Sziasztok. Tudom, hogy nincs sok olvasóm, de aki szereti a könyvemet, és olvassa, és/vagy voteolja, vagy még komizik is, azoknak köszönöm szépen és szeretnék tőlük bocsánatot kérni. Nem tudom mikor volt rész utoljára, de nagyon régen. Magyarázatul csak annyit, hogy nem olyan rózsásak mostanában a mindennapjaim. Igazából pont azért kezdtem el ide írni, hogy eltereljem a gondolataim a sok szarról, de már egyszerűen írni sincs energiám. Meg hát elég kezdő vagyok, és nem írok a legjobban, de ez mellékes. Eredetileg sem azért kezdtem el, hogy sokan olvassák vagy valami. Csak gyakorlásból, meg ugye a gondolataim elterelése miatt. Most ezt azért írom, mert szeretném megkérdezni, hogy mi legyen. Folytassam a sztorit vagy kezdjek inkább egy újat? Vagy hagyjam az egészet amíg össze nem szedem magam? Az úgy jó nektek, ahogy eddig csináltam, hogy néha kiteszek egy részt, ha olyan kedvem van? Mert szerintem ez így nincs rendben. Ha ezt most olvasod, nagyon kérlek írd le a véleményed. Fontos lenne. Köszi és bocsánat. Sziasztok.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A fájdalom felemészt (félbehagyott)
RomantizmVan, hogy az egész világ összeomlik körülötted, és csak egy személy van, aki kihúzhat a mélyből. Ő is csak bánt.
