SOLDIER [Antoine Griezmann]

3.

Nem tudom hány óra lehetett, hirtelen azzal sem voltam tisztában hogy hol vagyok, roppant erős  hangzavarra ébredtem fel. Szem dörzsölve forgolódtam egyet, de az ordítozás csak nem maradt abba. Szóval nem álmodom.

-Szedd már össze magad fiam!-jól ismertem ezt a hangot, tisztában voltam ki is a tulajdonosa. Úgy látszik Mrs. Griezmann eddig bírta. A tegnapi veszekedést még sikerült elkerülnie, de mostanra besokallt. Megértem.
Elvégre Antoine tényleg kifordult magából. Nem ismertem olyan jól, viszont annyit tudtam róla hogy tipikus fiatal srác volt, aki a bulikból és a csajokból élt. Emellett hűségesen dolgozott a barátjával: most pedig? Szöges ellentéte az eredeti énjének.

-Ennyit tudsz. Dirigálni!-lassan sétáltam a konyha felé, ahonnan tisztán ráláthattam a nappalira.
A fiú arca ugyanolyan megviselt volt, pusztán hangjában lehetett érezni a dühöt. Tekintetén színtiszta fájdalom virított.
És anyja? Könnybe lábadt szemekkel, remegő kezekkel frusztráltan próbálta állni a sarat.

-Megkértelek rá, nem egyszer hogy tanulj meg viselkedni. Tudom hogy nem könnyű

-Szart nem tudsz!-arca merő gúnyba fordult mikor Adana-hoz vágta nyers szavait.
Amint szembetalálkoztam vele, ijedtemben hátrahőköltem. Féltem, pontosabban tartottam tőle. Érzelmileg labilis, ki tudja mikor rohan neked, és olyat levág hogy felnyalod a padlót. Most lehet azzal jönni hogy túlkapom, és sokat gondolok bele, de sosem lehet tudni.
Kocsikulcsát szorosan markába nyomva indult az ajtóhoz.-Ő miért van itt? Van elég bajunk...-és a végszó volt az, ami egyenesen (ismét) szíven vágott. Arra már rájöttem, hogy a vita tárgya én lehetek, gondolom Adana megdorgálta viselkedése miatt:  szóval jogosan érezhetek bűntudatot.

Fekete hajába túrva kapott levegő után száján keresztül. A benntartott oxigén, jóleső sóhajként távozott tüdejéből. Mintha megkönnyebbült volna hogy nincs a közelben fia.

-Jó reggelt.-érezni lehetett hangján hogy megtört benne valami. Miket beszélek.. Mégis milyen lehet egy anyának végignézni a fia szenvedését? Anélkül, hogy segíteni tudna!?
Hangulatomnak már kora reggel lőttek. Igaza lehet Antoine-nak. Csak púp vagyok a hátukon.

Adana felé fordultam, fel akartam nyögni valamit, de egy szó nem jött ki számon. Ellenben fejemben egymás után sorakoztak a mondatok, viszont egyik sem volt helyt álló.
Ha bocsánatot kérek, azt lehet leszűrni hogy megsértett a fia, ami később újabb vitát szül majd köztük. Ha rákérdezek hogy zavarok e, az is ugyanoda vezet majd, mivel naiv módon elhittem szavait. Adana azt akarja hogy jól érezzem magam, teljes erejével azon van hogy visszafogja fiát, és magát.
Jobbnak láttam ha hallgatok, nem szeretném hogy miattam újabb ellentét alakuljon ki. Inkább magamba majd helyre rakom a dolgokat.

-Ne is.. -szólt utánam, mielőtt eltűntem volna a rövidke folyosón.-Ne is figyelj rá!-hadonászott kezével. Bólogatva, halvány mosoly kíséretében válaszoltam felszólítására.

***

Stephanie hirtelen jött ötlettől vezérelve, megkért hogy segítsek kint a kertben. Állítólag rajta segít a virágültetés és a gyomlálás levezeti a feszültséget, kicsit egyedül lehet, kikapcsolódhat.

-Elég gyakran jársz ide.-a terep tökéletesen rendbe volt téve. A legapróbb gazokat húzgáltam kifelé, míg Steph nevetve ültette el a palántákat.

-Sok a stressz.-mosolya törhetetlen volt, végre jókedve van.-A ház tele van haraggal, meg utálattal.-rosszallóan rázta meg fejét, szavai után.

-Utálattal?

-Antoine.-bólintott.-Gyűlöl minket.

-Szerintem nem.

-Elég egyértelmű jeleit adja.-képes volt újat mondani barátnőm, habár meg kell jegyeznem: nem volt igaza. Csöppet sem.

-Csak szomorú.-hangomat komolyra formáltam, hiszen úgy is gondoltam.-Valamit elnyom magában.

-Itt mindenki elnyom magában mindent Trinity.-ekkor erőteljesen a földbe vágta az aprócska palántát.
Zavartan beharaptam felső ajkam, egy pillanatra elfelejtkeztem arról hogy itt nem csak Antoine szenved: hanem az egész család.

-Nem akarsz beszélni róla?-kérdésemre nem reagált, állkapcsát feszegetve folytatta munkáját.-Ilyenkor mi van?

-Mikor összevesznek? Anya sír egyet, Antoine pedig elmegy a közeli kocsmába. Szóval este ne lepődj meg ha csörömpölést hallasz. Csak az alkoholista bátyám lesz az.-műmosolya mögé láttam: szíve szakadt meg. Nehezére esett erről beszélni...hogy idáig jutottak.