A fájdalom felemészt (félbehagyott)

4.

Egészen addig beszélgettünk, amíg egy ápoló be nem jött. Megtudtam róla egyet s mást. 17 éves, van egy 20 éves bátyja, akivel van pár összetűzésük, de amikor épp nem vitáznak, akkor nagyon jóba vannak, és egy 12 éves húga, akit véd ahogy csak tud. Szüleivel viszonylag jó kapcsolatot ápol, az apjáé a kórház. Egész közel lakik hozzánk, és a rivális sulinkba jár, ahol tökre népszerű. Sok haverja van, a csajok oda vannak érte, de amikor valami kezd összejönni egy lánnyal neki, úgy szúrja el, ahogy csak tudja. Mesélt is pár vicces sztorit, de a legnagyobbat azon nevettem, amikor egy  első randin jól tele ette magát, és amikor a lány épp arról kérdezte, milyennek találja őt, "válaszul" lehányta. Aztán ahelyett, hogy bocsánatot kért volna vagy valami, úgy berezelt, hogy azt mondta wc-re kell mennie, és angolosan távozott a klotyó ablakán. Na ja. Igazi Casanova. Népszerűsége ellenére eddig csak egy kapcsolata volt, az se tartott 3 hónapnál tovább. Nem egy olyan hű de jó tanuló, 3-as az átlaga. Azt is megtudtam, hogy nem csak az én iskolámban, az ő iskolájában is mennek rólam a pletykák. Csodálkoztam, hogy azokat hallva egyáltalán szóba állt velem, de azt mondta, mindig is kíváncsi volt a pletykák mennyire igazak, meg rám is. Sajnos a beszélgetésünket egy női hang megzavarta.

-Hát te felébredtél?- nem bakker,  nyitott szemmel alszom, és közbe még dumálni is tudok egy sráccal.- És te? Mit keresel itt? Megmondtam, hogy nem mehetsz csak úgy be a betegekhez haverkodni, pihenésre van szükségük. Még egy ilyen és szólok apádnak.- fenyegetőzött.
-Ha én nem jövök ide be, ez a szegény lány meghal unalmába, mivel senki se vette észre, hogy már ébren van pár órája. Ha nem végzed rendesen a dolgod, kénytelen leszek én szólni apámnak, hogy amíg te az orvosoknak csapod a szelet, a betegek le vannak szarva.- feleselt vissza Krisz. Erre a Barbi szőke hajú, kissé kivágott ruhás nő elkezdett libásan vihogni.
-Felejtsük el a dolgot. Senki nem szól semmit az apádnak. Na most menj, ne lábatlankodj itt.- zavarta el az új és egyben egyetlen haverom.

Néhány vizsgálat után azt mondták haza mehetek. Így is tettem. Amikor beléptem a bejárati ajtón és megláttam anyukámat, nem hittem a szememnek.