You and Me [Harry Styles Fanfiction]

Nine

Úton Írországba

Hatan sétáltunk egymás mellett. Louis, Liam, Niall, Nicol, én és Harry.
-Daniel hol aludt tegnap?-kérdeztem Harrytől.
-A barátnőjénél. De egyébként se szokott velünk maradni, mindig egy szállodában alszik.
-Értem. De ma délelőtt már el kell indulnunk Dublinba, nem?
-De igen. Mert durván nyolc és fél óra az út. Megreggelizünk, és indulunk. Daniel tízre jön a buszhoz.
-Izgulsz egy kicsit?-kérdeztem.
-Csak egy kicsit, már megszoktam nagyjából, de azért egy kicsit igen.
-Ez érthető.
-Ha választhattok, akkor a VIP szektor, vagy a színpad széle? Hol lennétek szívesen a koncert alatt.
-Én a színpad szélén, de Nicolt is kérdezd meg.
Harry Nicolhoz fordult, és őt is megkérdezte. Ő a szektort választotta.
-Nem gond, hogy két felé leszünk?
-Nem, dehogy. Elintézzük.
-Szupi!
-Vicky, őszintén jó itt velünk?
-Milyen kérdés ez? Remek! Legszívesebben veletek mennék minden fellépésre.
-Hát az jó lenne. Jó társaság vagytok!-mondta, de közben oda is értünk a palacsintázóhoz. Bementünk, Harry rólam, Niall pedig Nicolról segítette le a kabátot. Egy hatos asztalhoz ültünk le. Abban a felállásban, mint amikor sétáltunk.
Kijött egy pincérlány és felvette a rendelést. Nicol, és Liam karamellásat, Niall gyümölcsöset, Harry, Louis és én pedig nutellásat kértünk. Kihozták a palacsintáinkat, majd mindenki mindenkivel beszélgetni kezdett.

Háromnegyed kilenckor Niall az órájára nézett, és szólt, hogy menni kéne.

Liam gyorsan fizetett, majd futni kezdtünk a busz felé. Még Daniel előtt megérkeztünk. De öt perc sem telt el ő is befutott. Pontban tízkor elindultunk Írország felé.
-Holyheadnél kompra szállunk, és utána már csak három és egy negyed óra lesz hátra. Holyheadig pedig öt és egy negyed óra lesz az út.-mondta Daniel, aki a GPS segítségével megtervezte az útvonalat.
-Oké! Jó tudni.-mondta Liam.

Elindultunk. Az elején olvastam a legújabb szerzeményemet, majd másfél óra múlva meguntam. A srácok néztek valamit a tv-ben. Nicol pedig szintén olvasott. Bementem a szobánkba, és kinéztem az ablakon. A táj gyorsan haladt el mellettünk. Felkaptam a laptopom, és visszamentem. Leültem az egyik kanapéra, és blogolni kezdtem. Négy új bejegyzést is fel tudtam tenni. Mindez összesen két órámba került. Harry ült le mellém.

