Darkness ~Cameron Dallas ff. HUN~

2

Nem gondoltam volna, hogy Cameron ennyire helyes. Ez egy kellemes csalódás volt. Az viszont kevésbé volt jó, hogy nagyképű volt. Ő az a tipikus "felvágok avval amim van". Nem gondolom, hogy jóba leszünk.. Sőt biztos, hogy nem. Elindultam Ethanhez, hogy megöleljem. Igazából, nem tudom, hogy hányadán "állunk" Ethannel.. Igen mi kavarunk/kavartunk. Nem nagyon jött össze, de nagyon szeretem, mint BARÁT. Mindig is tudtam, hogy ő többet érez. 

-Sziasztok!- Köszöntem hatalmas mosollyal az arcomon, mert hiányzott a két iker hülye feje. 

-Szia, törpe!- Vont Ethan az ölelésébe. Utána Grayson következett. 

-TUDOD, hogy nem szeretem, ha így hívsz!

-Tudom.- Megvillantotta a perverz mosolyát. Szinte mindenhez ezt a mosolyt "használta". 

-Hé, Bec, lassan menjünk!- Szolt oda Nash.

-Na-na, csak nem randi?- Cukkolt minket Gilinsky.

-TE is tudod, hogy hova megyünk!

-Nem, elfelejtettem kérlek meséld el!- Inkább kézen fogtam Nasht és elindultunk. Tegnap előtt Nash eltörte nálunk az asztalt és annyira bűntudata van, hogy most az időmet asztal vásárlásra kell pazarolnom. Igen, egy kicsit eldurvult a kis "összejövetelünk". 

-Alex, jössz ma?

-Ömm, nem hiszem, talán ma Jacknél alszok.- Emlékszem amikor próbálták beadagolni, hogy ő és Gilinsky együtt vannak. Hát igen elég vicces volt.

-Cicám, azért előtte nekem is szólhatnál!

-Talán akkor elküldöd a kurvádat nehogy meglássam?- Fordult Jack felé. Jack közelebb lépett átkarolta a derekát és "próbált" halkan a fülébe suttogni, természetesen úgy, hogy mi is halljuk.

-Cicám, tudod, hogy az egyetlen aki ott van vagy lesz az te leszel- Ez után Gilinsky megcsókolta Alexet. Nem szeretem a nyáladzást, de ők azért aranyosak voltak. - Hé Cam, nem tudlak haza vinni, mert kell tennem egy kis kitérőt. Valaki hazadobná?

-Mi elvisszük, ha eljön asztalt vásárolni. Egyedül úgysem bírnám el.- Szúrós szemmel néztem Nashre. Majd megtudnám folytani. Ő csak vigyorgott mint a tejbe tök.

-Felőlem, de a kiskorú utazik hátuk.

-Kikérem magamnak seggfej, hogy én 18 múltam!

-Melyik univerzumban? Max 15 lehetsz..- Közelebb sétált hozzám és én meg lendületből lepofoztam volna, ha nem fogja meg a csuklóm. Közel hajolt, hogy csak én halljam.- Vigyázz kislány, hogy mit csinálsz, mert én is vissza tudnám adni és hidd el nem érdekel, hogy lány vagy!

Már vérvörös volt a felem amikor eltávolodott tőlem. Ez a paraszt még velem erőszakoskodik?! Mi a fasz?
Szokás szerint mindenki minket nézett amikor megláttam Nash tekintetét csak megráztam a fejemet.

Miután beszálltunk a kocsiba akkor éreztem, hogy bele nyílal a fájdalom a csuklómba. Lenéztem és szabályosan ki lehetett venni azt a részt amit Cameron megszorított. Rohadtul fájt. Gyűlöltem őt. Nem voltak rá szavak amit éreztem. Utáltam veszteni bármiben is. Sosem lehettem a második, mert abba beleőrültem. Különös, hogy azt meg utáltam ahogy mindenki odajön és megveregeti a vállam, hogy "szép volt" vagy valami ilyesmi.

Az asztalt gyorsan megvettük és Nash felajánlotta, hogy össze is rakja, én ellenkeztem amire ő meg kérdezi, hogy miért is.

-Azért, mert TE pocsékul barkácsolsz, szerelsz. Előbb összetörnéd az asztalt mielőtt sikerülne még csak kibontani is! Majd én megoldom!