Augusztus 5.-e van, reggel hat. Hétre kell beérnem dolgozni. Délután egykor már kint is vagyok, és mehetek a gyűrűért.
*Délután egy*
Elmentem a gyűrűért. Fél kettőkor el is indultam. Átöltöztem, becsomagoltam a gyűrűt s indultam felfelé Carriehez. Nagyon izgultam. Végül felértem. Vicky nyitott.
V: Szia.
A: Helló. Carriehez jöttem.
V: Ezek után még képes vagy idejönni?
Elmondtam neki, hogy mit miért csináltam. Elkezdett ugrálni és legyezte magát. Majdnem elájult.😂 Aztán beengedett.
A: Szia.
Mondtam Carrienek. Nagyon meglepődött.
C: Szia.
A: Légyszíves hallgass végig!
C: Oké.
A: Szóval. Nem akartam elmondani, mert cikinek tartottam, deh.... Dolgoztam. Dolgoztam, hogy ezt megtudjam neked venni, mert szerelmem jeléül akartam neked valamit adni. Ne vedd komolyan. Hisz még csak gyerekek vagyunk. De.... lennél a "feleségem"?😁
C: Ugh... Nem. Bocsi. Nem.....
A: Értem.
C: Légyszi most menj el.
A: Oké, szia.
Már az ajtó előtt voltam. Hallottam, hogy sír. Nem tudtam, hogy miért sír. De tudtam, hogy miattam. Így visszamentem hozzá.
A: Kérlek ne sírj! Szeretlek!
Megöleltem. Egy ideig ölelkeztünk még. Utána abbahagyta a sírást. És megnyugodt.
C: Köszönöm!
Rámosolyogtam, adtam neki egy puszit az arcára és elmentem. Elég furcsán alakult.

Csak Egy Átlagos OsztályOù les histoires vivent. Découvrez maintenant