Csak Egy Átlagos Osztály

43

Hazavittük Jacobot. Többiek hazamentek, szóval csak négyen maradtunk. Mi négyen....: Jacob, Andrew, Sky és én. És nekiálltunk beszélgetni.
A: Haver jobban vagy már?
J: Aha.
A: Akkor most már elmondod, miért csókoltad meg a csajomat?
S: Jajajaja. Mondd el!
J: Nem t'om. Úgy éreztem meg kell tennem. Bocsánat.
S: És érzel is iránta valamit?
J: Semmit.
A: HÁLA A JÓ ÉGNEK. De még mindig nem értem, hogy akkor minek csókoltad meg.
J: Meg akartam nézni, hogy érzek-e iránta valamit, de nem. Nem számított semmit nekem ez a csók.
C: Bocs, de levegőznöm kell. -mondtam, majd már könnyezve mentem ki a "szobájából". Nem hiszem el, hogy neki ez semmit sem számított. Én azt hittem, hogy nekem se számított semmit. De ahogy kimondta ezeket a szavakat... Rájöttem, hogy érzek iránta dolgokat.
Gondolkodásomat már megint megzavarta valami. Beleléptem egy pocsolyába. De jó... Várjunk! Hol vagyok most? Azta... Észre sem vettem, hogy hová megyek. Vagy hogy egyáltalán megyek valahova. Na mindegy. Elindultam újra. Végül kitört belőlem a sírás. Valami parkba tévedtem, és ott leültem egy padra. Viszont a padon volt melettem valaki. Valami férfi.
[Ismeretlen férfi: I]
I: Kislány mi a baj?
C: Hány évesnek néz maga engem, 9?
I: Nana kislány! Ne rosszalkodj, mert bünti lesz a vége. Amúgy John vagyok. És a hölgy?
C: Carrie. Maga hány éves?
[John : Jo]
Jo: 23 vagyok, szóval tegezhetsz.
C: Oh, oké. Én amúgy 15.
Jo: Amúgy... Elvesztettem a telefonszámomat. Kölcsön tudnád adni a tiédet?
C: Najó.😂 De csak mert ilyen rohadt nagy szöveged van.😂
Jo: Facebookot is kapok?
C: Aha. Tessék. *leírtam egy papírra és odadtam neki*
Jo: Köszi. Viszont most mennem kell, szia.
C: Szia. -eskü mintha arra várt volna, hogy idejöjjek.