You and Me [Harry Styles Fanfiction]

Nineteen

Média

  Amikor megérkeztünk a szállodához, még mindig sokkos állapotban voltam. Harry kiszállt az autóból, majd kinyitotta nekem az ajtót.
-A parkolóból majd elviszi Daniel az autót, most fent van a srácokkal a szállodában.-magyarázta Harry, hogy elterelje a figyelmem. -Gyere, menjünk fel.-mondta, és megfogta a kezem.
Nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Harry Styles a híres énekes, csak úgy megfogja a kezem, megölel az utcán, az ágyamban alszik, figyeli minden mozdulatom. Nem, nem ez nem lehetséges, csak beképzelem ezt magamnak. Egyszerűen csak kedves velem, mint minden rajongójukkal. Nem szabad hagynom, hogy többet képzeljek a helyzetről, mert a végén úgy is beégnék akkor.
Csendben mentünk fel a lakosztályunkba. Amikor beléptünk az ajtón ez a kép fogadott: Zayn és Nicol nevetve beszélgetnek szorosan egymás mellett az egyik kanapén, Niallt majd megüti a guta, de azért próbál ugyanúgy viselkedni. Liam a TV-n kapcsolgatja a csatornákat, Louis pedig Daniellel beszélgetett.
-Hála az égnek, hogy itt vagy!-pattant fel Louis, és megölelt.
Louis az elején kicsit flegmának tűnt, de amint jobban megismertem, kiderült, hogy egy csupa szív-lélek. Mindig ott van, ha kell valakinek a segítség, és Harry mellett ő a másik fő szervező, és persze ő főzi a legfinomabb kávét.
A többiek is abba hagyták azt amit csináltak, és kérték, hogy meséljem el, hogy mi is történt. Persze az ajándék vásárlós részt kihagytam Nicol miatt.
Miután mindent elmondtam, bementem a szobámba, és elterültem az ágyon. Jó volt egy kicsit egyedül lenni. Kisvártatva kopogtak az ajtón. Már megszokásból válaszoltam:
-Gyere, Harry.
Nem tévedtem, Harry jött be a szobámba, és ült le mellém.
-Jól vagy?
-Aha.
-Nem vagy éhes, ettél valamit?
-Nem ettem semmit.
-Akkor gyere! Eszünk egyet a szálloda éttermében!
-Rendben. Köszönök mindent.
-Ez csak természetes.-mondta, és a hajába túrt.
Harry hozzám lépett és megfogta a kezem.
-Gyere ide!-suttogta, és magához húzott.
Nem érdekelt, hogy három perc múlva már illett volna kibontakoznom az öleléséből, egyszerűen jól esett, hogy a karjaiban lehetek.
-Vicky, én szívesen ölelgetlek még, de össze fogsz esni az éhségtől.-mondta csendesen.
Kiléptünk a lakosztályunkból, a többiek pedig fel sem kapták már a fejüket, megszokták, hogy sok időt töltünk együtt Harryvel. Lementünk a földszintre, ahol az étterem is volt. Bementünk, és leültünk egy két személyes asztalhoz. Hamarosan megérkezett hozzánk egy pincér, és letett elénk egy-egy étlapot.
-Szóljanak ha sikerült választaniuk.-mondta tökéletes angol kiejtéssel.
Hála az égnek, az étlap egyik fele szintén angol nyelvű volt. Harryvel mindketten az étlapot bújtuk. Majd amikor mindketten választottunk, Harry leintette a pincért.
-Sikerült választaniuk?
-Igen, köszönjük.-mondta Harry.
-Én spagettit szeretnék kérni.-mondtam.
-Én pedig sült csirkét chilis krokettel.
-Máris hozom.-mondta a pincér, és sietve távozott asztalunktól.
Tíz percen belül kihozták a rendelésünket, és nekiláttunk enni. Egy darabig nem is beszélgettünk, csak élveztük az étel ízét. Harry rendelt nekünk narancs levet is. Miután elfogyasztottuk a vacsit, még maradtunk, és tovább beszélgettünk.
-Ha este Louis megint horkolna, akkor számíts majd rám oké?
-Persze, jöhetsz majd.
Majd hirtelen megszólalt Harry telefonja.  

  -Szia Rob!
...
-Nem, nem láttam.
...
-Persze, majd figyelek. De ugye nem kezdik ki őt?
...
-Hála az égnek. Köszi Robert.
...
Majd letette.
-Mi történt?
-Amikor mondtam, hogy láttam egy paparazzit délután, nos most az összes hír portál azzal van tele, hogy megöleltelek az utcán.
Hirtelen egy feszültség löket árasztott el. Kétségbe voltam esve.
-És, és ez téged zavar?-kérdeztem akadozva.
-Miért zavarna?
-Hát mert híresség vagy.-mondtam és felrohantam a szobámba.