép. Elkezdtem nevetni. Nagyon viccesen nézett ki. Ő is elkezdett nevetni.- Tényleg? Így állunk? Jó akkor most te jössz!
-Ne kérlek, Cam!- kiszabadultam, leigrottam a pultról és elkezdtem futni a nappali felé. Nem voltam elég gyors ezért utolért. Elkezdtett csikizni mire a földre kerültem. Én alatta, ő felettem volt.
Két kezét a fejem mellett támasztotta és az egész súlyával rám nehezedett.
-Kérlek, Cam nem bírlak el! Nagyon nehéz vagy.
-Hercegnő, csak nem szépen kértél? Mi történt?
-Cam!
Az ajkaink között 1 centi sem volt. Megközelebb hajolt és a hangjából visszavett, szinte suttogott.
-És most mi lesz?- Ahogy ezeket a szavakat mondta, az akjaimat súrolta.
Hirtelen a bejárati ajtó nyilt és csukódott. Nash jelent meg.