Darkness ~Cameron Dallas ff. HUN~

6.

Három hét múlva

Megkezdődött a suli és már most utáltam. Az elmúlt pár hétben alig csináltam valamit.
Anyáék időközben hazaértek, de voltak vagy három napot és megint elmentek. Az év szülei.
Mivel most lettem végzős ezért sokat kell törödnöm a tanulással. Elég vicces, mert sosem voltam rossz tanuló, csak rossz gyerek vagyok. A kettő nem ugyanaz. Az egész gimi oda meg vissza van attól, hogy Cameron Dallas Los Angelesbe költözött. Apropó Cameron.. Vele az elmúlt hetekben nem is nagyon beszéltem. Mindig csak a vita jött ki. A többiek mondták, hogy "húú, de összeilletek" meg ilyenek de én csak legyintettem.
Alexxel sétálunk a folyosón amikor a foci csapat kapitánya (Ethan) megállít. Igen Ethan és Grayson bukott.. Magcon turné miatt nem teljesítették a vizsgáikat, így újra kell nekik járni ezt az évet.
-Becca, beszélhetnénk?
-Alex megvársz a terembe?
-Persze.
A folyosó nagyjából kiürült. Odamentem az egyik szekrénysorhoz és nekidöltem. Ethan közvetlen előttem állt.
-Figyelj, tudom, hogy az elmult időben nem sokat tudtunk beszélni, de szeretném tisztázni, hogy mi van köztünk.
-Ethan.. El se kezd!- Emeltem fel a kezemet, mert láttam, hogy közbe akar vágni.- Szerintem, ami köztünk volt az egy félreértés volt. Én rád úgy tekintek mint a bátyámra. Nem tudok másképpen tekinteni, se rád se a többiekre.
-Na és Cam?
-Mi van vele?
-Láthatóan van valami köztetek.
-Láthatóan köztunk csak levegő és távolság van. Semmi több.
-Figyelj, én amikor először megláttalak akkor tényleg úgy éreztem, hogy ebből lesz valami.. De aztán rájöttem, hogy tényleg hanyagolnunk kellene... Örülök, hogy te is így látod. Meg tudod, hogy milyen vagyok. Nem tudok megmaradni egy lánynál...
-Ismerlek, nyugi.
-Délután a pályán?
-Ahh nem megy. Tanulni kell. Holnap TZ töriből és mit ne mondjak... Nem az erősségem.
-Akkor majd máskor. Na léptem Törpe! Vár a fizika rejtelmei..
-Jó szorakozást.- megöleltem ő meg ey puszit adott a fejem búbjára és elindult a másik irányba.
Bementem a terembe és a tanár éppen egy fiú mellett állt és mutatta be a többieknek. Leültem a szokásos helyemre és akkor láttam meg, hogy ki volt az a fiú. De hogy?! Miért?? Ő nem tavaly érettségizett?!
-Gyerekek, ő itt Cameron!- A lányok többsége csorgatta a nyálát utána de engem hidegen hagyott. Kinéztem az ablakon és élveztem ahogy a fákat fújja a szél. A tanár beszéde zökkentett ki, legalább is az, hogy a nevemet hallottam.- Miss Davies mellett van egy szabad hely! Mostantól ott fog ülni!
-De tanárnő, ez Alex helye!
-És Miss Foster hol van?
-Ömm nem tudom, az előbb még itt volt.. Biztos csak kiment a mosdóba!
-Miss Foster talál magának másik helyet! Na Mr.Dallas kérem foglaljon helyet Miss. Davies mellett!
Ahogy Cam átjött a padsorok mellett mindenki őt nézte. Még a fiúk is. Miért?! Ő is csak egy hülye diák a többi között.
-Hercegnő, nem is tudtam, hogy mindennap boldogíthatlak még a suliban is!
-Kapd be faszfej!
-Aucs. Mivel érdemeltem ki?
-Egyáltalán hogy kerülsz ide?
-Tudod, az volt, hogy megbuktam az érettségin és a szeptemberiről a jelentkezést lekéstem úgyhogy kénytelen vagyok bejárni. Mit lehet tenni.
Amúgy nem tudom, hogy miért vagyok vele ilyen csak maga az, hogy akkora arca van mint az óceán fenekének az nekem sok.. Próbáltam kedves lenni.. Na jó.. Mindenki tudja, hogy ez hazugság. Senkit nem engedek magamhoz "szerelmileg" közel. Barátságilag sem nagyon. A fiúkkal elvagyok meg minden de aki tényleg közel áll hozzám az Nash, Ethan és Alex. Mindenki csak megbánt. Ezért jobb távol maradni az ilyenektől. A vitákat sosem szóval rendeztem le hanem az öklömmel.
-Min gondolkozol cica?- Zökkentett ki Cameron a gondolkodásból.
-Talán a történelmen?
-Igen? Akkor miről is van szó? Szerinted amikor a Japánok megtámadták a Csendes-óceáni támaszpontukat hány százalék esélyünk volt vissza szerezni?
-Az első vh-ban?
-Látod? Nem is a törin agyalsz. Ez a "művelet" a második világháborúban volt. Emiatt vált világháborúvá a háború. Mielőtt megtámadták volna Pearl Harbartot addig csak Európát érintette a háború.
-Ömm te mióta vagy ilyen jó töriből?
-Nem tudom, sokat néztem a National Discoveryt. Tudod, apám imádta nézni a második világháborút és mindig választ keresett ezekben a kérdéseire.
-Hűha, most megleptél.
-Neked mi az erősséged?
-Mármint tantárgy?
-Aha.
-Irodalom és matek, miért?
-Egyezzünk meg valamiben. Te segítesz nekem a matekban én segítek a töriben. Jó?
-Ömm, oké?
-Jó, fél 5- kor nálatok?
-Mármint ma?
-Igen.
-Végül is úgy is tanulni akartam.
-Akkor fél öt.- Valamiért nagyon izgatott lettem. A nap nagyon lassan telt. Biosz volt a legrosszabb amikor békát kellett boncolnom és mivel Ethan volt a párom és ő szeret ilyen szarságokkal játszani élvezetesen boncolta fel szerencsételn állatot. Majdnem oda hánytam. Gusztustalan. Egyáltalán mi értelme?!
Amikor végre kiszabadultam az iskolából beraktam a fülest és a Where the Devil don't go- Elle King-től kezdett el üvölteni a fülemben. A suli kb 15 perc sétára van a háztól. Deszkával 7-8 perc. Nem is értem, hogy miért nem avval jöttem.. Már az utcánkban voltam amikor felcsendült az egyik kedvenc számom. Mivel tudtam, hogy a szomszédok dolgoznak nyugodtan eljátszhattam az őrültet.
-You're never gonna get it
I'm a hazard to myself
I'll break it to you easy
This is hell, this is hell
You're looking and whispering
You think I'm someone else
This is hell, yes.
Literal hell.
Énekeltem hangosan. Imádtam, hogy ennyire igaz lehet egy szám. Leginkáb. Az a legjobb, hogy rám is illik. Belépbe a házba az üresség mellbe vágott. Igaz, már hozzászokhattam volna, de akkor is.
-Anya! Apa megjöttem!.... Ja hogy ti azt sem tudjátok, hogy van egy lányotok? Az más.