Gyerekes $Mashton$(Befejezett)

#24. "Az első olyan..."

Csak sétáltunk hangtalanul egymás mellett. Mikey tudom ,hogy valami huncutságon töri a fejét mert akkor mosolyog ilyen sunyi. Én csak nézem az eget ahogy a lemenő nap milyen színesre festi az ég kékjét. A víz most nem nagyon háborog. Egy sziklásabb helyhez értünk ahol le is ültünk. Meglepődtem mikor Mikey tök közel leült hozzám.

-Amugy mi újság, tesám?-fordult felém egy halvány mosolyal. Én is elmosolyodtam és csak megbámultam. Arcán most ott volt egy halovány kis borosta. Szemei élénken csillogtak a nap lemenő sugaraiban és haja aranyosan kandikált ki a sapka alol. Ha nem lenne a borosta tiszta kisfiús lenne. És azok az ajkak ,folyton arra csábítanak, hogy megcsókoljam.
-Hahó föld hívja Ashtont. Minden oké tess?-lengette meg előttem tenyerét.

-Ja igen.-ráztam meg a fejem-Amugy nem sok minden. Tudod. Unalmas életem van.

-Nagyon. Egy banda tagjaként ami amugy világhírű tényleg nagyon uncsi lehet.-nevet.

-Jaj na! Tudod ,hogy értettem.-löktem meg vállát nevetve.

-Kérdezhetek valamit?-vált hangja hirtelen komollyá.

-Diiikk mi van veled, Pinky?

-Mi lenne?

-Komoly vagy.

-Annak is kell lenni néha.

-Na jó. Mit szeretnél kérdezni?-tértem vissza az eredeti témához.

-Izé...megcsókolhatlak?-hajtja le a fejét pironkodva. De hisz eddig se kellet megkérdeznie akkor most mi a baj? És mi az ,hogy ő, Michael Clifford zavarba van?

-Persze de...-nem bírtam befejezni mert éppen ,hogy kimondtam máris.

Ajkaimra vetette magát de ez a csók valahogy más volt mint a többi. Ledöbbentem mert hirtelen jött az egészde aztán csak átadtam magam az édes csókna. Egyik kezét arcomra helyezte és hüvelykujjával simogatta arcom. Nem volt követelőző hanem inkább lassu. De valami mást is fel véltem fedezni ebbe az édes de mégis kínzó csókba. Ez az első olyan amibe valamiféle érzelmet is éreztem. Emiatt belemosolyogtam a csókba és közbe lassan dönt el a homokba. Talán...érez valamit testi vágynál többet? Nem tudom miért de emiatt mintha valamiféle remény támadt volna lelkem mélyén.

Befurakodott lábaim közé miközbe fejem felett lefogta csuklóimat. Úgy bírom ,hogy egy kézzel nem bírja mert az enyémhez képest olyan kicsi keze van.

-Ez a felső nagyon enged alá látni, baby.-cirogatta végig ajkaiaval a nyakam.
Luhenytam szeme és hagytam ,hogy egy jóleső sóhaj haggya el ajkaim.

-Mikey...

-Te...érzel irántam ,Ash?-halmozta el puszikkal a nyakam.
Nem tudtam válaszolni. Egyrészt mert a vágy lassan de elvette az eszem, a másik meg ,hogy én magam se tudom a választ.

-Nem tudom.-sóhajtottam ahogy kicsit feljebb emeltem csípőm.

-Én se. Csak azt tudom ,hogy kívánlak. - Ez az a mondat amit napok óta hallani akarok. És az a vággyal teli hang ahogy kimodta...egyszerűen az őrületbe kerget.

Lejebb nyomta csípőjét ezzel is összérintve anyagon keresztűl ölünket. Akaratom ellenére is felnyögte. Elengedte kezem majd a fejem mellet támaszkodott.

-Akarlak...de...még nincs itt az ideje.-hagyta abba ténykedését. Csalódottan felnyögtem de azért mosolyogtam.

-Rendben. Ahogy érzed.-na jó. Kezem az arcára rakva akartam lassan végigsimítani de inkább elrántottam kezem.

-Ez mi volt?-húzta fel szemöldökét

-Bocs.-Finoman letoltam magamról majd felültem. A kalapot vissza raktam a fejemre ami időközbe leesett a fejmeről.

-Mi bajod van Ash? Nem értelek!-Csattant fel.

-Semmi bajom sincs ,Michael!-vágtam vissza.

-Látom! Kurvára van valami bajod!-Meredt rám villámokat szóró szemekkel de nem foglalkoztam vele.

-Haggyál mán'!

-Ez aztán beszolás volt, bro!

-Lekopnál erről a témáról ,Pinky! Nem akarok vitatkozni veled.

Sóhajtott majd csak mellém kúszott. Egyik kezével a hátam mögött támaszkodott még a másikkal maga mellet. Apró puszikat nyomott a nyakamra mitől nekem végigfutott a hideg rajtam. Jó értelembe.

-Ne haragudj. -mondta lágy hangján. Tovább puszolgatta nyakam ami engem mosolygásra késztetett. Most tudom, hogy el kéne löknöm magamtól de egyszerűen nem megy. Mikeynak senki se tud ellenálni ezt el kell ismerni. -Csak olyan furcsa vagy mostanába.

-Nem haragszom. -adtam a válaszom, figyelmen kívűl hagyva mondanivalója második felét.

-Biztos?

-Totál tuti biztos.-kuncogtam

-Akkor jó.-hallottam hangján ahogy mosolyog. Felé fordultam és egy puszit nyomtam ajkaira.
Ő gyere többet és többet adott amit nem bírtam ki mosolygás nélkül.

Tudom ,hogy semmi sincs köztünk testi vonzódáson kìvűl de ez annyira. Holnap már úgyis eltűnik ez az egész. Most inkább kiélvezem ezt a pillanatott. A nap már eltünt és helyét átvette a hold. Az utolsó pusziból csókot csináltam amit ő viszonzott. Gyomromba megint a lepkék életre kelltek és egyszerűen olyan boldogságot éreztem amit...mostanában nem és...megmagyarázni se tudom. De nagyon tetszik.