A fájdalom felemészt (félbehagyott)

7.

Másodpercekig csak farkas szemeztünk egymással, majd Áron belevert a falba. Összerezzentem.
-A francba is, ezt megérdemeltem.- sóhajtotta.
-De még mennyire...- néztem rá sértve.
-Bocsáss meg, hogy eddig ilyen tuskó voltam.- ÚRISTEN, EZ BOCSÁNATOT KÉRT!!!EZ MOST FRANKÓN BOCSÁNATOT KÉRT!!! Jó...nyugi....semmi gáz....totál nyugodt vagyok....MONDOM NYUGODT VAGYOK!!!....na. Azért.
-Jah, semmi gáz, mindig is szartam rád nagy ívből.- már-már Oszkár-díjat érdemeltem volna, olyan hidegen mondtam ezt neki. Hahaha. Legalább is ezt hittem.
- Hát persze....- nem értettem hogy lát át rajtam.
-Komolyan!!!- bizonygattam.
-Figyelj. Én elhiszem. Csak töröld le a könnyeid.- hát igen. Az az apróság, hogy konkrétan most bőgtem el magam előtte, azaz ELŐTTE, kicsit rohadtul elkerülte a figyelmemet. Mondjuk legalább próbáltam menteni a menthetőt. Minden áron.
-Mi? Jah....én nem sírok.
-Akkor miért könnyes a szemed? -kérdezte, és egyben törölte is le.
-Izzad.- gratulálok magamnak ezért a mesteri kimagyarázásért. Izzad a szemem. Bizony....mert én ilyen swag gyerek vagyok.
-Mi? A szemed? What the fuck?- nevetett.
-Hát tudod...van egy ilyen betegség. Amikor az embernek csak úgy random elkezd izzani a szeme.- komolyan, verhetetlen vagyok hazugságban.
-Mennyire nézel te engem hülyének?-röhögött ki.
-Őszintén...?- már belőlem is majdnem kitört a nevetés.
-Menj a francba, éppen te fejeltél meg csók helyett, és még itt sértegetsz is.- nézett rám kis kutya szemekkel, mintha meglenne sértődve. De csak tetette. Halvány nevetőráncai elárulták.
-Te éveken át sértegettél. Ennyi kijár nekem.- csipkelődtem. Azt hittem nevetni fog, de nem tette. Olyat tett, amire egyáltalán nem számítottam. Ezen a napon sokadjára. Tekintete elkomolyodott.
-Csak azért tettem, hogy felhívjam magamra a figyelmed.- szívem nemhogy kis híján ráugrott Áronra, hanem még közben a levegőben örömtáncot is járt.
-Mi szükséged van neked az én figyelmemre?- kérdeztem lélegzet visszafojtva. Azt hittem azt mondja szeret. Azt hittem valami ilyesmivel jön. Igen. Egy percre tényleg elhittem, hogy az életem az a nyálas tök átlagos csöpögős film, amiben a két főhős vagy összejön, vagy összejön. Bárcsak az lett volna, de jött is a hideg-zuhany. Mondtam már, hogy naiv vagyok?
-Semmi.- vigyorgott rám gonoszul. Nem bírtam tovább. Olyan pofont adtam neki, hogy keresztbe álltak a szemgolyói.
-Szórakozz anyád tyúkjaival.- csak ennyi fért ki a torkomon.
-Miért? Mire számítottál?- röhögött ki megállás nélkül.- Szörnyen naiv vagy.
-Tudom, de inkább legyek naiv, mint egy olyan bunkó paraszt, akinek élvezet elbaszni mások életét. Attól, hogy neked szar, másnak miért kell az legyen?- még magam is meglepődtem milyen hidegen mondtam mind ezt ki. Ezúttal tényleg úgy mondtam.
-Szerintem neked enélkül is épp elég szar. Nem mindegy már hogy egy valamivel több vagy kevesebb cseszi el az elcseszett életed? Legalább hadd szórakozzak kicsit.- Igen. Komolyan ezt mondta. Ezt és így. Ellöktem és elfutottam. Amikor már azt sem tudtam hol vagyok, mert nem csak a suliból, a világból is majdnem kiszaladtam, lerogytam a földre sírni.
-Ezt is jól elkúrtam.- hallottam Áron szomorú hangját távolból. Pedig ott állt mellettem. Volt képe utánam jönni..