Gyerekes $Mashton$(Befejezett)

#21. Hangüzi

8.nap-Egy dal ami folyton beragad a fejedbe
MAX-Gibberish

Nos gyerekek elertunk oda hogy Ashton szemszogebol legyen egy darabig a sztory.

*Ashton Irwin*

Hazajöttem mert igértem anyának és a tesóimnak ,hogy hazajövök. De holnap megyek haza. Most vacsorázunk de egyszerűen lélekbe valahol kumiki földön vagyok. Csak tetstben vagyok itt. Ezt anya észre is vettem mert a végén csak addig szólingatott még észre vettem ,hogy nem Mikey van a lábam között és nem épp arra készül ,hogy bennem legyen. Pedig milyen jó is lenne már végre! Megráztam a fejem majd anyára emeltem a tekintetem.

-Ashton. Drágám...csak nem tán szerelmes vagy?-érdeklődött anya.

-Nem!-vágtam rá egyből mert...nem vagyok szerelmes. Mikey szemébe igaz ,hogy nem egyszer vesztem el, nem egyszer csókoltam őt furán és nem egyszer "buktattam le magam".

-Jólvan, tegyük fel ,hogy elhittük.-kuncog a drágalátos hugom. Szúrosan nézek rá. Harry inkább fogta magát és a tányért a mosogatóba rakva felrohat a szobájába. Remek. Egyedül maradtam a nőstényekkel.

-Nem tudsz jól hazudni.-mosolygott rám anya selytelmesen.

-Tényleg nincs senki.-miért nem hisznek nekem? Tényleg nem vagyok szerelmes. Ám ekkor a zsebembe megrezzen a telóm.

Egy hangüzit kaptam Pinkytől. Én naív elfelejtettem ,hogy elég hangosra van véve a hangerő de már mindegy.

"ASHTON SEGITS RAJTAM!!!NEM TUDOK ALUDNI MERT EZEK HUNCOTKODNAK! CAKE AKCIO VAN A SZOMSZÉD SZOBÁBA!-El kellet tartanom magamtól a telót mert hangos volt és az,hogy Mikey ordibálti mint a fába szorult féreg, csak méghangosabb. Megnyomtam a hangrögzítőt én is el kezdtem beszélni.
Anya meg Lauren inkább követték Harry példáját és kimentek a konyhából. De arcukon ott volt a lepetség és a döbbenten. Nos nem csak ők lepődtek meg döbbentek le.

"Mi a f...Cake?!?"

"Igen Ashy! CAKE! Cake az nagyon is igaz, haver!"

"Amugy az ordibálásod ,hallotta anya is meg Lauren is"-kuncogtam még hozzá.

"Jóvan', nem baj"

"Hát eléggé ledöbbentek ,hogy ordibálod ,hogy "Cake akcio a szomszéd szobába""

"azt meghiszem tesám!"-és a végén még nevett is egyet.-"Holnap mikor jössz?"

"Szerintem délután ott leszek"-haraptam be alsóajkam ahogy befejeztem a mondatot. Olyan furcsa érzések kerített hírtelem hatalmuk alá amit semmivel se tudok magyarázni.

"Alig várom. Legalább nem kell? egyedül lennem miközben ezek elkezdik a szerelmi drámájukat."

"MIKEY ÉN NEM BÍROM!!"-Röhögtem még ezt a négy szót kimondtam.

"Most miért?"-komolyan a hangja olyan volt mint egy kisfiúé akit vérig sértettek mert azt mondták neki ,hogy kicsi a "kukija".

"Na jó Pinky most itthagylak mert Laurennel megnézzük...hát valami nyálas szart, de ígértem neki, hogy megnézem vele. Szija Cliffo!"-ez volt az utolsó de ő még küldött egy rövidebbet.

"Hellaaaa baby! Holnap talizuuuunk! Aztán nekem nehogy megcsalj!"

Beharaptam alsóajkam de ugyan akkot vigyorogtam is mint a tejbetök. Nem tudom okát de ahogy ezt mondja...valamiért bizsereg a gyomrom ,mintha csak pillangók csapdosnának benne. A kajám teljesen kihült de nem érdekekt. Lefedtem majd beraktam a hűtőbe ,hogy majd megeszem később. Most tulságosan lefogalalt ez a különös boldogsám ami eluralta testem minden kis porcikáját. Vigyorogva huppantam be Lau mellé. Éreztem ,hogy furcsálva bámul de nem tudom figyelni bámulására mert gondolatba megint valahol máshol jártam. Valahol Mikey és az ágy közé préselve miközben szenvedélyesen smárolunk...és...