-Blogoltál?-kérdezte.
-Igen, négy új részt írtam.
-Elolvashatom?-kérdezte, közben a hajába túrt.
-Persze!-mondtam.
Elvette az ölemből a gépet, és magához vette. Megkerestem neki a prológust. Ő pedig olvasni kezdett. Néha mondott valami véleményt, de összességében tetszett neki. Közben a többiek videojátékozni kezdtek.
Egy óra lehetett hátra a kompig tartó útból, Harry pedig befejezte az olvasást. A srácok és Nicol hangosan adták egymásnak az instrukciókat.
-Gyere, menjünk be a szobámba, hogy tudjunk beszélgetni.
Beléptünk a szobájába. A falak tört fehér színűek voltak, és ahogy nálunk is sötétbarna parketta volt. Fiú létére egész szép rend volt nála.
-Gyere ülj le!-mondta, és ő is leült az ágyára.
Törökülésben mellé ültem.
-Tetszett a blogod, majd átküldöd a linket?
-Ha szeretnéd, persze. Tényleg bocsi, hogy a válladon aludtam.-mondtam.
-Semmi baj, még jó is volt.-mondta, de a mondat második felét elharapta.
-Nicol mondta hogy énekeltél. Mi volt az?
-A Strongot.
-Az is jó kis dal.
-Hát, azért is hívtalak be, mert kíváncsi vagyok a véleményedre. Nekiálltam egy új dalnak, de még vázlatos az egész. Megnéznéd? Kíváncsi vagyok a véleményedre.
-Szívesen!-mondtam.
Harry felkelt, matatott egy kicsit az asztalán, majd egy füzettel a kezében újra mellém ült. Átfutottam a szöveget.
-Őszintén? Pokoli jó.
-Köszi.-mondta és zavarában felnevetett. -A dallama már megvan.
-Mutasd meg!-kértem.
Felvette a gitárját, és eljátszotta a dalt.
-Jó, de itt talán jobb lenne kicsit magasabb hangon.-mondtam.
Elkértem a gitárját, és megmutattam, hogy hogyan gondoltam.
-Így tényleg jobban hangzik. De nem is tudtam, hogy tudsz gitározni!
-Szeretek meglepetéseket tartogatni!-mondtam, és kihívóan néztem a szemébe.
Pár percig csendben ültünk, felváltva kapkodtuk el a tekintetünk egymásról. Kétségtelen, teljesen belezúgtam.
-Tök vicces volt, amikor először felhívtalak. Arra tippeltem, hogy majd a menedzseretek veszi fel, erre pedig a kedvenc tagom szól bele a telefonba. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam.
-Hát azt elhiszem!-mondta, majd megbökte a vállam.
-Te pedig gondolom örültél, hogy egy rajongótokkal beszélhetsz.-mondtam ironikusan.
-Kétségtelenül. De mivel Louival akkor volt egy szóváltásom, ezért kicsit fel is dobtad a napom.-mondta, én pedig elpirultam.
-Hát örülök neki.
Szerencsénk volt pont elértük a következő kompot. Daniel felhajtott rá. Én pedig tíz perc után nem bírtam tovább, tudtam, hogy irtó hideg lesz, kimentem.
Odaszóltam Harrynek, hogy mindjárt jövök. Felkaptam a kabátom és a csizmám, és kiléptem a komp fedélzetére. Arcomat megcsapta a hideg szél, és....havazott! Hópihe vadászatra indultam. Aztán hallottam, hogy valaki kijött utánam. Természetesen Harry volt az.
Hallottam ahogy felnevet, majd mögém lép, és átkarolta a derekam! Azt hittem, hogy ott menten elájulok.
-Régen láttam havat.-jelentettem ki.
-Én is. De a srácok közül csak én szeretem a telet, a havat, a hideget.
Megborzongtam, ő pedig szorosabban ölelt át.
-Én szeretem.
Még fél óráig kint voltunk, de aztán Harry mondta, hogy menjünk be, mert megfázok. Állítása szerint, ő nem fázott. Visszamentünk a szobájába.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy elindultunk. Szuper, már nincs is sok hátra!
-A többieket nem zavarja, hogy mostanában többet vagy velem?-kérdeztem.
-Nem annyira. Meg kibírják. Egyszer úgy megnéznélek göndör hajjal.-mondta, és az ujja köré tekerte az egyik tincsemet.
-Adj tíz percet!-mondtam, és felpattantam.
Harry felnevetett, és hanyatt feküdt az ágyán.
A szobámba előkerestem a hajsütővasat, és bedugtam a konnektorba. Megvártam amíg felmelegszik, addig pedig kifésültem a hajam, majd az egészet begöndörítettem. Elraktam a göndörítőt, majd beosontam Harry szobájába. Azt akartam, hogy ő lásson meg így először, de a többiek annyira belemerültek a játékba, hogy nem vettek észre.
Harry felült az ágyon, és alaposan végigmért.
-Többet kellene így viselned a hajad, jól áll.-mondta, én pedig totál zavarba jöttem.
Kimentünk a konyhába vizet inni. Én mentem elöl.
-Szia Harry1 és 2.-köszönt Louis.
Szembefordultunk egymással Harryvel.
-Egyforma hosszú a hajunk.-jelentette ki.
-Igen, a göndörítéstől kicsit rövidebb lett a hajam.-mondtam.
-A szemünk színe is hasonló!-szólt Harry.
-Aha, és rajtad is farmering van!-mondtam és felnevettem.
-Csináljunk már így egy képet!-vetette fel Harry.
-Oké!-egyeztem bele.
A zsebéből elővette a telóját, majd csináltunk egy képet, ahol egymást nézzük, és egy olyat ahol a kamerába nézünk, és majdnem összeér az arcunk.